|
Glück Balázs
|
 |
« Új üzenet #752 Dátum: 2018. április 06. - 03:07:15 » |
|
Ez egy érdekes helyzet lesz. Természetesen azok akik alkalmasak lennének nem akarnak vállalni semmit amíg ezek a feltételek amik, mert itt egy becsületes törekvő elnöknek csak megfulladni lehet. Vagyis először azt kell elérni, hogy aki nem alkalmas annak ezt meg is kell mondani. Azt is meg kell mondani, hogy mit szeretnénk, és mit nem. Aztán ehhez jöhetnek a jelöltek. Tulajdonképp ez volna a normálisabb, mint hogy valaki magára mutat, mert így nem a jelölthöz keressük a feladatot, hanem a feladathoz a jelöltet. De nagyon konkrétak leszünk ebben hamarosan.
Tudom, hogy ez szokatlan, de azt kell megértenie végre mindenkinek, hogy ha azért választjuk meg a kamara elnökét, mert nincs jobb, akkor a mindenkori elnök nem arra fog törekedni, hogy ő folyamatosan jobb és jobb legyen, hanem arra, hogy legyen nála mindig egy rosszabb. Erre törekszenek amikor a politikára hivatkozva azt terjesztik, hogy másnak nincs itt lehetősége ezen a pályán.
Tudom, hogy mindenki azt szokta meg, hogy belovagol a megmentő, és tudjuk hogy na akkor rá kell szavazni, de éppen elégszer égettük már meg magunkat ezzel. Egy biztos. Ha világos üzenetet küldünk, akkor a következő vezetés tudni fogja hol fektettük le a határokat. Ha megint a kényelmesebb megoldást választja a többség, akkor pedig azt fogják elraktározni magukban, hogy "megint csak a szájuk járt, itt az lesz amit mi mondunk".
Adott az elnök. Pontosan el tudjuk mondani, hogy miért alkalmatlan. Attól ő még hogy nincs ellenjelölt, ő alkalmatlan. Először azt kell világossá tenni, hogy azért ezen a pályán itt vagyunk mi is, és nem csak az történhet amit a dadusaink kitalálnak. Utána pedig majd elő mernek lépni azok akik azt hitték, hogy ez a meccs már lefutott.
Ehhez az kellene, hogy ne legyünk már megint töketlenek, és ne abban higgyünk, hogy a dolgok azok csak úgy maguktól vesznek jó irányt. A régi rendszer szabályait mindenki kiismerte már, és vissza is élnek vele. Ezen alapszik a stratégiájuk. "Elvesszük a levegőt mások elől, és akkor csak ránk tudnak szavazni." Máshogy kell tudni gondolkozni...
A skandináv országokban nem véletlenül tartanak a szakszervezetektől. Mert ha azok azt mondják, hogy "ez és ez átlépte a tűrésküszöböt, és most elég" akkor az egy komoly fenyegetés a döntéshozók számára, és nem az a lényeg, hogy elő tudnak-e rántani egy új elnököt, hanem az adott probléma megoldására fókuszálnak. Nálunk a többség úgy van kezelve, mintha valami teljesen marginális tényező lenne.
Méltányosan, érvelve, határozottan azt kell mondani, hogy: "Uraim! Az a trükk, hogy az önök nyomásgyakorlása miatt, nem tudjunk ellenjelöltekhez kötni, azt amit szeretnénk, egy lejárt lemez. Tudjuk, hogy ez évtizedek óta működik, de ez most már ez nem elég. Maguk akkor sem! A többit pedig utána megoldjuk"
|
