Ma hajnali 5-kor már a területen voltam, még jó sötétben elfoglaltam a már korábban kinézett leshelyemet, egy körbála depóban, ahol két bálasor között hagytak egy méternyi üres helyet.
A bálák egy rét szélében vannak, a rét kb. 250m hosszú és 40-50m széles, kétoldalt galagonyás-bokros domboldallal.
Valamikor ez volt a területünk legjobb üregis helye, de mára igen csak megfogyatkoztak a kis fehér pom-pom farkúak itt.
Én a rengeteg rókát és egyéb kisragadozót tartom első számú oknak, illetve azt, hogy ezeket a vadfajokat szinte senki sem vadássza felénk
Meg is kértem az engedélyt dolmányosra, szarkára, szajkóra, üregire és borzra, mert mindegyikből túl sok van a területen.
A báláktól kb 30 méterre a rét túlsó szélén elhelyeztem a "Raubwildmagnet" csalogatómat, betöltöttem a Browningot és a .22WRM kisgolyósomat és kisszékemen ülve vártam a pirkadatot.
A "Raubwildmagnet"
Mikor elkezdett világosodni, innen is, onnan is távoli szürkevarjú károgást hallottam, de egyelőre az éjszakázó fáik felől, messziről a falu irányából.
De élve a gyanúval, hogy más is portyázhat ezen a hideg hajnalon (-4 °C volt amikor kiszálltam a kocsiból), elővettem az üreginyúl sípomat és toltam egy hosszú, keserves strófát.
Kb. 5 perc szünet után ráismételtem egy rövid, de nagyon intenzív sirámmal.
A síp még a számban volt, amikor megpillantottam egy dús bundájú, kimondottan jó kondiban lévő rókát, ahogy tőlem kb 120-130 méterre kivágtatott a rétre, megállt
és pár pillanat után célba vette a körbe-körbe vonagló tollpamacsot.
Először a söréteshez nyúltam, de végül inkább a kisgolyóst vettem fel és a céltávcsövön át követtem a kényelmes tempóban közeledő vöröst.
De csak nem akart megállni, 60...50...40...30...20 méterre bejött, ekkor rácuppogtam. Erre megállt totál szemben és nézett felém.
Nem sok időt hagytam neki a dilemmára, mert a következő pillanatban már el is vágódott egy fejlövéstől és meg sem mozdult többé.
Húúúúúú......ez jó kezdés volt.....vigyorogtam, mint a vadalma, hiszen ezért jöttem, hogy az apróvadjaink ellenségeiből némi vámot szedhessek.
Vártam 10 percet és újból sírdogáltam egy kicsit......erre egy rekedt károgás volt a reakció és már láttam is a dolmányos párost (egykori vadőrünk csak "tarkavarjú" néven említette őket
),
ahogy a falu felől közeledtek. Jól bemérték a hang forrását, mert nyílegyenesen húzott rám az elől repülő.
Jól kivártam, hogy mindkettő lőtávon belül kerüljön és......csett......hogyazajók.........
......az a rohadt mélyen ültetett kapszlis 8-as RC, ami elbaszarintotta nekem
január elején a sakált is.
Persze azonnal ráhúztam kézzel a következőt a tárból, de az már hiába sült el...a harmadikkal együtt, idegességemben simán, minden faxni nélkül elhibáztam őket.....
Azonnali lőszerválogatás következett és a renitens zöldhüvelyes lőszerek mentek a táskába, a zsebembe csak a jól üzemelő 35 grammos 10-esek maradtak.
A következő üregi sirámra kivágott egy mokány üregi bak a szemközti galagonyásból és előttem akart elfutni.....hát nem kellett volna neki ennyire megbátorodni, mert egy kapáslövéssel sikerült leterítenem.
Következett vagy negyed óra szünet, nem akartam addig sípolni, amíg nem hallok szürkét a közelben.
Mikor ez megtörtént, mezei nyúl vészsirámmal felhívtam a figyelmét és már szorongatta is a puskát.
Nem is kellett sokat várni, jött ás a szürke szűrös gyászhuszár a párjával együtt, de ezek vagy óvatosabbak voltak, vagy nem tudtak olyan jól tájékozódni.
Tőlem oldalra kb. 50 méterrel keresztezték a rétet és már távolodtak is.....volna, ha a nyakamban lógó "Őrhalmival" (bocs Csabi, de kézenfekvő volt a névválasztás
) nem szólok utánuk.
Az elől repülő meg sem rezdült, de a párja azonnal elegáns immelmannal fordult úgy, mint ha falnak szállt volna és már húzott is felém.
Azaz a mocorgó tollpamacs felé. Mikor már jónak éreztem a távot, első lövésre össze is csomagolta a 35 grammos RC és kishíján ráesett a csalogatóra.
Csaba!
Ezt követően már nem történt semmi érdemleges, hacsak azt nem számítjuk oda, hogy 3 lövésből sikerült elbalf@szkodnom egy terepkövetőben a galagonyás fölött portyázó szajkót
Mentségemre legyen mondva, hogy erős 40-re volt és az első lövés után olyan gyakorlatokat mutatott be légi-akrobatika témakörben, hogy maga Erich Hartmann is megsüvegelte volna
Kimásztam a fedezékemből és összegyűjtöttem a zsákmányomat, no meg a pokoli Browningból szanaszéjjel repkedő hüvelyeket.
A rókához érve meglepődtem, mert a dús szőrzet és a jó kondi ellenére egy kopasz hasaaljú szuka volt, de a csecsbimbói teljesen érintetlenek voltak, ki sem emelkedtek az amúgy is lapos emlőkből. Talán álvemhes volt, vagy valamitől elpusztultak a kölykei?
Izgalmas és eredményes reggel volt.
