Legszebb traffipaxos élményem...
Ha már itt tartunk....már úgyis elévült
Aki motorozik, azt néha megszállja valami ellenállhatatlan rosszaság. Lehet ezt szépíteni, titkolni, tagadni.
Ha nem így lenne, nem is ülne motorra.
Mikor megvettem az első igazán "nagy" motoromat, egy Honda ST1300 Pan European-t, a bejáratás után molesztált a kisördög, hogy valahol csak ki kellene próbálni, hogy "mi a vége"?
Erre 2008-ban a Szexárd melletti M9-es út volt a legjobb választás.
Tipikus "út a semmibe" volt még akkor, gyér forgalommal, kiváló, tükörsima aszfalttal.
Mondjuk olyan eszeveszett nagy forgalom most sincs rajta.
Szóval odakeveredtem a Bács-felőli végéhez, és elszabadultak a lovak.
A számláló lazán hagyta el a 100-as értéket, majd nem sokára a 200-ast is, és hamarosan a 260-as számot kezdte alulról nyalogatni a cájger, amikor megpillantottam ŐT.
A hromlábút a bogyiszlói felüljárón, amint velem szembe fordulva engem fixíroz.
Sokáig nem bambultam rajta, mert már mögöttem is volt....de a veszély nem múlt el.
A fogdmeg-autó ugyanis ott állt kb. 500 méterrel a híd után és abból éppen egy egyenruhás alak próbált a lehető leggyorsabban kikászálódni,
nyilván nem azért, hogy vidáman integessen az ügyes motorosnak
A hídonálló kollégája gondolom időben értesítette a hangsebességgel érkező, de szemből beazonosíthatatlan kétkerekűről.
Annyi volt csak a bibi, hogy emberünk a nagy igyekezetben egyszerűen kiesett az Oktáviából, szinte elém, hasra az útra.
Annál a sebességnél lehet, hogy a Valentino Rossi több frappáns megoldást is előrántana a cilinderből, apránként végig gondolná őket, majd bölcsen választana,
de bevallom férfiasan, én szimplán összefostam magam, még ha képletesen is. A legtöbb amit tehettem, hogy nem csinálok semmit,
esélyem sem volt azzal a 300 kg plusszos önsúlyú bálnával kitérő manővert tenni úgy, hogy ne veszélyeztessem saját magamat is.
Már-már láttam/ éreztem a kerék alatt recsegve szétmálló fejet, de szerencsére (ha nagyon közel is) elsuhantam mellette.
Figyeltem a tükröt és elhatároztam, hogy ha elkezd villogni a skodalámpa, akkor leállok és megvárom őket.
De nem így volt, azt még halványan láttam a tükörben, hogy a kiesett manus elkezd feltápászkodni, de aztán az előttem lévő dolgokkal kellett foglalkoznom.
Utólag visszagondolva rá, irgalmatlan nagy felelőtlenség volt, de irtó jó hecc
A rend éber őrétől gondolatban már bocsánatot kértem, remélem eljutott hozzá
Aztán azzal a motorral történt egy elég súlyos balesetünk, amiben abszolút vétlen voltam, de ami teljesen megváltoztatta az életünket.
Már nincs száguldozás, néha nem mondom, meghúzgálom a motor bajszát, de csak ott, ahol a lehető legnagyobb biztonságban ezt meg lehet tenni.
Amúgy azon az útszakaszon próbálhattam ki egy chip-tuningos Yamaha R1-est, aminél a kijelző a 299 szám után átváltott a --- jelzésre,
holott a motor még érezhetően gyorsult tovább, a fordulatszám is emelkedett még egy kicsit.
De egyszer az életben elég volt ebből az élményből, nekem az már a "túl sok" kategória volt.
280 felett konkrétan csőlátásom lett, ha egy elefánt állt volna az út szélén előttem 100 méterre, azt sem láttam volna meg.
De akkor szerencsére nem álltak kint a mozisok
