Varjú-róka-borz
A héten három alkalommal is sikerült időt szakítani a tarlók látogatására, elkészítettem a papírmasé tarkavarjú csalikat, Őrhalmi-féle varjúsíp és nyúlsíró kombinációval egy vadásztársammal együtt sikerült leszólítani két dolmányost.
Pár napra rá egy másik tarlón észrevettem az egerésző süldő rókát, bálától báláig bujkálva-cserkelve loptam a távolságot, jó idegzetű tapasztalatlan volt a rudi, mert kétszer is felé lőttem, a harmadik, már jó helyre érkezett lövedéket elterülve, két farokbillentéssel „nyugtázta”. Közeledve hozzá, két testvérét láttam beugrani a napraforgóba. Gondoltam, másnap ismét kijövök, hátha itt lesznek.
A gondolatot tett követte, másnap este a napraforgó tábla szélén cserkelve meg is pillantottam jó 250m-re a keresztben, széles nyiladékként elterülő búzatarló csíkon az egyik komát, a nyúlsíróra bezzeg nem reagált. Ahogy néztem őkelmét a keresővel, közvetlen mellettem zörgés, egy róka átszalad tőlem 10 méterre egyik táblából a másikba a keskeny tarlón keresztül.
A puskát mozdítani sincs időm a lőboton, már benn is van a naprában. Átsiettem a tábla másik oldalára, hátha kijön a napraforgó és az út közötti tarlóra, de semmi… Bosszúsan visszaosonok előbbi helyemre, hátha a másik ravaszdit közelebb tudom csalni. Ahogy kinézek a zöld szárak takarásából, a tarló hajlatán túl ott a róka, most már közelebb, de csak a feje látszik, billegteti füleit, gyanús neki valami. Puska lőbotra, bármerre indul, látni fogom pár méter múlva, a távolság is jó. Miközben a céltávcsövön keresztül figyelem, besétál a képbe mögötte messze a „kunsági dombélen” egy borz.
A figyelem egyből átterelődik őuraságára, aki egyenletes tempóban a tarlócsíkon át besétál a napraforgóba ugyanúgy, ahogy az előbb a róka. Nosza, usgyi ki a napra túloldalára, át a tarlón,
ki az útra, merőlegesen felfelé sietek, ha tartja az irányt, meg kell látnom valahol.
Sehol semmi, hiába siettem, nem látok mozgást, azaz mégis, hirtelen ott a borz már előttem az úton.
A lőbotot kinyitni nincs idő, a puskát csak melléfogom, abban az utolsó pillanatban dördül a lövés ahogy a csíkosfejű az útról befordul a napraforgóba. Elhibáztam!?
Elsétálok végig a tábla mellett, erősen szürkül, minden szár mögé benézek és látom, hogy fél méterre a táblában ott fekszik első borzom.
Kihúzom az útra, kalaplevéve örülök a nem várt zsákmánynak. A lövés testközépen érte, jól megtépte a testes kan borzot.
Miközben e sorokat írom, fő a koponyája, kikészítem, ez lesz az első borz trófeám.
Hasonló szép élményeket kívánok mindenkinek!
Bassman
