Beírókönyv

[wildheger]

Hát persze hogy nem Balázs tehet róla . Ő csak arról tehet hogy Ő miért nem élt a lehetőséggel . Amit itt leírtál azt Te is leírhattad volna mint egyéni véleményt az adott internetes portálon .
Most én nem azt vitatom hogy amit írsz az jó vagy rossz hanem hogy egyáltalán miért nem írtad meg akkor mikor lehetett és azt esetleg figyelembe vehették volna . Ha jól emlékezem az omvk valami jogifo @  ........ ra lehetett az egyéni - közösségi észrevételeket megtenni . A képet persze árnyalja hogy egy országos egyesület , kamara sokkal de sokkal nagyobb súllyal szólhat - szólhatna bele a törvény előkészítésbe mint egy magánszemély . Ráadásul én már korábban leírtam hogy pusztán azért mert nem egy egységes szerkezetű új törvényt alkottak hanem egy nehezebben kezelhető un. "salátatörvényt" a régi alapján azt módosítgatva ez biztos nem lehet a modern kori jogalkotás csúcsteljesítménye .       

Ha nincs információd a véleményírási lehetőségről, közel és távol nincs olyan ismerősöd,aki tud a lehetőségről,akkor rendkívül nehéz úgy leírni a gondolataidat,hogy ne csak magad,hanem az illetékesek is megismerjék a véleményedet.
Nem is akarták megismerni,mert a többség véleménye alapján lehetetlen lett volna átvonni a javaslatukat.
Minden esetre a mocsarak lecsapolása,a legelőterületek elvétele,a mozgási lehetőség lehetetlenné tétele nem okozott együttesen annyi kárt a szarvasnak,mint ez a szisztéma bevezetése.Ez a szarvastörténelem legnagyobb katasztrófája.

[Pyrus]

Ez a szarvastörténelem legnagyobb katasztrófája.

Ezt kifejtenéd pár mondatban?

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/11/szel-vihar

[wildheger]

Ezt kifejtenéd pár mondatban?

Tíz éve hangoztatom,hogy az én vadvilágmegőrző adatbázisom szerint rohamosan fogy a szarvas.
Mégis a táji "fővadász" alapfeladata a túlszaporodott nagyvadállomány radikális csökkentése.Ha visszakeresel,megírtam,merre milyen a szarvasállomány helyzete.
Szakmai életem szerves része volt évtizedeken át más területek bejárása,megismerése.
Bárhova látogattam el,nem a pörkölt,az innivaló,hanem a szellemi táplálék kellett.
Mint a szarvasnak,nekem is van otthonterületem és vándorolni is szoktam.Nem vadászni jártam a régi,vagy új ismerősökhöz,hanem élőhelyeket megismerni.Nem kell ahhoz vadat látni,hogy megtudjam,mekkora az ott élő populáció. Szarvasszemmel fel kell mérni,hol vannak olyan helyek,amilyenek otthonterületem szarvasainak megfelelő helyek. Ott meg kell nézni a láb- és életvitel nyomait.Ugyanezt próbaszerűen egy a szarvasnak teljesen alkalmatlan helyen megvizsgálva,ha nincsenek nyomok,akkor nem az otthonterület változását,hanem a szarvas hiányát kell buta kis agyamban könyvelnem.
Attól a kijelentéstől,hogy az országban tíz-szer nagyobb a szarvasállomány,mint a hetvenes években,a talpam ökölbe szorul!
Nem a terítékadatokat és a szándékosan alacsonyabb bejelentett számokat kell bázisnak venni,hanem elhinni,hogy a régiek sem voltak hülyék!
Mert most még Szederjei Ákos,Rácz Antal,Galamb Gábor,Büki László szakmai véleményének helyességét is megkérdőjelezik.

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/14/nepi_demokracia_szocialista_torvenyesseg_a_kuldottkozgyulesen

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/17/plecsniinflacio

[puffadtpocok]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/17/plecsniinflacio

A Hubertus kereszthez szolnék hozzá annyit, hogy erről én is télvíz idején hallottam és hasonló gondolatok futottak végig az agyamon, hogy azért egy alaposabb indoklás nem ártana, viszont, ha évente átlagosan 198 darab elmegy belőle, akkor megalapítom a csodaszarvas díszérmet (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségtől kölcsönvett ötlet alapján), de lesz benne több fokozat, s a teteje egy új Blaser R8 áránál fog megállni.   

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/20/a_vadaszati_hatalom_termeszetrajza

[Glück Balázs]

A második rész

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/23/a_vadaszati_hatalom_termeszetrajza_519

[Glück Balázs]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/27/venuralom

[wildheger]

http://beirokonyv.blog.hu/2016/04/27/venuralom

Nem jól látod Balázs!
Te fiatal,tenni akaró vagy. Nem állítom,hogy élettapasztalat nélküli,de nem ugyanolyan élettapasztalatú vagy,mint a magamfajta friss,nyugdíj nélküli nyugdíjas,mint én vagyok.
Voltam fiatal tenni akaró és tudó, manapság pedig idősebb,tenni akaró,de tenni nem tudó.
Ha a Vének Tanácsa nem egoista,másokat korlátozó egyénekből áll össze,akkor nincs az a fiatal gárda,amelyik überelni tudja őket.
Az én fiatalságom idején kiválogattak minket,azután maradhattunk a szakmai pályán.
Ma egyre inkább elárasztják  a pályát az olyan fiatalok,akiket átugrok szakmai munka végzése közben és a gondolkodásuk sem megfelelő és ráadásul törtetők,taposók.(Jó vezető lesz,mert szépen kifejezve: agilis.)A megyei továbbképzőn a szarvas selejtezéséről így nyilatkozik:
- Mi ilyen hülyeséggel nem foglalkozunk,Mi csak súlyra bírálunk! Aztán,ha van hátszele,rá bízzuk a jövőnket.
Köszönni is csak az érdekei szerinti idősebbnek tud,vagy akar.
Össze tudnék állítani egy másik,jobban működő Vének Tanácsát és még a mostaniból is lehetne közöttük néhány.Egy másik csapatban másképp működnének Ők is.
Az alap probléma az,hogy az Állam megfelelni akarásában kicsi,de hatékony akar lenni,befektetni nem szándékozik.
Szép lassan felépítjük a II. Weimar-i Köztársaságot,de most már nem csak Németországban,hanem mindenhol.

[Glück Balázs]

Nem jól látod Balázs!
Te fiatal,tenni akaró vagy. Nem állítom,hogy élettapasztalat nélküli,de nem ugyanolyan élettapasztalatú vagy,mint a magamfajta friss,nyugdíj nélküli nyugdíjas,mint én vagyok.
Voltam fiatal tenni akaró és tudó, manapság pedig idősebb,tenni akaró,de tenni nem tudó.

Amit írtál abban nem pontosan értem, hogy miben nincs igazam. Ezt a cikket nem én írtam, de minden szavával egyet értek.
Nagyon méltányosan fogalmazza meg milyen is egy normálisan működő szervezet a korösszetétel szempontjából. Nincsenek benne kilengések, és elfogultságok.
Elfogadom a te tapasztalatod a fiatalok kapcsán, de nem ezt erősíti, ha megnézem hogy a többi szervezet hogy áll ebből a szempontból. A tapasztalat egy fontos dolog, de egyrészt a korral csökken munkaképesség, csökken az ambíció, mindenki mellett elhalad a technológia mert ma ez gyorsabban fejlődik mint azt bárki igazán követni tudja, tehát önmagában azok a tulajdonságok amelyeket a kor, és a tapasztalat alapján birtokolnak az idősebbek nem elegendők a sikerességhez. A fiatalok dolga az, hogy naprakészek, ambiciózusak legyenek, biztosítsák hogy a mai modern körülmények között is ütőképes maradjon egy szervezet, az időseké pedig az, hogy hozzátegyék mindehhez a szakmai, és az emberi tapasztalatot.
Abban mindhármunk lelkiismerete - akik írjuk ezt a blogot - tiszta, hogy minden arra érdemes idős vadásztársnak, kollégának megadjuk a tiszteletet, és kikérjük a véleményüket. Körülöttem is vannak akiknek a véleménye majdnem hogy törvény, és nekik sem okoz presztízs problémát kikérni az én véleményem. Semmilyen általánosításban nem hiszek. Az adottságokat, a képességeket, és a lehetőségeket kellene egyeztetni amiben önmagában egy korosztály sem tud sikeres lenni. Így a 65éves átlagéletkorú OMVK sem az.

[molnargoreny]

A "vénuralom" kifejezést az egész vadászati ágazatra ki lehetne mondani, a gondolkozástól kiindulva a megvalósításig.
A vadásztársadalom többsége idősebb korosztály, elnézést aki e kor körül van, de az 50. év után mondhatom, hogy idős, és még lehet keveset írtam. Régebben még könnyebben be lehetett kerülni egy vadásztársaságba tagnak, segített a leendő tag betonozni, felsöprögetni, kellett gyorsan tíz ember és meg is volt gyorsan a tagság. Még volt miből gazdálkodni, több volt az apróvad és írhatom a nagyvadat se kilóra, éjjellátóval selejtezték, a TSZ-től leesett egy-két kocsi takarmány, nem volt ilyen mértékű vadkár, és a gazdák sem voltak talán ennyire éhesek. (Ma meg uszítják egymást, sorra adják be a vadkárt a ki se kelt napraforgóra, kukoricára is és gyorsan összecsöpögnek a sok helyre kiadott forintok még apróvadas területen is.)
Az egész vadásztársadalomra nézve úgy gondolom, hogy el kéne azon gondolkozni az idősebb korosztálynak, hogy mennyire változott meg a világ, és kicsit önmagukba kellene nézni, visszaemlékezni, hogy amikor ők fiatalabbak voltak, segített-e nekik valaki a vadásszá válásuk rögös útjain. A jobb helyekre akkor is volt hátszél! De ha nem is volt segítség, nem azt kellene hajtogatni, hogy nekem sem segített senki meg, hogy könnyű a mai fiataloknak. Most nem akarom elkezdeni sorolni fiatalon miben is olyan más ez a könnyűnek hitt világ aki tisztán lát tudja, megérti. Ha tényleg lehet látni abban a vadászban (legyen az vadőr, vagy sportvadász) a tenni akarást, oda kellene engedni őt is az asztalhoz, esetleg adni a véleményére, nem azt mondani, hogy régen is így csináltuk, nem próbálunk újat...
Így hígítjuk fel a szakmát, hogy a tenni akarók belefáradnak, kikopnak. Az iskola után 40 emberből 13-an lettünk vadőrök. Ezután ez a szám is kb. felére csökkent.
Sok -számomra- jó szakember kopott ki, és még a vadászattól is eltávolodott.
Vagy lehet, hogy én fordulok meg ilyen helyeken, én hallok ilyen híreket, hogy nem mondom, hogy mindenhol, de sok helyen hasonló a helyzet?
Az egymással szembeni előítéleteket, irigykedéseket félre kellene raknunk, azért mert szétszakítjuk a területeket emberi gyarlóságból, vadgazdálkodást, vadat nem nézve (hivatal se!) még nem biztos, hogy jobban fog működni a rendszer. És utána majd egyszer.... talán beszélhetünk vadászati nagyhatalomról.
A tisztelet számomra oda-vissza működik, nem a kor határozza meg. Nem tudom tisztelni azt az idősebbet aki lenéz, mert én fiatalabb vagyok nála.

 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Előre bocsátom, az az öreg, aki azért néz le bárkit, mert fiatal az nem normális. De az sem az, aki csak azért basztatja a vadásztársait, mert öreg! Ez a generációs probléma amióta ember él a földön megvolt, és meg is lesz! Sajnos!

A hatvanöt évemmel azt hiszem bőven mondhatom magamat idősnek. A negyvenhat éves -hivatalos- vadászmúlt is úgy gondolom. elég arra, hogy nagyjából átlássam a vadászat múltbeli és jelenlegi helyzetét.  Amikor én még fiatal voltam, minket is ért az a vád, hogy nyeglék vagyunk, szenvtelenek, nem tiszteljük az öregeket, pedig higgye el bárki, soha nem engedtünk meg magunknak annyit mint a gyermekeink. (De mi neveltük őket ilyenné!) Sem a fiatalság, sem az öregség nem érdem, ez csak egy nagyon gyorsan változó állapot amin mindenki átesik egyszer!   Elég szomorú, hogy nem csak a "polgári életben" hanem a szenvedélyünkben is marakodunk. Azt is bátran ki merem jelenteni, soha nem volt ilyen ellentét a társaságokon belül mint az elmúlt húsz évben. Soha nem folyt ilyen rablógazdálkodás, és soha nem volt ennyire Csáki szalmája a vad!!! 
Lehet itt az öregekre mutogatni, lehet mindenre bűnbakokat keresni, de én azt hiszem, ez a mai helyzet egyáltalán nem egyes korosztályon kérhető számon. Nézzetek csak körül a saját berkeiteken belül, megláthatjátok, hogy ezek a problémák nem kor, hanem ember függőek. Eluralkodott az emberek nagy részénél, az a szemlélet, hogy ha ennyit fizetek, akkor senki se dirigáljon nekem, senki ne határozza meg mit lövök, mit viszek haza. Azokról a területekről ne is beszéljünk, ahol elveszítették, vagy most fogják elveszíteni a vadászati jogot. Már most tudok olyan társaságról ahol a vadnak az írmagját is ki fogják irtani ebben az évben. Azt látom, hogy amióta ez a tíz évenkénti területi marakodás elkezdődött, minden korosztály bőven  megteszi a magáét azért, hogy ez a vadászat olyan irányba menjen ami tönkreteszi a közösségeket, a vadállományt, a Vadászatot!  Végig vadásztam szinte az ország minden táját, mondhatom nagyon nagy az ismeretségi köröm, és minden területen csak a problémákat hallom. Ezért is szinte  alig fogadok el meghívást az utóbbi tíz évben. (Elég volt a marakodást, feljelentgetést  hallgatni, átélni saját társaságomnál.Ezért léptem ki novemberben.) 

Tagfelvétel, és költségek:
A tagfelvételről az a véleményem, hogy talán soha nem volt olyan könnyű egy társaságba bejutni, mint most. Akik a régi területi rendszerben kívántak belépni egy-egy területre, azoknak általában 1,5 , de volt ahol 5 év volt a tagjelöltség. Arról nem is beszélve, hogy fegyvert is csak úgy lehetett tartani, ha valahol tag volt az ember. (Golyóst csak két éves vadászmúlttal kaphatott az aki belefért a társaságonkénti 2-3 darabos kvótába!) A társaságok létszáma pedig kő keményen meg volt határozva. Akkor 32 tag volt a régi területemen, most  ötven felett!  Persze, itt  sem lehet  általánosítani, mert van ahol ma is megválogatják, hogy kit vesznek fel, és tudok olyan társaságról ahol 1 év a tagjelöltség.  Manapság aki nagyon akar azért be tud lépni társaságba, ha kifizeti a belépési díjat. De az is nagy könnyebbség, hogy tagság nélkül is lehet vadászni, ha valakinek úgy tetszik.   Amikor 1970-ben beléptem a társaságba (akkor még teljesen apróvadas terület volt Ráckeve alatt) , a belépési (akkor úgy nevezték, hogy vadgazdálkodási) díj 4000 forint volt, a tagdíj 960Ft/év volt. Az évi társadalmi munka 10 nap volt! Az akkori fizetésem 1220 Ft volt havonta. Lehet számolni! Ha a mostani fizetések a százszorosa az akkoriaknak, akkor ugye  az sem volt olcsóbb mint most.

A hivatásos vadász kérdéshez nem kívánok véleményt fűzni, mert erről csak vitát generálnék ami nem célom.

[Glück Balázs]

Ez az öreg-fiatal probléma nem személyes ügy. Vannak ugyanis adottságok amelyek a korral járnak. Mondok egy példát. Az OMVK vezetőségében sokan vannak akik néhány év múlva nyugdíjasok lesznek. Mit mond a rutin ilyenkor? "Valahogy ki kell bírni azt a pár évet, úgyhogy kussolok"
Érthető az ő helyzetük, és nem is érdekelne mindez ha két ciklus között lennénk, de 20évre írnak jelenleg törvényt, így a vezetőink öregkori érdekei arra a generációra lesznek hatással amely már nem őket érinti.