Beírókönyv

[Glück Balázs]

"Ha ezek – a most még csak veszélyek – bekövetkeznek, talán érthetőbbé válik, miért kifogásolom, hogy a felsőoktatáshoz köthető szakmai elit nem elég komplex megoldásokat kínál a vadgazdálkodás szereplőinek."

Balázs, nincs az a szakmai elit, sem nálunk, sem máshol, aki komplex megoldást kínáljon.
Nem is lesz, mert nincs komplex megoldás.
Nincs két egyforma adottságú terület, nincs két egyforma lehetőségű, egyformán gondolkodó vadászegyesület.
Ha mi, itt a végeken nem találjuk meg a megoldást a saját, lokális problémánkra, más nem fogja helyettünk.

Én a komplexitás hiányát nem is ebben az értelemben kifogásoltam. A tájegységi körzeti tervek a legjobb esetben is csak utalásokat tartalmaznak a különféle lépések pénzügyi következményeiről.
Sokszor mondják, hogy a felsőoktatás nem a vadászattal, hanem a vadgazdálkodással foglalkozik. Helyes, de akkor legyenek a döntések legalább annyira komplexek hogy tudomásul veszik, és foglalkoznak a különféle javaslatok pénzügyi következményeivel, és tegyenek javaslatot a negatív következmények enyhítésére is stb.
Tehát én sem azt mondom hogy univerzális ötletek legyenek mint valami selyemzsinór és akkor eljutunk a megdicsőüléshez. Marhaság is lenne ebben hinni. 

[wildheger]

Az észrevétel jogos, de csak a megfogalmazás pontatlan, nem a következtetés. Mindegyik vizsgált megyében nőtt a nagyvadteríték külön külön is. Az összes fajról külön külön megcsináltam a grafikonokat, de ha az olvasói szokásokat figyelembe veszi valaki, akkor kénytelen röviden fogalmazni, és ha elkezdem az összes faj kapcsán a bizonygatást akkor a többség a feléig sem jut el. Szerintem így is karcos a dolog....
A kifizetett vadkár adatok pontosak, márpedig az van odaírva. Ezen felül pedig az utóiratban leírtam, hogy a kifizetett vadkár és a valós vadkár egészen biztosan nem azonos. A valós vadkárral kapcsolatban tényleg nem sokat tudunk. Ne de ennek az ellenkezőjét én nem is állítottam.

Egy pillanatig sem cáfolom,hogy a teríték nőtt.
Sem az írásból,sem a grafikonból nem lehet megállapítani a vadlétszám növekedését a hasznosítási ráta ismeretének ismerete nélkül. Ráadásul a területen a vadállomány radikális fogyását tapasztaltam tíz éven át.
A vadlétszám és a vadkár mértéke nincs mindig összhangban. Ha a kevesebb létszámú állománynak nincs mit enni,több lesz a vadkár,mint a bőséges eleséggel ellátott nagy létszámú állománynál.
Tíz év alatt csak parlagfüves vadföldeket láttam,nem találtam egyetlen lucerna,vagy réti szénával feltöltött téli etetőt. Találtam viszont sok helyen a sárba beledöntött törtszemet,ami ott erjedt és ehetetlen volt,mellettük a sárban kárba vesző sókockát télen,de tavasszal már hiányzott az is.
De nincs probléma,vadászati nagyhatalom vagyunk!

[Glück Balázs]

Jobb híján csak abból lehet következtetni a nagyvadlétszámra, hogy ha mondjuk egy évtizeden át minden évre igaz, hogy többet és többet tud hasznosítani a vadgazdálkodó akkor vélhetően ennek a megnövekedett létszám az oka. De az igaz, hogy biztosat itt ember nem mondhat.
A számomra mértékadó nagyöregektől hallom én is Zalában hogy márpedig volt már ennyi szarvas vagy több mint most, de miután nem volt ennyi kerítés a vadkár statisztikát sem volt ami ennyire torzítsa. Márpedig az teljesen logikus következtetés, hogy ha az élőhely csökken, akkor koncentrálódik, és nő a vadkár. Arra mehetne rá valaki egyszer, hogy ezek a kerítések mennyi kárt előznek meg, és mennyit okoznak. Az elmúlt években pl. Szentpéterföldén elpusztult kb annyi bika a villanypásztorban hogy az adott terület vadőrének az éves bére többszörösen kijött volna belőlük. Na de ez már egy másik történet...

De nincs probléma,vadászati nagyhatalom vagyunk!

De még milyenek leszünk! Megmondták....

[wildheger]

Jobb híján csak abból lehet következtetni a nagyvadlétszámra, hogy ha mondjuk egy évtizeden át minden évre igaz, hogy többet és többet tud hasznosítani a vadgazdálkodó akkor vélhetően ennek a megnövekedett létszám az oka. De az igaz, hogy biztosat itt ember nem mondhat.
A számomra mértékadó nagyöregektől hallom én is Zalában hogy márpedig volt már ennyi szarvas vagy több mint most, de miután nem volt ennyi kerítés a vadkár statisztikát sem volt ami ennyire torzítsa. Márpedig az teljesen logikus következtetés, hogy ha az élőhely csökken, akkor koncentrálódik, és nő a vadkár. Arra mehetne rá valaki egyszer, hogy ezek a kerítések mennyi kárt előznek meg, és mennyit okoznak. Az elmúlt években pl. Szentpéterföldén elpusztult kb annyi bika a villanypásztorban hogy az adott terület vadőrének az éves bére többszörösen kijött volna belőlük. Na de ez már egy másik történet...

De még milyenek leszünk! Megmondták....

Ugyanazt nézzük,de még mindig nem ugyanazt látjuk.
A terítékadatokból csak annyi derül ki,hogy minden évben többet lőnek.Ebből nem következik,hogy mennyiből lőnek többet!
Fogadd el tőlem,hogy országos viszonylatban a hetvenes évek második felében volt a legnagyobb a szarvaslétszám,csak sokkal visszafogottabb volt a hasznosítás.
Ma sokkal kevesebb szarvaslétszámnál gátlástalanul több a hasznosítás az állomány valódi létszámához - nem a statisztika által leírt létszámhoz- képest!
Hivatkoztam Bernhard Grzimek tanulmányaira.
Tanulmányozta az afrikai kérődzők táplálkozási szokásait. Rájött,hogy ugyanarra a területre minden évben ugyanabban az időben jönnek meg  óriási létszámban a kérődzők.
Gondolt egyet,bekerített egy nagyobb területet,mire megjöttek. Szépen körbelegelték a kerítést és továbbhaladtak. A kerítésen belül érintetlen maradt a növényzet. Következő évben,mire megjelentek,lebontotta a kerítést. De mintha akkor is be lett volna kerítve,ugyanúgy körbelegelték. Mert öreg fű volt,nem sarjú!
Napjainkban azért nagy a vadkár,mert nincs legelőterületük és mellette olyan kevés a létszám,hogy nincs folyamatosan sarjúlegelési lehetőségük.keresnek mást.
Az erdei kerítésekre se fogjunk rá semmit,mert az nem  magyarázat semmire. Államilag elfogadott üzemtervek szerint minden évben annyi végvágási lehetőség van,amennyi kerítést bontanak,hogy szinten maradjon az átadandó területek mérete.
Egyszer a nyolcvanas évek elején a főnökömmel is a vad káros jelenlétén vitatkoztam. Elmondtam neki,hogy én,aki tőle sokkal többet vagyok a területen ,általában szarvasközelben,megfigyeltem mit kedvel a szarvas hegyvidéki viszonylatban.
Teljesen mindegy volt a bükkösöknek,hogy kerítésen belüli,vagy kívüli,a szarvas ugyanúgy térdmagasságig lerágta a tél második felében. Éveken keresztül megismételte és rengeteg bonsai alakult ki. Fiatal korban a bükk nagyon jól sarjad és visszaszerzi magát. Egy bonsai-on pedig nagyon sok csipegetni való van,újra és újra lerágta,a bonsai pedig mindig szélesebb lett és még több hajtást hozott. Amikor már másfél méter széles volt,rengeteg rövid hatáson óriási asszimiláló felületre szert téve a gyökérzet is követni tudta növekedésben. A nagy gyökérzet sok tápanyagot tudott felvenni, a szélesség miatt a szarvas a közepét kivéve minden csúcshajtást lerágott, felborult csúcsrügyhormon és az oldalhajtás hormon aránya,másfél métert nőtt a közepe. Ezzel kinőtt a szarvas szájából. Magasabban kialakult egy újabb koronarész,a fa vidáman nyurgult,bezáródott az állomány és a szarvas megtette azt a szívességet,hogy a tövéből lepucolta a kis hajtásokat,nem oda ment a gyökerek által felvett tápanyag,majd később a koronák záródása után leszáradtak az alsó sarjhajtások.  Ezek a törzsek sokkal állékonyabbak lettek,mint a sértetlenek,mert ugyanolyan magasságnál sokkal vastagabb volt a törzsük, a gyakori méteres hó nem fektette el őket a dédelgetett társaikkal szemben.

[Glück Balázs]

Pontosan értem amit mondasz, és nem is cáfolom az érveidet. Mindössze annyit mondok hogy a hasznosítás mértékét ismerjük, és legfeljebb csak az a logika áll a rendelkezésünkre, hogy ha tíz éven át egyre magasabb a hasznosítás, akkor vélhetően az állomány nagysága is nő, különben valamikor muszáj lenne csökkennie a terítéknek is. De én ezt sem fogadnám meg egy közepes összeggel mert - ahogy leírtam és ahogy te is érvelsz - a mértékadó öreg vadászbarátaim is hasonlót állítanak mint te.
A kerítésekkel az a baj, hogy a vadban jelentős kárt tesz. Pláne az elején amikor felhúzzák. Egy hónapja szóltam a hv-nek hogy az egyik új kerítés mellett ott van két tehén frissen kitört nyakkal. Legközelebb majd lefotózom hogy csak idén mennyi, és mekkora bikák pusztultak el a villanypásztorokban, vagy akadtak fel a kerítésen. A kerítés élőhelyre gyakorolt hatásába nem mernék beleszólni, mert ebben nincs tapasztalatom, de azt tudom hogy a vadgazdasági kár amit okoz, jelentős.

A bükkös példád érdekes! Lényegében az oldalhajtások miatti szélesedés védi a bükk közepét a szabad növekedés érdekében. Bámulatos hogy a természet hogy tud alkalmazkodni....

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2017/01/30/no_a_vadaszjegy_ara

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2017/02/07/maderspach_viktor_oktatasi_nevelesi_program

[Stefi]

http://beirokonyv.blog.hu/2017/02/07/maderspach_viktor_oktatasi_nevelesi_program

   A "fordított szocializáció" nagyon eltalált és valós jelenség .

Balázs csak az a kérdés hogy hogyan és mit tovább . Azért azt nem mondanám hogy nem érdekel elég fiatalt a vadászat  de ugyan úgy a horgászat .
Az is igaz hogy pl. magamra visszagondolva kb. 16 - 22 éves koromban igen csak lankadt - de csak a horgászat és vadászat utáni érdeklődésem . . Szóval ezt természetesnek lehet venni és majd visszatér az ha jól meg van valaki fertőzve . Továbbra is az a kérdés hogy az okostelefonok korosztályát hogyan oltsuk be a vadászattal . Szerintem úgy hogy elcsaljuk magunkal . Jobbat még ennél nem találtak ki . Persze jó lenne ha a mai fiatalok is megismernék ( szándékosan nem azt írtam hogy olvasnák , mert az már  a  csodavárás kategóriája. ) Fekete István , Széchenyi Zsigmond , Molnár Gábor ......... de Maderspach műveit is . Na az a nagy kérdés hogy azt hogyan érjük - érjék el . Erre kéne jó választ adni .   

[Balkóbátya]

  A "fordított szocializáció" nagyon eltalált és valós jelenség .

Balázs csak az a kérdés hogy hogyan és mit tovább . Azért azt nem mondanám hogy nem érdekel elég fiatalt a vadászat  de ugyan úgy a horgászat .
Az is igaz hogy pl. magamra visszagondolva kb. 16 - 22 éves koromban igen csak lankadt - de csak a horgászat és vadászat utáni érdeklődésem . . Szóval ezt természetesnek lehet venni és majd visszatér az ha jól meg van valaki fertőzve . Továbbra is az a kérdés hogy az okostelefonok korosztályát hogyan oltsuk be a vadászattal . Szerintem úgy hogy elcsaljuk magunkal . Jobbat még ennél nem találtak ki . Persze jó lenne ha a mai fiatalok is megismernék ( szándékosan nem azt írtam hogy olvasnák , mert az már  a  csodavárás kategóriája. ) Fekete István , Széchenyi Zsigmond , Molnár Gábor ......... de Maderspach műveit is . Na az a nagy kérdés hogy azt hogyan érjük - érjék el . Erre kéne jó választ adni .   

Stefi!
Rengeteg (fiatal és öreg) vadászt ismerek aki életében egy darab vadászkönyvet sem olvasott.Sajnos!

[Stefi]

Stefi!
Rengeteg (fiatal és öreg) vadászt ismerek aki életében egy darab vadászkönyvet sem olvasott.Sajnos!

Ok .  Teljesen igaz de vélhetőleg a Tüskevárt megnézték . Most még kevesebben fognak könyvet olvasni de a televízió , net , fa@buk stb mindenkinek elérhető és nem olyan""fárasztó" mint a fránya betűk bogozása . Erre gondoltam , viszont nem az én világom így más tud erre talán valami jót . Persze mint írtam a legjobb fertőzés ha visszük magunkkal a magoncot .   

[Glück Balázs]

Stefi

"Továbbra is az a kérdés hogy az okostelefonok korosztályát hogyan oltsuk be a vadászattal "

Igen, ez a kérdés. Meg kell nézni, hogy mi az ami a gyerekeknek a telefonok, és a számítógépek világában a vonzó. Ezt kell nyújtani a vadászatban. Ha csak annyi lesz az alternatíva hogy "itt van fiam nézegessél trófeákat" akkor megette a fene az egészet. A mai multimédiás forradalomban árad az élmény a gyerekek felé. A telefon azért kell nekik, mert megkapják tőle mindazt ami érdekli őket. A gond az - és ezzel is sok szociológia tanulmány foglalkozik - hogy a mai gyerekek rendkívül okosak - hiszen baromi sok információ ér el hozzájuk - de a gyakorlati tapasztalatait szánalmasan alacsony szinten vannak. Képtelenek alkalmazni a valóságban azt amit tudnak.
Élményt, és aktív részvételt kell kínálni nekik, és ebben különleges lehetőségeink vannak idehaza. Rengeteg hagyományos vadászati módot kínál a hazai vadászélet amivel el tudják kezdeni a vadászéletüket, élményeket tudnak szerezni, és ebben célokat, elfoglaltságot kapni. Aztán utána a zöme úgyis puskával fogja folytatni a vadászéletét elsősorban.
Az iskolai bemutatók után (amelyek egészen mások lesznek mint a megszokottak) a jelentkező fiataloknak foglalkozásokat fogunk tartani. Kint az erdőben valamelyik vadászháznál. Itt hadba állnak az agarász, a solymász, az elöltöltő, az utánkereső, és az íjász vadásztársak. Olyat tudunk rittyenteni nekik hogy a szájuk tátva marad. Lesznek szabályok is és egy olyan tematika, ahol sz ismeretterjesztés, az elméleti tudásra való felkészítés, és a gyakorlat életszerű arányban lesz. Pezsegni kell, mindig valami izgalmasat, újat megmutatni, és foglalkoztatni kell őket. Aztán lesz akinek lesz majd madara, kutyája, íja, én abban is reménykedem hogy majd varjúfélékre használhatnak egyszer legálisan légpuskát is, mert inkább ezen tanulják meg a biztonságos fegyverkezelést. Egyszóval rengeteg "portékánk" van ami alternatíva tud lenni.   

[molnargoreny]

A cikk -mint a többi is- 

Egyébként meg nem tudom...
Nem vagyok idős, öreg. Azt hittem, hogy még elkaptuk a vadászat végét, vagyis azt hittük, de amikor mesélik az öregek, hogy egy helyben, egy hajtásban lőttek több tíz nyulat, fácánt akkor elgondolkozom, hogy amikor én elkezdtem járni hajtani, vadászok körébe járni már az sem volt a vadászat java... Na mindegy.
Azért mentünk el hajtani, mert jól éreztük magunkat kint, jó volt a társaság, igen mi csináltuk a "csicska" munkát, zsigereltünk, és ha volt kedvünk beülhettünk a félrészeg társasághoz, vagy eltoltuk a biciklit. Ja és ezt legtöbbször INGYEN!
Ha külföldi jött, örültünk ha kaptunk valamit, de nem az számított, örültünk 3-5 darab sörétes lőszernek még ha néha azt sem tudtuk mit kezdjünk vele, de utána mégis kialakult, hogy kimehettünk gerlézni, vagy tocsogón lőhettük pár lohos kacsát, vagy dúvadazni a fácántelep köré. És nem az volt az első gondolat, hogy ki fog feljelenteni elsőként, be vagyunk-e írva, van-e tartási, Béla ivott-e, vagy egyáltalán kint van-e...
"Pár év" után oda jutottam, hogy hozzám is került nálam fiatalabb srác, vadászat iránt érdeklődő személy -fura érzés volt, hogy elment az idő, hogy most én lennék a "mentor", vagy az okoskodó f.sz ugye ki tudja ki-mit gondol...- és nem érzem, hogy sokat vártam, nem szívattam senkit, még ha úgy érzem velem, velünk néha igazságtalanul is bántak, vagy túl durvának sikerült a "tanítás", de nem láttam azt a szikrát a szemben. Emberséget, őszinteséget hagyjuk, aminek általában még lenni kéne "tudatlanként" a vadászat, szakma első lépcsőfokainál, de az a szikra se nagyon, vagy elég halovány volt.
A pénz persze lényeges és, hogy mikor megyünk haza.
Hajtó vadásztanoncokkal, tanulókkal nem is nagyon találkozom. Néha látok a buszmegállóban ácsorgó zöld ruhás emberkéket, de jelentkezésükkel nem mutatják a vadászat iránti érdeklődésüket, gyakorlatszerzésük olthatatlan szomját.
Nem csak a vadásztársadalom tart itt sajnos, generációs különbség, probléma ide vagy oda változik a világ, az emberek.
Kortól függetlenül a vadászok feladata a vadászat -nem csak kézzelfogható- értékeinek továbbadása az új vadászoknak, mert ugye aki korpa közé keveredik... vagyis aki puskások és nem vadászok közé keveredik...

 

[Balkóbátya]

A cikk -mint a többi is- 

Egyébként meg nem tudom...
Nem vagyok idős, öreg. Azt hittem, hogy még elkaptuk a vadászat végét, vagyis azt hittük, de amikor mesélik az öregek, hogy egy helyben, egy hajtásban lőttek több tíz nyulat, fácánt akkor elgondolkozom, hogy amikor én elkezdtem járni hajtani, vadászok körébe járni már az sem volt a vadászat java... Na mindegy.
Azért mentünk el hajtani, mert jól éreztük magunkat kint, jó volt a társaság, igen mi csináltuk a "csicska" munkát, zsigereltünk, és ha volt kedvünk beülhettünk a félrészeg társasághoz, vagy eltoltuk a biciklit. Ja és ezt legtöbbször INGYEN!
Ha külföldi jött, örültünk ha kaptunk valamit, de nem az számított, örültünk 3-5 darab sörétes lőszernek még ha néha azt sem tudtuk mit kezdjünk vele, de utána mégis kialakult, hogy kimehettünk gerlézni, vagy tocsogón lőhettük pár lohos kacsát, vagy dúvadazni a fácántelep köré. És nem az volt az első gondolat, hogy ki fog feljelenteni elsőként, be vagyunk-e írva, van-e tartási, Béla ivott-e, vagy egyáltalán kint van-e...
"Pár év" után oda jutottam, hogy hozzám is került nálam fiatalabb srác, vadászat iránt érdeklődő személy -fura érzés volt, hogy elment az idő, hogy most én lennék a "mentor", vagy az okoskodó f.sz ugye ki tudja ki-mit gondol...- és nem érzem, hogy sokat vártam, nem szívattam senkit, még ha úgy érzem velem, velünk néha igazságtalanul is bántak, vagy túl durvának sikerült a "tanítás", de nem láttam azt a szikrát a szemben. Emberséget, őszinteséget hagyjuk, aminek általában még lenni kéne "tudatlanként" a vadászat, szakma első lépcsőfokainál, de az a szikra se nagyon, vagy elég halovány volt.
A pénz persze lényeges és, hogy mikor megyünk haza.
Hajtó vadásztanoncokkal, tanulókkal nem is nagyon találkozom. Néha látok a buszmegállóban ácsorgó zöld ruhás emberkéket, de jelentkezésükkel nem mutatják a vadászat iránti érdeklődésüket, gyakorlatszerzésük olthatatlan szomját.
Nem csak a vadásztársadalom tart itt sajnos, generációs különbség, probléma ide vagy oda változik a világ, az emberek.
Kortól függetlenül a vadászok feladata a vadászat -nem csak kézzelfogható- értékeinek továbbadása az új vadászoknak, mert ugye aki korpa közé keveredik... vagyis aki puskások és nem vadászok közé keveredik...

 

Próbálok példát mutatni gyereknek,felnőttnek egyaránt. Minden körülmények között védem és népszerűsítem a vadászatot. Néha szélmalomharc,meg hát én sem vagyok tökéletes. Vannak lelkes ifjak,csak sajnos az ő értékrendjükben a vadászat nem ott van ,ahol az enyémben. Legtöbbször csak az számít,hogy a facebookra feltöltött, jól-rosszul megkomponált terítékfotóra jöjjenek a lájkok. Van egy mentoráltam,de néha megrémít, mennyire nem ért engem. Meg én sem őt. Igazából nem tudom miért vadászik. Ha sétáltam vele,hangos beszéddel zavart,rászóltam,nem tetszett neki. Csoszog,dobog,recseg ahová lép... Sikeres lövések után hangosan ünnepli magát...ami meg elmegy annak a kúúúva annyát! Szuku helyett légyírtót hoz,susog a dzsekije...de azért azt csak tisztelem benne,hogy lelkes. Nem a kutyával eteti meg amit lő és nem dobja kukába a vadhúst a hűtőből,egy újabb adag bepakolása előtt...sajna ma már ezt is díjazni kell...

[Glück Balázs]

Köszi!

Én 12évesen (és őszintén szólva letojom hogy ki mit gondol erről, mert egyrészt már elévült, és ezt tartom normálisnak) az öcsémmel jártam az erdőt Zala legjobb nagyvadas területén légpuskával a hátunkon. 14ezer hektáron oda mentünk ahova akartunk, mert a hv fia a legjobb barátom volt, és most is az, bár idő közben már meghalt. Az összes pénzünket légpuskalőszerre költöttük, aztán 14évesen lett egy Romet-em utána egy Simsonom, szóval így már a fele pénzünk benzinre ment el. Reggel a szimatba bepakoltuk a sertés májkrémet a zacskós tejet, és a kenyeret, és estig jártuk az erdőt. 12évesek voltunk amikor mindezt gyalog csináltuk. A szüleink plusz/mínusz 1000hektárral tudták hogy hol vagyunk. Ma ezt a bizalmat képtelen lennék megadni a gyerekeimnek, de máig hálás vagyok azért mert így elengedtek bennünket. Az első szajkóm az olyan élmény volt, hogy ha rágondolok, még most is borsódzik a hátam. 27éve volt, de a fát meg tudom mutatni ahol lesben voltam és végül elejtettem, pedig ez egy sűrű bükkös. Ahogy tanítottak, ott álltunk az öcskössel előttünk páfránylevélen a szajkó. Egyperces néma csend, kalap le, ahogy kell. Itt Zalában a mi gyerekkorunk olyan volt mint a Tüskevárban. 14éves koromtól kezdve kotorékoztam. Hóviharban melegítettem a surranós lábam egy kis tűznél amíg végre esetére kijött a kutyám a kotorékból. Fél hegyoldalakat ellapátoltunk. Volt, hogy kitágítottuk a kotorék száját annyira hogy bebújtunk a hegybe az öcskössel, akivel szorosan bementünk a katlanig, és ahol az öcsém világított azzal a hunyorgó fényű pléhlámpával amibe az a kocka alakú lapos elem ment, én meg hadakoztam közben a rókával. Egy télen kotorékból volt hogy 15rókát fogtunk 14-15évesen. Amikor megvolt a Simsonom felpattantam rá reggel, letekertem vele 135kilométert Zalába, és esete már vadásztunk. Ki engedné ezt meg ma a fiának?
Azt is pontosan tudom, hogy mitől alakult ki bennem a természet, és a vad iránti tisztelet. Nem attól, hogy mondták! A csodálattól. Amikor mellettem szaladt el egy százas gím-rudli, amikor először láttam disznót a vackában amint a hó megmaradt a hátán, amikor először leértem a katlanig, és megláttam a rókát, és sikerült megfogni, vagy amikor behívtam az első bikát. Ehhez mit tudna hozzátenni bármilyen etikai szabályzat, vagy regula?

Az az igazság, hogy a gyerekeinkből elkényeztetett piperkőcöket nevelünk. Ez nem csak a vadászéletükön látszik meg, hanem az egész életükön. Fogalmuk nincs, hogy mi a munka öröme. El sem tudják képzelni, hogy nincs a világon nagyobb öröm annál, mint amikor nyakig sárosan, izzadtan, és fáradtan ott vigyorogsz a róka mellett amit te ástál ki. Egyszer sem értünk haza úgy hogy a lábunk ne remegett volna a fáradságtól, de A KIRÁLLYAL SEM CSERÉLTÜNK VOLNA!
Normálisan amikor az ember egész nap dolgozik, a nap végén körbejárja a napi eredményt, és örül neki. Hulla fáradt de alig várja hogy kezdődjön a következő nap, és folytassa. Meg lehet ennek az örömét érteni annak aki a számítógép előtt éli az életét? Aligha. Ezért fontos az a két szó, hogy AKTÍV RÉSZVÉTEL, és az ÉLMÉNY. Az ember maga nem változott. A mostani gyerekek is pontosan ugyanolyan örömet fognak találni ebben, ha nem egy burokban élik az életüket. Arról nem beszélve, hogy azt is talán megérzik, hogy milyen önbizalmat ad, ha a gyakorlatban tudnak dolgokat.
A fiatalok között biztos hogy ott van a jövő vadászati vezetője, a vadgasztronómia reformere, egy leendő Fekete István stb.

[Janikafox]

Próbálok példát mutatni gyereknek,felnőttnek egyaránt. Minden körülmények között védem és népszerűsítem a vadászatot. Néha szélmalomharc,meg hát én sem vagyok tökéletes. Vannak lelkes ifjak,csak sajnos az ő értékrendjükben a vadászat nem ott van ,ahol az enyémben. Legtöbbször csak az számít,hogy a facebookra feltöltött, jól-rosszul megkomponált terítékfotóra jöjjenek a lájkok. Van egy mentoráltam,de néha megrémít, mennyire nem ért engem. Meg én sem őt. Igazából nem tudom miért vadászik. Ha sétáltam vele,hangos beszéddel zavart,rászóltam,nem tetszett neki. Csoszog,dobog,recseg ahová lép... Sikeres lövések után hangosan ünnepli magát...ami meg elmegy annak a kúúúva annyát! Szuku helyett légyírtót hoz,susog a dzsekije...de azért azt csak tisztelem benne,hogy lelkes. Nem a kutyával eteti meg amit lő és nem dobja kukába a vadhúst a hűtőből,egy újabb adag bepakolása előtt...sajna ma már ezt is díjazni kell...

Batya, én a nem fórumos vadászismerőseim többségéről nem tudom, hogy miért vadásznak. És ez még a jobbik eset, mert akikről tudom, ott még szomorúbb a helyzet.