Már tegnap előtt is egy igen szimpatikus nádast vallattam, elképzelhetetlen, hogy egy akkora nádas, füves tocsogós helyen ne lakjon róka, vagy ne adj Isten sakál. De a pénteki ordító széllel és az időnként vizszintesen vágó esőben nem sok babér termett, inkább attól kellett félni, hogy nehogy felborítsa a lest a néha orkánként fújó szél. Amúgy is megroggyant állapotban van az öreg szerkezet, pár hete gyakorlatilag kiszántotta a környező földön dolgozó traktoros, és ez a művelet eléggé megviselte az építményt. Nem is bírtam 8 óránál tovább. haza zavart a zord idő.
Szombaton gyermekeimmel Anyukám téli tüzelőjét fűrészeltük fel, időben végezve, gondoltam csak rá kellene nézni az előzó napi helyre. Az idő is jobb lett, napsütés, éppen csak fújó szél. Öt óra után már már elhelyezkedtem a lesen.
Ritkább, sűrűbb nádas, itt-ott füves területekkel megszakítva, csatorna, árkok, egy-egy bokor is távolabb. A les az egyik sarkon áll, balra 120 méter széles, szemben 300 méter, és van egy kinyúló távolabbi rész is az majd 400 méterre ér véget. Rendes darab folt a környező szántók között.
Hat órára egészen mérséklődött az addig is csak lengedező szelecske, gondoltam itt az ideje megszólaltani a Mihalko féle nyúlsírómat. Lehúzódva a lesen elengedtem egy egy igazán szívhezszóló sírás-sorozatot, gyönyörű elhaló trillávala végén.
Majd a keresővel szép módszeresen elkezdtem vizsgálgatni a széleket, nádasok szélét, füves placcokat, hátha észreveszek valami mozgást.
Egyszercsak ott állt egy róka a bal oldali sarkon. Próbáltam nagyon óvatosan felvenni a puskát, de mire megcéloztam volna, belépett, vissza a nádba.
Elbénáztam...
Vártam pár percet, és lehúzódva a lesdeszkák mögé, teljesen tenyélbe zárt síppal próbáltam halkan fújni valami csalogatót. nem hosszan, csak egy két strófát. Fel sem emeltem a fejem, csak a deszka réseken nétzem az előbbi irányba. Nem telt el egy perc, kilépett a füves tisztásra, előbb a les felé nézett, majd ki a szántóföld felé. Kereste a hang forrását. Elfordult a föld felé és már szólt is a nyolcas.
Kerültem egy km-t, míg meg tudtam közelíteni az árkon, zsombékon keresztül. Egy szép szuka volt.
18:15-öt mutatott az órám.
Visszaültem a lesre, megettem egy almát jutalomból. Lassan besötétedett. Ahogy fogyott a napfény, a hátam mögött úgy erősödött egyre a majdnem telihold fénye.
Negyed nyolc is lehetett már amikor eltűnt az összes felhő, teljesen elállt a szellő is, ragyogtak a füves részek a holdfényben. A nyúlsírót nem akartam erőltetni, a nagy csendben, megpróbáltam valami egércincogást előadni csak úgy kézhátról. ciceregtem egy sort, majd füleltem. Velem szemben jobbra a csatorna belső oldalán, mintha zörrent volna a nádas. Feltámasztottam a puskát a lesoldalára, és fülem, szemem abba az irányba élesítettem.
A zaj erősödött, majd kilépett a nádból egy másik róka. Megállt, majd lépett kettől a csatorna oldalán lefele. Nem volt 40 méterre sem. A 200 graines göbecs, fel, és hátradobta a csatorna partra. Kettőt rúgott a hátsó lábával, és elcsendesedett. Látni láttam belőle egy foltot, de megközelíteni nem tudtam, a csatorna sokkal mélyebb volt, mint a csizmám, nagy kerülővel át a zsombékoson meg nem igazán akartam a nádat törve megközelíteni.
Hát így esett a tegnapi róka vadászatom.
