Nem vagyok közgazdász, csak a sajat szememmel látottak alapján tudok (ha tudok) véleményt formálni.
Ennek a cikknek számomra inkább csak a mostanában szokásos: "Örüljetek, hogy máshol mennyire szar"... íze van.
Nyilván minden országban megvannak a sajátos problémák.
Nyugat-Európában a legtöbb helyen az, hogy senki sem akar dolgozni.
De őszintén. Ki az a hülye, aki 45 eurós napidíjért elmegy pl. almát, barackot szedni, az ottani árak mellett?
Éjszaka érkeztünk haza egy kirándulásról, Szlovénia-Olaszország-Korzika részekről.
A fenti összeg nem fedezi egy ember, egy napi ellátását, utazását és lakhatását.
Vagyis ennyiért valóban nem fog odamenni az a Kelet-európai vendégmunkás, aki ezelőtt 10-25 éve még egy szezonban
kemény munkával, de megkereste náluk az egész éves betevőt.
A saját polgáraik, főleg a fiatalok meg pláne nem fognak kevesebbért dolgozni, mint a gyüttmentek...
A másik:
Biztos, hogy annyi gyümölcsösre van szükség, mint amennyit az ottani irgalmatlan támogatásokból a múltban létrehoztak?
Kb. 10 éve voltunk náluk egy nagyon jó tanulmányúton.
Amilyen támogatási számokról akkor, ott beszéltek nekünk erdő és fás gyümölcsültetvény kapcsán, eszünk-f@szunk megállt.
Közben a polgári ellátásban olyan árubőség áll a lakosság részére MINDENBŐL, amire nehéz olyan jó jelzőket találni,
amik nem szülnek bennem indulatokat a hazai gyászos állapotokat elnézve.
A boltjaikban a polcok roskadásig tele a hazai gyümölcsökkel és zöldségekkel.
Semmiféle korlátozást nem ismernek, még hírből sem.
Feleség arcán tegnap kiült a döbbenet, amikor egy hegynyi kristálycukor mellett állt, amiből egy faszi éppen csurig
pakolt egy bevásárlókocsit (miközben hobbicukrászként itthon az előbb konspirálnia kellett egy bolti eladóval,
hogy tudjon venni 5 kilót!)
Engem meg a kb. 40 féle sajtot, ugyanannyi féle sonkát és tucatnyi steak-húst kiállító pult nyűgözött le.
Ja, és ez nem egy gourmand szaküzlet volt, hanem egy zömmel sajátmárkás, tömegcikkeket forgalmazó szupermarket!
Szóval nagyon úgy vagyok ezzel, hogy szeretném ha nekünk is csak annyi problémánk lenne, mint a rothadó kapitalistáknak.
(Elborzaszt, hogy a lakossággal folytatott egyirányú kommunikácioban milyen gyorsan visszatérünk a valamikori szoci világban bevált sablonokhoz)
