Sziasztok,
múlthét előtti szombaton sikerült felavatni az új puskámat.
Igaz pár napig nem voltam biztos benne, hogy meg lett a róka, de pénteken rátalált Apósom 50m-re a rálövés helyétől és hát mi tagadás nagyon örültem neki, hogy nem sebzés lett belőle.
A sztori helyszíne a középső képen szereplő, bal oldali fasor végén lévő hatalmas rókavár, ami messziről is jól látható volt a szinte világító, fehér homokos földtől.
Apósom szólt, hogy ha van kedvem, akkor üljek ki erre a lesre, mert 20:30 körül már kint szoktak lenni a rókák a kölykökkel együtt.
Az utóbbi években nagyon keveset járom az erdőt, éppen ezért az új puskával kétszer is voltam a lőtéren, hogy belerázódjak a lövésekbe és persze az új puskába is.
Ez egy .308win kaliberű puska, melyet láthattatok már a fórumon, hiszen Uzbence fórumtárstól sikerült megvenni.
A puska szerelem volt első látásra és a fogása is nagyon kényelmes, bár az elsütő szerkezet nem áll éppen kézre, de "úton" van a másik.
Na szóval 19:45 körül ültem fel a lesre, ahonnan kb: 250m távolságban volt a szóban forgó kotorék és kémlelni kezdtem a környéket, egyre jobban fókuszálva a rókavárra.
Gyönyörű naplemente volt aznap és az idő is fantasztikusan kellemes volt, a rókák viszont nem akartak előbújni rejtekükből.
Az idő vészesen fogyott a láthatóság rovására, már 20:30 körül járt, amikor megláttam valamit futkározni a dombocskákon.
1-2 kölyök róka vidáman kergetőzve játszott az odúk között, de egyelőre csak szemlélője voltam a felhőtlen rohangálásnak, lövésre nem volt lehetőség.
Pár perccel később aztán előbukkant az egyik öreg róka és szépen megállt a kotorék előtt, mögötte a rikító homok, mintha csak egy 3D cél lett volna.
Mi tagadás, rendesen kezdtem érezni magamon a vadászlázat, célra emeltem a puskát, kibiztosítottam és próbáltam a legjobb pozícióba kerülni a lövéshez.
Róka úr türelmesen állt továbbra is eredeti helyén én pedig gerinc vonalra tettem a szálkeresztet és szépen lassan elkezdtem húzni a ravaszt, egészen addig, amíg el nem csattant a lövés.
Hatalmas homokfelhő volt a rálövés helyén, róka sehol, na gondoltam magamban ezt jól elzavartam, pedig annyira jól éreztem a puskát, a feltámasztás is kényelmes volt, a róka sem mozgott...
Remegő kézzel emeltem le a puskát a célról és keresőmmel továbbra is kémleltem a rálövés helyét, de a kis-rókákon kívül nem láttam semmit, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem a helyszínt.
Nagy nehezen átvergődtem egy kis patakon és az egyre erősebben sötétedő estében megindultam a búzában, a rókavár felé.
Már lámpát kellett használnom, de se vért se a rókát nem láttam, csupán a kölykök dugták ki a fejüket kíváncsian a kotorékok szájából.
Kissé csalódottan mentem vissza a lesre és újra meg újra átgondoltam a helyzetet, de arra jutottam, hogy a távolság ellenére nagyon biztos voltam a lövésben és most sem csinálnám másképp.
Pénteken aztán jó hírrel fogadott Apósom és mondta, hogy menjek ki, mert úgy tűnik, hogy megvan az eltévesztettnek hitt róka.
Tisztelet a vadnak!
Üdv, gaben
