Hmm.. IL-2... JSZ-2...
Azokban az ütközetekben csak az indultak még kategóriában voltak!Lényegesen- sőt egyáltalán- nem tudták befolyásolni a csata végkimenetelét.
Gyüjtőnéven az "Alföldi páncoloscsata"...., szokták ezt "debreceni páncéloscsatának" is nevezni helytelenül.[/i]
Azt ki nyerte?
[/quote]
Látod Viktor ez nagyon jó kérdés!
Ha azt vesszük alapul, hogy a Szovjetek mekkora területet nyertek, akkor azt gondolhtnánk, hogy ők.
Gondolom tudod Te is, de esetleg ha valakit érdekel és még nem tudja azok kedvéért mondjuk el, hogy milyen dolgok befolyásolják a győzelem/vereség megítélését.
1.Ki uralta a harc színterét a harccselekmények végén?
2.Mekkora volt a felek elszenvedett veszetesége? Itt nem elsősorba a konkrét számok a fontosak- bár élőerőben még sok is- hanem az arányok. A harc kezdetén meglévő harceszközök/ élőerő mennyisége viszonyítva a harccselekmények beszüntetésekor meglévő eszköz/ ember mennyiséggel.
3. Talán katonai(!) szempontból a legfontosabb!Sikerült-e a kezdetekkor kitűzött hadműveleti tervet végrehajtani, és ez által a meghatározott célt sikerült-e elérni?
1. Az első két szakaszát az alföldi páncéloscsatának a szovjetek uralták(írtózatos veszteségek árán, és ennek, mint később láthatjuk a további magyarországi harcok során komoly következménye lesz)!! Viszont a záró szakaszt, Nyíregyháza környéki harcokban már a Német-Magyar haderő "uralta"!! Ez azért idézőjeles, mert a német-magyar alakulatok akkor és ott állították meg a szovjet-román tamádó erőket ahol és amikor akarták, de ellenlökéseknél nagyobb mozdulatokra már nem voltak képesek a román haderő átállása miatt! Ezek a román alakulatok bizony bármennyira alacsony harcértékűek voltak hiányoztak a hadrendből. A szovjet-román csapatok meg híába törtek rést, erőszakoltak ki hídfőt, azt a harceszközökben elszenvedett írtózatos veszteségek miatt mérg "órákra" sem bírták megtartani.
Szerintem ez egy "gyenge" patt helyzet.
2. A veszteségek.
Nem akarok táblázatokat gyártani, így kutatási adatokra támaszkodva kivonatosan vázolnám a X.06.-X.28. közötti harci csalakmények veszteségi adatait.
2. Ukrán Front (Malinovszkíj marsal) ember veszetségei:
Szovjet csapatok: a harcok kezdetén 698 200 fő, teljes veszteség 84 010 fő, 12%.
Román 1. hadsereg: 67 347 fő, 8720 fő, 13%.
Román 4. hadsereg: 120 861 fő, 24 630 fő, 20%(!).
Összesen a 2. Ukrán Frontnak a 886 408 fős személyi állományából 117 360 fő, 13%-os vesztesége volt!!! Az akkori viszonyokat számítva ez jelentős, de nem katasztrófális veszteség, mert a hátországból ezt napokon belül lehett pótolni a kifogyhatatlan ember állományból.
2. Ukrán Front páncélos veszteségei:
6. gárda-harckocsihadsereg: 130 páncélos a harcok kezdetén, 91 veszteség, 69%(!!!).
Plijev és Groskov altbn. gyorscsoportja: 535 páncélos, 353 veszteség, 66%(!!!).
53. hadsereg: 73 páncélosból, 45 veszteség, 65%(!!!)
Összesen:734/489 páncélos, 66%(!!!). Ez már viszont több mint érzékeny veszteség páncélozott harceszközben. A 2. Ukrán Frontnak, mint a későbbi harci események is bizonyítják a magyarországi harcok alatt nem is sikerült kihevernie. Ez a hadsereg ez idő alatt már csak korlátozott hadműveletekre volt alkalmas, összfegyvernemi támadásra- mint azt a XI.2.-án(!) indult Budapest elleni offenzíva be is bizonyította- végképp alakalmatlan!
Érdekesség képpen meg kell állapítani, hogy a szovjet veszteségek 80%-os pontossággal azonosak a németek által megállapított adatokkal! Ennek a későbbikben felbecsülhetetlen értéke lesz a németek szempontjából a Budapestért vivott harcok során!!!!
A Dél- Hadseregcsoport 44 X.1.-i élőereje 260 000 német-magyar katonát számlált. Alakulatonkénti bontásnak azért nincs értelme, mert a német harctérivezetés rugalmassága révén szigorúan vett hadrendben feltüntetett alakulatok már nem voltak. Ha kellett ad-hoc szerveztek a meglévő(összekeveredett) alakulat foszlányokból harccsoportokat! (Ez tisztán magánvélemény!!!) 44 X.31.ig elszenvedett élőerő vesztesége 15 328 fő(!!!!!), 5,8%(!!!!).
Német-magyar páncélos veszteségek:
1. pc. ho.: a harcok kezdetén 85 pc. rendelkezett,41 veszeteség, 48%(!!!)
23. pc. ho.: 80 pc., 26 veszteség, 32%(!!!)
"Feldehernhalle" pc. ho.:78 pc., 41 veszteség, 52%(!!!)
Ez az arány ennél azért egy kicsivel rosszabb, mert harctéri jelentés nem említi ugyan, mert a cseh területekről átdobott néhány töredék alakulatnak is volt vesztesége melyek csak a hadinaplókban vannak említve!
Így összesen a Dél-Hadseregcsoport 570 darabos pc.-os állományából 270 db-ot veszített 44 X.1-X.31. között, ez pedig csak 44%-os arány.(!!!) Ennek megint csak felbecsülhetetlen értéke lesz a németek szempontjából a Budapest körüli harcok alatt!
Mivel a német hadvezetés ekkor már látta, hogy egyenlőre a magyar hadszintéren komolyabb ellentámadásra reális esély nincs, amig meg nem próbálják pótolni az átállt román alakulatokat!Mondjuk ezt már X.6.-án indított, a Kárpátok déli hágóitt lezárni hivatott támadást meghiúsító szovjet támadás nyilvánvalóvá tette! Tehát tartós védelem és ebből indított masszív ellenlökésekkel megszilárdítani a frontot!
A repülőgépek terén a szovjetek a gépállományuk 23%-át veszítették, míg a németek 24%-át. Ezért mondtam neked, hogy nem osztott-szorzott ebben az ütközetben a repülők jelenléte. Gondolom köszönhető ez az októberi időjárásnak is...
3. Célkitűzések:
2. Ukrán Front:
6 nap alatt(?????) kettévágni a Dél-Hadseregcsoport, kisegíteni a kárpátokban gyakorlatilag, elakadt és állóháborút vívó 4. Ukrán Frontot, majd közös erővel bekeríteni és megsemmisíteni a 4. Ukrán Frontot óriási veszteségeket igénylő állóháborúra kényszerítő Wöhler sereg csoportot. A szervezett ellenállás megszüntével Magyarországot leválasztani a Németekről! Így komolyabb veszteségek nélkül elérni a Nagy német-birodalom dél-keleti határait!
Elért cél: Az tisztán látszik- mivel a front megsziráldult "durván" a Tisza vonálaban- a 2. Ukrán Front célkitűzéseit megsem közelítette! Ezzel szemben hosszú-hosszú időre elveszetette stratégiai kezdeményező képességét az írtózatos veszteségeinek köszönhetően. Ezen alapvető problémáit még tetőzte az is, hogy a szovjet megasabb szintű katonai vezetése vagy nem tudta, vagy nem érdekelte a 2. Ukrán Front állapota! Ez adóthatott abból ahogyan a veszteségeket- mind saját, mind ellenséges- értékelték! Ezen a téren(is) a német katonai vezetés magasan felülmúlta a szovjeteket. A németek egy adott saját alakulat veszetségeit értékelve az alakulatot reális harcértékének megfelelő új jelzést adott nek és inntől a térképeken ennek megfelelően vették figyelembe! Pl. egy ezred erő elvesztette állománya 1/3-át, és már mint ezred erejű alakulatként nem számíthattak rá, át nevezték ezred-harccsoporttá, és onnantól fogva csak így vették figyelembe a további tervezésnél.
Dél-Hadseregcsoport:
Célkitűzés: Mint már fentebb utaltam rá a román átállás után a Dél- Kárpátok hágói ellen indítani egy korlátozott támadást, azokat lezárni és így védeni az alföldi területeket. Ezt a szovjetek keresztül húzták a X.6.-án indított gyorssereg csoporttal végrehajtott támadással. Ekkor rendkívül pontosan felmérve rájöttek a német-magyar hadvezetők, hogy a Tiszántúl az egyenlőtlen erőviszonyoknak köszönhetően tarthatatlan. A szovjet hadmozdulatokat értékelve jól mérték fel a támadás célját. A rugalamsan kezelt új helyzeteben azt a célt tűzték ki, hogy a Tiszántúlon harcoló alakulatokat a Tisza északi ill. nyugati partjára visszavonja, és a frontott megszilárdítsa. A szovjet támadást lelassítani, majd a Tisza vonalában megállítani. A Budapest irányába indított szovjet próbálkozásokat visszaverje! A román olajmezők elvesztése után felértékelődött a zalai olajmező, annak mindenáron való megtartása. A szovjet-román csapatoknak a lehető legnagyobb veszeteségeket okozni!
Elért célok: A eredit célkitűzést a Déli -Hadseregcsoport egyértelműen még csak meg sem közelítette. Viszont a német hadvezetés rugallmasságának köszönhetően az új célokat maradáktalanul sikerült az alföldi páncéloscsatában végrehajtani!!!!
Tegyük fel újra a kérdést! Ebben a csatában ki nyert?
A szovjetek jelentős területeket foglaltak el. Ez alapján akár mondhatnánk azt is, hogy ők nyertek. Viszont a roppant veszteségeiknek köszönhetően ezen területek jelentős részéről vissza kellett vonulniuk! A németek meg- az ő szintén jelentős, de kezelhető veszteségeinek köszönhetően- ezeket a Tiszántúli területeket nem akarták megszállni.
A történészek szerint a szovjetek, hadműveleti szempontból súlyos vreséggel felérő, pürroszi győzelmet arattak!!!! Én csak azt mondom: utolsó nyertes csatánk volt, és a magyar honvédek helytálltak!!!!
Ami a legfájóbb szovjet szempontból: a 2. Ukrán Front kétség kívül "kellemetlen" helyzetbe kerülése! Amennyiben a vele szemben védekező német-magyar alakulatokat sikerül 2-3 nap alatt feltölteni, a 2.Ukrán Front vonalát sikerült volna símán áttörni dél-keleti irányba, és akár újra reális cél lehett volna a Déli-Kárpátok hágóit lezárni, és ezzel gyakorlatilag egy teljes szovjet hadsereg felszámolása! De ez is a II. Vh., a sokból az egyik elszalasztott lehetősége maradt....
