Két vörös-frakkossal "tartozom":
Mindkettő ugyanazon a területen, Misi barátomnál (Misel Fórumtárs) esett.
Az első még múlt hónapban történt. Reggel a kedvenc 25-ös "lesemen" ücsörögtem, ahonnan már jó néhány rókától megszabadítottam a területet. (Vendégként én ott évente több rókát lövök, mint az átlag tag tíz év alatt...
)
Már kivilágosodott, a darvak iszonyatos hangerővel nyomták, repkedtek minden felé, amikor a csatorna parti nádas szélén egy ravaszdi tűnt fel.
Az árok kanyarulatát követve felém szaporázta. A szelem jó volt, vártam, hogy jöjjön minél közelebb. Amikor erős szándékot véltem nála felfedezni, hogy belépjen a sűrűbe, rácincogtam. Persze a darvaktól nem hallotta.
Kicsit erőteljesebben "egérkedve", az utolsó pillanatban megtorpant, felnézett, majd elnyújtózott... Az "igazi rókázós kaliber" (.376Steyr) ismét bizonyított.
- De tényleg. Egyáltalán nem tépte szét a szép nagy kan rókát.
Tegnap reggel felhős, ködös hajnalon még kuka sötétben ücsörögtem egy másik lesen (nem messze az előző helytől, és innen is lőttem már rókát
). Épp azon gondolkoztam, hogy jobb lett volna libázni menni, ahogy Misi javasolta volna (csak én nem vittem sörétest
). A hátam mögötti kis tölgyerdőből motoszkálást hallottam.
Épp derengeni kezdett csak, amikor jobbra megláttam kirohanni a vöröst az erdőből a nádfolt irányába. Kapkodva, a lehető legkényelmetlenebb lövési pózt felvéve kerestem a célt a távcsőben. Többszöri cincogásra végül megállt, a kisvegyes hangjára elterült...
