Pár napja vége a szüretnek, lehet már a szőlőben is vadászni, mondja a vadászmester szerda délután. A prognózis napos időt ígér, akkor, csütörtökön vadászat lesz. Hajnalban kiülök lesre, délelőtt apróvad a szőlőben, este ismét les.
Hajnali 5 –kor már egy kukoricatarló szélén üldögélek, bámulom a szikrázó csillagos eget és várok. A párom is velem jött, de Ő inkább a kocsiban maradt, hiába öltözött melegebben, túl frissnek találta az október utolsó pirkadatát.
Feltámad a szél, lassan világosodik, de egy őzen kívül, semmi mozgás a tarlón. Már süt a nap, ideje odébb állni.
Átmegyünk a szőlőbe, gyors reggeli, le a meleg cuccot, és a 16-ossal a vállamon elindulok a domb alján nyújtózkodó 2-3 ha-os szántásra. Vargabetűsen végig járom a szántást, de nyűlék másfele húzzák a csendest. Se baj, előttem az egész nap, meg a szőlő sok elhagyott, begazosodott nadrágszíj parcellái, és gyönyörűen süt a Nap, a domb beöltözött hervadozó lomb színorgiába, a szél őszi illatokat lenget.
Megállok egy szőlősornál ottfelejtett fürtöt csipegetni, mikor, szinte a lábam alól, felröppen egy szalonka. Gyönyörűen fest a hosszúcsőrű lomha röpte a mélykék égbolton, majd valahol, a bokrok mögött, leszáll.
Már melegen tűz a Nap, izzaszt a kabát, keskeny sövény sor mellet ballagok a kocsihoz. Már majdnem odaérek mikor a bokrokból, az égbe robban egy kakas. meglepődök, majd elegánsan elhibázom. A kocsinál jön is a megjegyzés: gyakorolsz, gyakorolsz…
Kettesben indulunk a következő gazos felé. Ezek a 20-30 m széles és 150 –200 m hosszú elvadult szőlőparcellák ideálisak egyéni vadászatra, csak győzze az ember a vendégmarasztaló bokrokban való járást.
A párom hamar feladja, inkább vissza megy a kocsihoz, kiül a napra olvasni, amíg én vallatom a bokrokat.
Lassan kaptatok a dombtető felé, a gazból kipattan egy füles, és már iramodna a szomszédos szőlősorba, de megszólal a puska, és bukfencelve elterül a nyuszi. Felakasztom a közeli spalier oszlopára, majd tovább, hátha összejön egy kakas is. Vagy 100 lépéssel odébb húzódik egy másik gazos csík, azon szándéksom visszajönni. Ahogy ráfordulok, megint kiugrasztok a vackából egy nyulat, amit egy fejlövéssel terítékre hozok. Na, a nyulakból elég. Megyek az előző nyusziért is, és leviszem őket a kocsihoz. Jó lenne egy kakas is. A falutól vagy 300 m-re maradt egy keskeny kukorica sáv, olyan száz lépés hosszan, hátha találok ott madarat. Az elképzelés jó volt, a vége fele fel is röppent két tyúk meg egy kakas, de sajnos a falu felé vették az irány, így hát, jobb a békesség alapján, nem lőttem rá.
Már dél van, éhes is vagyok, fejezzük be. A kocsinál egy kis teríték, az illő tiszteletadás, majd irány a falu egy jó ebédre.
Ebéd után az erdőszélén pihentünk fél ötig, majd hét orráig a lesen, disznó híján, bámultuk a csillagokat.
Kissé átfázva, de a napi élményekkel gazdagabban, hazaindultuk.
