Csevegő

[Fredi]

Nagypapám szerint- Isten nyugosztalja -az első 30 év a legnehezebb, a többi már megy magától...

Nekem meg azt, hogy harminc ev utan mar mindegy, hogy a sajat segged simogatod, vagy az asszonyet.

[Viktor]

Nagypapám szerint- Isten nyugosztalja -az első 30 év a legnehezebb, a többi már megy magától...

Nekem meg azt, hogy harminc ev utan mar mindegy, hogy a sajat segged simogatod, vagy az asszonyet.

 

[Donkó Ádám]

Nagypapám szerint- Isten nyugosztalja -az első 30 év a legnehezebb, a többi már megy magától...

Nekem meg azt, hogy harminc ev utan mar mindegy, hogy a sajat segged simogatod, vagy az asszonyet.

 

[Szenka]

"Túl sok pszichológiát tanultam, és jól tudtam elemezni mindenkit, szétszedni, és aztán? Nem tudtam vele mit kezdeni. Szerencsére más tudományok is vannak, és a különféle nézőpontok összehozásával már jobban értem az embert és az állatot is."

Sziju!
Ha nem vagyok indiszkrét megkérdezhetem, hogy hol tanultál pszichológiát? Milyen szakon? És mi az a tudományág, ami többet adott a megértéshez?

[Sziju]

Majd egyszer a  vadászházban, szalonnasütés közben elmesélem. Ha lesz rá elég idő, gyalogoltunk pár órát, végigcsodáltuk az erdőt, tán még lőttünk is valamit, és el vagyunk telve a világ szépségeitől. Ott van helye az ilyesminek.

[Viktor]

Ez a cihológia különben egy érdekes tudomány...

Mindig Pilinszky jut az eszembe, aki azt mondta Popper Péternek, hogy:

„Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat, mert tönkreteszitek az emberi életeket azzal, hogy azt hirdetitek, hogy az élet problémái megoldhatók. Ezáltal az ember ugyanis azt gondolja magában, hogy ő a hülye, mert nem tudja megoldani a gondjait önmagával, a szerelmével, vagy nem tud mit kezdeni az anyjával való kapcsolatával. Honnét veszitek ti ezt a marhaságot? Az élet problémái nem megoldhatók, csak elviselhetők. Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség”

Én a magam részéről egyetértek Pilinszkyvel, annak ellenére, hogy végtelenül szeretem és tisztelem Poppert, korunk egyik legnagyobb humanistájának tartom.

Amire Pilinszky viszont még nem is gondolt: a pszichológai (ami egyébként működő tudomány, ezt nekem is el kell ismernem) fegyver egy halom szintén igen mélyen beteg ember kezében, akik nem haboznak azt használni ellenünk... lásd: reklámpszichológia, stb. ....

[Viktor]

Ráadásul az én tapasztalataim szerint a cihológusok egy része igen mélyen beteg ember, akik abban a reményben léptek e pályára, hogy majd magukat kúrálják, vagy az embereket hajlítják a maguk irányába. Ahogy Nietzsche mondta: "Orvos gyógyíts önmagad, így tán másokon is segíthetsz..."

Csak aztán belebonyolódtak egy unalmas elméleti tudományba és azon kapják magukat sokan, hogy gyűlölik és unják azokat, akik folyvást a SAJÁT péniszirígységükről beszélnek nekik... van amelyik meg egyszerűen megőrül, ismét Nietzschével éve: "Ha sokáig pillantasz a mélységbe, előbb-utóbb a mélység is beléd pillant..."

[Németh Lajos]

.... vagy az embereket hajlítják a maguk irányába.

"Valószerűtlen púpot a háton, valószerűvé tenni kell,
Mégpedig úgy, hogy világnak hátát fordítni kell e púpig el.
És ha e gigászi gerinc is hajlik, Richárdnak púpja nagy mintát követ,
Meggörbend időben meggörbedt férfi legelső divatfi még lehet!" /Cseh-Bereményi/

[Szenka]

Ez a cihológia különben egy érdekes tudomány...

Mindig Pilinszky jut az eszembe, aki azt mondta Popper Péternek, hogy:

„Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat, mert tönkreteszitek az emberi életeket azzal, hogy azt hirdetitek, hogy az élet problémái megoldhatók. Ezáltal az ember ugyanis azt gondolja magában, hogy ő a hülye, mert nem tudja megoldani a gondjait önmagával, a szerelmével, vagy nem tud mit kezdeni az anyjával való kapcsolatával. Honnét veszitek ti ezt a marhaságot? Az élet problémái nem megoldhatók, csak elviselhetők. Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség”

Én a magam részéről egyetértek Pilinszkyvel, annak ellenére, hogy végtelenül szeretem és tisztelem Poppert, korunk egyik legnagyobb humanistájának tartom.

Amire Pilinszky viszont még nem is gondolt: a pszichológai (ami egyébként működő tudomány, ezt nekem is el kell ismernem) fegyver egy halom szintén igen mélyen beteg ember kezében, akik nem haboznak azt használni ellenünk... lásd: reklámpszichológia, stb. ....

A pszichológia nem más, mint a megismerés tudománya, nem több és nem kevesebb. Ha viselkedés, vagy személyiségpszichológiáról beszélünk, nem nyújt mindenek felett álló megoldásokat, nem ad tanácsot, mert nem ez a feladata. A pszichológia kérdez, és csak egy esetben avatkozik be, ha krízist észlel, a többi eestben csak válaszokat keres jó kérdésfeltevéssel azok számára, aki hozzá fordulnak. És főleg nem minősít. Soha sem minősít, csak szimplán tükröt tart, hogy mi van abbana tükörben az nem a tudomány felelőssége. Számtalan szakága van, valahogy mégis mindenki csak a kilikai szakpszichológiára gondol, mert az "gyárt sárgacédulát", mert a diagnosztizálás a feladata és a gyógyítás, de ez csak egy soványka szelete ennek a tudományágnak.
Pilinszkinek egy dologban nem volt igaza,  - a pszichológus nem minősíti őt azzal, hogy kívülről rálát arra, a mi belülről, pont az érzelmi érintettség okán vakká tesz - Ő önmagát minősítette.

[Viktor]

.... vagy az embereket hajlítják a maguk irányába.

"Valószerűtlen púpot a háton, valószerűvé tenni kell,
Mégpedig úgy, hogy világnak hátát fordítni kell e púpig el.
És ha e gigászi gerinc is hajlik, Richárdnak púpja nagy mintát követ,
Meggörbend időben meggörbedt férfi legelső divatfi még lehet!" /Cseh-Bereményi/

Tökéletes idézet a tökéletes helyen.

[Szenka]

"Ráadásul az én tapasztalataim szerint a cihológusok egy része igen mélyen beteg ember, akik abban a reményben léptek e pályára, hogy majd magukat kúrálják, vagy az embereket hajlítják a maguk irányába. Ahogy Nietzsche mondta: "Orvos gyógyíts önmagad, így tán másokon is segíthetsz..."

Viktor!

Van ilyen is, ezt hívjuk Helfer syndrómának, de ez igaz, orvosokra, jogászokra, rendőrökre, szociális munkásokra, stb. egyaránt. A másik dolog, meg, hogy azon, ha valaki ezen a pályán áldozatává válik a burn-outnak nem szabad csodálkozni. A pszichológus kalapácsa, munkaeszköze a lelke, kopik, mint minden más, minél inkább használjuk, annál inkább megbetegítjük önmagunkat. Ezért KELL 5-7 évente munkahelyet, profilt, szakágat, stb. váltani, önvédelemből. A mi pályánkon is pocsék módon müködik a pályaalkamassági válogatás, azaz sehogy.

[Viktor]

A pszichológia nem más, mint a megismerés tudománya, nem több és nem kevesebb. Ha viselkedés, vagy személyiségpszichológiáról beszélünk, nem nyújt mindenek felett álló megoldásokat, nem ad tanácsot, mert nem ez a feladata. A pszichológia kérdez, és csak egy esetben avatkozik be, ha krízist észlel, a többi eestben csak válaszokat keres jó kérdésfeltevéssel azok számára, aki hozzá fordulnak. És főleg nem minősít. Soha sem minősít, csak szimplán tükröt tart, hogy mi van abbana tükörben az nem a tudomány felelőssége. Számtalan szakága van, valahogy mégis mindenki csak a kilikai szakpszichológiára gondol, mert az "gyárt sárgacédulát", mert a diagnosztizálás a feladata és a gyógyítás, de ez csak egy soványka szelete ennek a tudományágnak.
Pilinszkinek egy dologban nem volt igaza,  - a pszichológus nem minősíti őt azzal, hogy kívülről rálát arra, a mi belülről, pont az érzelmi érintettség okán vakká tesz - Ő önmagát minősítette.

Én ezt értem Szenka, meg tudom is, de a pszichológiát mint kérdésre adott választ jellemezni alapvetően nagy hibának tartom. Erre a már citált reklámpszichológia a példám, vagy a lélektani hadviselés. Itt ugyan van kérdés, de azt nem az teszi fel, aki a választ szenvedi... a manipuláció eszköze tudományos alapokon itt a pszichológia. Néha félelmetes eredményességgel.

Pilinszkynek szerintem mindenben igaza van (azt tudni kell, hogy egy temetés után hangzott el ez a pár mondat): a pszichológus sebeket tép fel sokszor olyankor, amikor azokat hegedni kéne hagyni, irgalom kellene rájuk. Mondok egy példát: Pilinszky parafrázisát akkor hallottam először, amikor azt egy Barátom egy másik Barátom temetésén elmondta. Misi, az öngyilkos Barát özvegy Édesanyja teljesen egyedül maradt, az egyetlen élő hozzátartozóját veszítette el. Ezek után hosszú hónapokig járt mentálhigines kezelésre, majd öngyilkos lett... vajon Ő hogyan minősítette, hogyan minősíthette Magát a kezelés után...? Mi van, ha nincs megoldás? Mi van, ha erre jössz rá a kezeléssel? Mi van, ha Kozmutza Flóra azt mutatja meg: a sínek közt a helyed? Miért van az, hogy a Woody Allen-filmek a heverőn kezdődnek és ott érnek véget (ilyen alapon sorozatnak is tekinthetők)?

Mellesleg a "klini-szapi" mellett a pszichiáterek a sárgalapok fő gyártói... őket valahogy jobban tisztelem, ők orvosok, a legkeményebb esetekkel foglalkoznak. Félre ne érts, nem vitatom a cihó létjogosultságát, sem náci, sem szcientológus nem vagyok... csak épp nem értem néha az optimizmiust e tudománnyal kapcsolatban... sem a "ciholó", sem a "paci" részéről....

[Szenka]

"de a pszichológiát mint kérdésre adott választ jellemezni alapvetően nagy hibának tartom" - én meg ezt a mondatot nem tudom értelmezni, meg a szlenget, az én hibám, de nem ismerem ezeket a rövidítéseket, mint "paci".
Fejlődéslélektan, Neveléspszichológia, Kriminálpszichológia, Munkapszichológia, Szociálpszichológi...és még sorolhatnám, ez, mind, mind egy-egy külön szakma, mint ahogy a bőrgyógyász nem kezd neki egy epeműtétnek itt sincsenek interdisciplialis átfedések. Reklámpszichológia félelmetes, de mitől is? Talán egyszerűen attól, hogy nem tudjuk hogyan működik, hat. És mint minden más esetben is, az ismerethiányt, a fantáziánkkal töltjük meg és sokkal nagyobb és kontrolálhatatlanabb hatalommal ruházunk fel egy tudományágat, mint aminek a töredékével sem bír. Halottam én is laikusoktól rejtett képekről, meg hangokról, meg tudatmódosító technikákról, stb. Sajnos az emberek nagy része ezt elhiszi, mert ez mégiscsak egy kapaszkodó, valamilyen ismertmeret ad és egy szükséletet mindenképpen kielégít, a szenzáció iránti szükségeltét. Ennek a tudománynak is van etikai kódexe, és aki nem tekinti alapnormának azt a szakma nem hagyja szó nélkül. Az előítéletek nagyon nagy jelentőséggel bírnak a tudományág megítélésében, mert tabukkal foglalkozik, mint érzelmek, halál, hibák, tökéletlenségek, stb. Ha ezer embert megkérdezel, hogy mi a véleménye a pszichológiáról 995 különböző előítélet megfogalmazással találkozol, őt, meg elismeréssel nyilatkozik, mert kapott már valamit és ezen keresztül rálát, de ha a 995 ember megkérdezed volt-e találkozása már a tpszichológia valamely képviselőjével, a válasz "Hála Istenenk nem, de ne is legyen soha." Pedig egy olyan tudományról beszlünk amely mindennel foglalkozik, ami a nem fizikai létünk alapja.

"Pilinszkynek szerintem mindenben igaza van (azt tudni kell, hogy egy temetés után hangzott el ez a pár mondat): a pszichológus sebeket tép fel sokszor olyankor, amikor azokat hegedni kéne hagyni, irgalom kellene rájuk. Mondok egy példát: Pilinszky parafrázisát akkor hallottam először, amikor azt egy Barátom egy másik Barátom temetésén elmondta. Misi, az öngyilkos Barát özvegy Édesanyja teljesen egyedül maradt, az egyetlen élő hozzátartozóját veszítette el. Ezek után hosszú hónapokig járt mentálhigines kezelésre, majd öngyilkos lett... vajon Ő hogyan minősítette, hogyan minősíthette Magát a kezelés után...? Mi van, ha nincs megoldás? Mi van, ha erre jössz rá a kezeléssel? Mi van, ha Kozmutza Flóra azt mutatja meg: a sínek közt a helyed? Miért van az, hogy a Woody Allen-filmek a heverőn kezdődnek és ott érnek véget (ilyen alapon sorozatnak is tekinthetők)? "

 A legnagyobb hiba egy krizisintervenció esetében, ha csak úgy valakihez kerül a veszélyeztetett, beutalják a gondozóba. Krízist kezelni, csak bevonódással, direkt módon lehet, csökkenteve a terapeuta és a hozzá forduló között egyéb terápiás kapcsoaltokban kívánatos távolságot. A szakember lesz ugyanis átmenetileg az a kapocs, amit elveszített a Világhoz való viszonyában, ha ez nem jön létre, nincs terápia, nincs eredmény.


"...őket valahogy jobban tisztelem, ők orvosok, a legkeményebb esetekkel foglalkoznak."
Tisztelet a kivételnek, a pszichoterápia és gyógyszeres terápia aránya az ő esetükben 20-80. Könnyű felírni Xanaxot, Seduxent, Seropramot, Haldolt, Rivotrilt, vagy éppen azt a kiváló gyógyszert, ami mellett a gyógyszerügynök elkötelezte őket, könnyebb tüneteket elnyomni, mint oki terápiát végezni.
Nehéz egy telefonfülkében az átvágott torokban kitapogatni a lüktető eret és bedugni az ujjat és várni a mentőt, mert éppen Te voltál ott az ügyeleten és te értél oda elsőnek a az öngyilkosságot elkövetetthez, nehéz a saját fiát megerőszakoló apának bármit mondani, ami nem a Te dühödről, undorodról, megvetésedről szól, nehéz balesetben lebénult tizenynolcévest látogatni az intenzíven, és osztozni vele abban, amit mindenki tabiunak tekint, család, intenzíves orvos, barátok, osztálytársak tanárok, nehéz a szemébe nézni napról napra újra és felkészíteni a halálra, nehéz azokkal a szülőkkel leülni, akik éppen akkor tudták meg, hogy az öt éves egyetlen kisfiuk a leukémia "legkegyetlenebb fajtáját" hordozza a kis testében.
Félre ne ért én sem vitatom, hogy kit kell jobban tisztelned. És különben is, ez már akkor a OFF volt, hogy el is fogytak a szavak.

[Burhinus65]

Sziasztok amiről itt beszéltek az nekem magas mint kacsának az eper fa.

[Viktor]

"de a pszichológiát mint kérdésre adott választ jellemezni alapvetően nagy hibának tartom" - én meg ezt a mondatot nem tudom értelmezni, meg a szlenget, az én hibám, de nem ismerem ezeket a rövidítéseket, mint "paci".
Fejlődéslélektan, Neveléspszichológia, Kriminálpszichológia, Munkapszichológia, Szociálpszichológi...és még sorolhatnám, ez, mind, mind egy-egy külön szakma, mint ahogy a bőrgyógyász nem kezd neki egy epeműtétnek itt sincsenek interdisciplialis átfedések. Reklámpszichológia félelmetes, de mitől is? Talán egyszerűen attól, hogy nem tudjuk hogyan működik, hat. És mint minden más esetben is, az ismerethiányt, a fantáziánkkal töltjük meg és sokkal nagyobb és kontrolálhatatlanabb hatalommal ruházunk fel egy tudományágat, mint aminek a töredékével sem bír. Halottam én is laikusoktól rejtett képekről, meg hangokról, meg tudatmódosító technikákról, stb. Sajnos az emberek nagy része ezt elhiszi, mert ez mégiscsak egy kapaszkodó, valamilyen ismertmeret ad és egy  ;)szükséletet mindenképpen kielégít, a szenzáció iránti szükségeltét. Ennek a tudománynak is van etikai kódexe, és aki nem tekinti alapnormának azt a szakma nem hagyja szó nélkül. Az előítéletek nagyon nagy jelentőséggel bírnak a tudományág megítélésében, mert tabukkal foglalkozik, mint érzelmek, halál, hibák, tökéletlenségek, stb. Ha ezer embert megkérdezel, hogy mi a véleménye a pszichológiáról 995 különböző előítélet megfogalmazással találkozol, őt, meg elismeréssel nyilatkozik, mert kapott már valamit és ezen keresztül rálát, de ha a 995 ember megkérdezed volt-e találkozása már a tpszichológia valamely képviselőjével, a válasz "Hála Istenenk nem, de ne is legyen soha." Pedig egy olyan tudományról beszlünk amely mindennel foglalkozik, ami a nem fizikai létünk alapja.

"Pilinszkynek szerintem mindenben igaza van (azt tudni kell, hogy egy temetés után hangzott el ez a pár mondat): a pszichológus sebeket tép fel sokszor olyankor, amikor azokat hegedni kéne hagyni, irgalom kellene rájuk. Mondok egy példát: Pilinszky parafrázisát akkor hallottam először, amikor azt egy Barátom egy másik Barátom temetésén elmondta. Misi, az öngyilkos Barát özvegy Édesanyja teljesen egyedül maradt, az egyetlen élő hozzátartozóját veszítette el. Ezek után hosszú hónapokig járt mentálhigines kezelésre, majd öngyilkos lett... vajon Ő hogyan minősítette, hogyan minősíthette Magát a kezelés után...? Mi van, ha nincs megoldás? Mi van, ha erre jössz rá a kezeléssel? Mi van, ha Kozmutza Flóra azt mutatja meg: a sínek közt a helyed? Miért van az, hogy a Woody Allen-filmek a heverőn kezdődnek és ott érnek véget (ilyen alapon sorozatnak is tekinthetők)? "

 A legnagyobb hiba egy krizisintervenció esetében, ha csak úgy valakihez kerül a veszélyeztetett, beutalják a gondozóba. Krízist kezelni, csak bevonódással, direkt módon lehet, csökkenteve a terapeuta és a hozzá forduló között egyéb terápiás kapcsoaltokban kívánatos távolságot. A szakember lesz ugyanis átmenetileg az a kapocs, amit elveszített a Világhoz való viszonyában, ha ez nem jön létre, nincs terápia, nincs eredmény.


"...őket valahogy jobban tisztelem, ők orvosok, a legkeményebb esetekkel foglalkoznak."
Tisztelet a kivételnek, a pszichoterápia és gyógyszeres terápia aránya az ő esetükben 20-80. Könnyű felírni Xanaxot, Seduxent, Seropramot, Haldolt, Rivotrilt, vagy éppen azt a kiváló gyógyszert, ami mellett a gyógyszerügynök elkötelezte őket, könnyebb tüneteket elnyomni, mint oki terápiát végezni.
Nehéz egy telefonfülkében az átvágott torokban kitapogatni a lüktető eret és bedugni az ujjat és várni a mentőt, mert éppen Te voltál ott az ügyeleten és te értél oda elsőnek a az öngyilkosságot elkövetetthez, nehéz a saját fiát megerőszakoló apának bármit mondani, ami nem a Te dühödről, undorodról, megvetésedről szól, nehéz balesetben lebénult tizenynolcévest látogatni az intenzíven, és osztozni vele abban, amit mindenki tabiunak tekint, család, intenzíves orvos, barátok, osztálytársak tanárok, nehéz a szemébe nézni napról napra újra és felkészíteni a halálra, nehéz azokkal a szülőkkel leülni, akik éppen akkor tudták meg, hogy az öt éves egyetlen kisfiuk a leukémia "legkegyetlenebb fajtáját" hordozza a kis testében.
Félre ne ért én sem vitatom, hogy kit kell jobban tisztelned. És különben is, ez már akkor a OFF volt, hogy el is fogytak a szavak.

Dehogyis OFF, Szenka, a csevegőben vagyunk, itt tulajdonképpen a jóízlás határáig nincs OFF...

'"de a pszichológiát mint kérdésre adott választ jellemezni alapvetően nagy hibának tartom" - én meg ezt a mondatot nem tudom értelmezni' Segítek: az én olvasatomban a pszichológia néha olyan kérdésekre próbál válaszolni, amiket senki nem tett fel.

Paci = paciens. Még egy kis szubkultúrális szakzsargon: terepautó = terapeuta...

A cihiáterekről: én éppen azért tisztelem őket jobban, mert a quasi reménytelen esetekkel foglalkoznak, ahol már csak tüneti kezelés lehetséges. Voltam egyszer az IMEI-ben hivalaos ügyben, azt hiszem, hogy aki ott dolgozik, az megérdemli, hogy a legnagyobb szentekkel egy sorban emlegessék....

"nehéz a saját fiát megerőszakoló apának bármit mondani, ami nem a Te dühödről, undorodról, megvetésedről szól" Nehéz, de ezt én nap mint nap gyakorlom.. nem hinném, hogy a mentálhigiénes dolgozónak nehezebb dolga lenne...

A reklámpszichológiáról:

"És mint minden más esetben is, az ismerethiányt, a fantáziánkkal töltjük meg és sokkal nagyobb és kontrolálhatatlanabb hatalommal ruházunk fel egy tudományágat, mint aminek a töredékével sem bír. Halottam én is laikusoktól rejtett képekről, meg hangokról, meg tudatmódosító technikákról, stb."

Nem vagyok gyerek, a télapóban sem hiszek már egy ideje. Én nem ezekről a nevetséges hülyeségekről beszélek, ezeket a "módszereket" a tudomány meg is cáfolta. Hangsúlyoznám, hogy ezeknek a technikáknak egyetlen esetben sem pszichológus volt a "feltalálója"...

Nekem a reklámpszichológiával kapcsolatban maga az ágazat léte a problémám: azért foglalkoztatnak a multik, az ügynökségek rengeteg pénzért szakembereket, hogy ellenem fordítsák a saját énemet és olyan termékeket és szolgáltatásokat nyomjanak le a torkomon, amiket máskülönben soha nem vennék meg. Ez gusztustalan, jól mutatja a világ önmagából való kifordulását, hogy az emberek többsége ezt természetesnek találja. Akármilyen etikai szabályza lehet, maga az elv a hibás, a fogyasztói társadalom a maga kritikátlan öncélúságát tárja fel az ágazat megtűrésével.

Mellesleg meginterjúvolták Hoffmannt, az LSD feltalálóját, aki 100. születésnapján ismeglepő szellemi frissességgel nyilatkozta azt, hogy véleménye szerint ő a közvetett atyja a modern látványvilágnak, ezen belül a modern reklámoknak. Teljes mértékben elfogadom Hoffmann érvelését, elvégre a rózsaszín gömbből a felhőkre robbanó Fiat Punto olyan agyszülemény - társaival egyetemben - ami a drogokkal magukat újrakreáló grafikusok és reklámmenedzserek fejéből pattant ki. Egy hallucináció. Lehet az ellenkezőjét állítani, de ilyesfajta látványvilágot a XX. század művészete fogalmazott meg (Dalí, Gulácsy, stb.), ezek pedig kivétel nélkül hallucinogén kábítószerekkel szabadították fel a tudatalattijukat... És itt jönnek a képbe a reklámpszichológusok, akik az általuk nem is ismert termékeket ezzel a látványvilággal erőszakolják ránk, jobb esetben csak tűrik, hogy ezeket ránk erőszakolják - holott épp ezt kellene megakadályozniuk alapesetben. Így járulnak hozzá a fogyasztói társadalom földtől való elszabadulásához, mindannyiunk képzelt világba kergetéséhez. Nekem ez a véleményem, de érdemes lenne megkérdezni erről például Feldmár Andrást is... életműve ismeretében nem hinném, hogy kétségbe vonná azt, amit itt leírtam.