Jónagyot!
Ma volt szerencsém ismételten Püspökladányban nyúlhajtáson részt venni.
Az időjárás olyan csodálatos volt, hogy még a selyembugyogómat is átizzadtam, a kaftánomat meg most forgatja a mosógép.
Kb. 65 vadász jelent meg a tetthelyen, a teríték 135 fültúltengésben szenvedő apróvad lett.
Hagyományos szerénységemet
pillanatnyilag félretéve tájékoztatásul közlöm, hogy a teríték majd 15%-át vadásztársaimmal, Sam-mel és Dokival hárman lőttük meg. (Kicsivuk kedvéért: lődtük
).
A körvadászat során ismét halálközeli állapotba került a fél társaság, én az elmúlt cca. 30 év összes Marlboroját szálanként éreztem.
Módfelett profán jelzőkkel illettük ama paraszt szülő édesanyját, aki még a vasúti sínt is majdnem beszántotta, hátha ott terem a Rákosi Elvtárs acélos búzája...
Kedves vendéglátónk ismét kitett magáért, ügyesen gardírozva szerény és megszeppent kis csapatunkat, igyekezvén a lehető legjobb pozíciókat kieszközölni számunkra.
Külön elismerés illeti Doki Marci nevű nagyfiát, aki hősiesen, második világháborús Luftwaffe pilótának öltözve cipelte a nyulainkat, míg bele nem gebedt.
Doki Nyúlvadásszá avatása vidám hangulatban esett meg és most elmegyek aludni, mert megdöglök a fáradtságtól.
