Üdv mindenkinek!
Elsõ borzom történetét szeretném veletek megosztani. Hosszú szünet után a hétvégén ismét eljutottam vadászni, vasárnap este egy völgyben lévõ kaszálón foglaltam helyet. Elõttem kb 20m-re bozót, abban folyik egy kis patak, mögöttem galagonyás, akácos domboldal, a dombtetõn szántók. A patak másik oldalán hasonló a kép, bár átlõni nem lehet a sûrû miatt. Jobbra és balra a kaszáló, de mivel a déli szél balról fúj, jobbra igen ritkán kell távcsövezzek... Elsõsorban rókát szeretnék elejteni, de halvány remény van a patakra érkezõ disznóra is.
Este fél kilenc körül foglaltam el a helyemet a székemen (ami egyúttal a hátizsákom is), majd lassan rámsötétedett. Egy õz, nyulak, illetve a szemben lévõ sûrûbôl néha motoszkálás volt a "mûsor". Barátom ennek a völgynek az elején ült egy lesen, szintén a ravaszdikra és kószáló disznókra várva. 10-kor a második lövést hallom felõle - gondoltam megint egy rókát ijesztget. Az elsõt tényleg csak megijesztette fél órával azelõtt, de mint késõbb kiderült ezúttal egy öreg kanróka "ijedt halálra".
De vissza a borzhoz. Tehát 10-kor lövés, pár percet vártam aztán gondoltam megkérdezem mire lõtt. Elõtte körbenéztem, sehol semmi, majd a következõ párbeszéd zajlott le:
- Mire lõttél?
- Róka megint.
- Megvan?
- Meg. Nálad semmi?
- Õz, nyulak, és sok szúnyog.
- Az van itt is...
- Mindjárt visszahívlak, van itt valami...
Majd 10 másodpercen belül lövés. Miközben beszéltük, a szemem sarkából láttam, hogy valami megy a pataktól az erdõ felé, és biztosan nem õz vagy nyúl. Bal kézzel telefon vissza a zsebbe, jobbal hátranyúlok a keresõért, egy pillantás és látom, hogy borz. A keresõt visszacsúsztattam a helyére, közben a borz elindul vissza a patak felé. Egy mozdulat a távcsövön (a puska végig a térdemen volt keresztben), majd hagtalanul felállok, a borz rögtön a célkeresztben és amikor megáll egy pillanatra akkor lövök. A céltávcsõben még látom, hogy azonnal eldõl és utána csend.
Az egész nem volt talán 10 másodperc sem, utána volt csak idõm vadászlázra.
Fiatal szuka borz, lõtáv 32 lépés, menekülés 0m. A 243 (6.5g-os Nosler Partition) nem tépte meg, kis lyuk be, kicsit nagyobb lyuk ki. A lapocka mögött találtam el, bent minden egy massza volt rengeteg vérrel. Gratuláció, töret, avatás, illetve kellemes séta a nyomokban levegõt tartalmazó szúnyogfelhõben következett, majd miután hazaértünk és elpakoltunk, ittunk egy sört a borz és a róka egészségére.
Még valami ami emlékezetes marad, bár nem elõször fordul elõ velem: a lövés után vártam kb 20 percet, majd cserkeltem egyet a kaszálón, kihasználva a szélén növekvõ holdárnyékot. Nem láttam semmit, jó fél óra múlva vissza is ültem a helyemre. Miközben vártam a segítséget, egy bagoly kinézte a mellettem felállított lõbotot pihenõhelynek.
Én meg majdnem feldõltem a székkel, csak nem volt rá idõm, mert éppen szívrohamot kaptam...
Üdv,
B.
Holnap teszek fel képet is.
