Még egy tanulságos lövés az elmúlt télből:
Hajtáson voltam vendéget szállítani és olyan helyeken elállhattam a hajtás közben, ahová nem lehet vendéget tenni, vagy csak nem jutott már rá puska.
Az egyik hajtásban a terület határtól 50 méterre oldalaztam a hajtókkal egy vonalban, akik egy sűrű feketediósból próbálták kiszorítani a benne rejtőzködő kondákat.
Ami felém menekült ki, annak először át kellett rohannia egy keskeny szálas dióson, hogy utána már a szomszédos területen álló sűrű fenyőben találjon menedéket.
Ez több vadnak sikerült is, a szomszédban szorgalmasan szólt a puska, de nem panaszkodhattak a vendégeink sem, a mi oldalunkon, a sűrű túlfeléről is sok lövés hallatszott.
Előttem kiváltott egy nagy rudli dámtarvad, egy kisebb csapat gímbika (mindegyikre erős zárótűz volt a szomszédból a reakció
) és egy egyes nagy kan is, de ő gondolom bent maradt a fenyőben, mert a határvadászok hallgattak
.
Aztán egyszer csak előttem kb. 50 méterrel előbújt egy nagy koca a romos kerítésen, majd követte több kisebb komaasszonya és süldők-malacok vegyesen.
Lehetett összesen vagy 30 disznó.
Válogattam, mint tyúk a törek között, hogy lehetőleg valami kisebb disznót próbáljak ellőni a kondából, mert őket már nem akartam lövés nélkül elereszteni.
Elég sok fa állott a vékony szálasban és adott fedést 50 méterre ahhoz, hogy a lövéshez ne legyen túl sok helyem.
Aztán kinéztem egy likat a fák között, ahol a menekülő konda jól és tisztán látszott pár méteren át és azt is láttam, hogy a sor végén kissé lemaradva egy kupac malac igyekszik a többiek után.
Egy nagyobbacskának tűnő kis süldőcske vezette az utóvédet, a többiek kissé ziláltan, nem libasorban haladtak mögötte jó tempóban.
Az elől haladó koca beleért a szagsávomba, hangos fújással és morgással jelezte a veszélyt a többieknek.
Erre azok elkezdtek megtorpanni és feltorlódott a konda eleje, míg a hátulja még futott.
Odakaptam a puskát a már kinézett lukhoz a fák között és ahogy a kiszemelt süldőcske beleért a képbe, már küldtem is a 185-ös Megát.
Mikor már "elsült az ujjam", akkor láttam, hogy a kiszemelt disznó mögött is volt valami mozgás.
Gondoltam beszaladt a fékező társa mögé egy nála lassabban reagáló testvére.
Nem mondom, hogy nem fordult még elő ilyen velem is, meg vendégekkel is, de nem állt szándékomban kettőt ejteni egy lövéssel.
Nem vagyok híve a "paraszt-dublénak".
Aztán amikor odamentem a tetthelyre, igen csak elkerekedett szemem-szám:
Az első süldő (25 kg körüli volt mindegyik) lapockán kapta a lövést, a rajta áthaladó lövedék a szeme mögött lőtte fejbe a következőt.
Az ott darabokra szakadó Megából egy nagyobb darab pedig a még távolabb, tőlük hátrébb haladó süldőnek a nyakába vágott és még ott is produkált kimenetet
A fotón a legtávolabbi disznó volt az először meglőtt, ami a második számúval együtt helyben is maradt.
A harmadik (a képen legközelebbi) a lövés után megtett még kb. 3 métert és úgy feküdt el szinte a többivel egy vonalban.
Nem igazán tudtam egy darabig napirendre térni a történtek felett.
Tanulsága nem igen van, mert most sem csinálnék semmit máshogy.
Ha csak annyi nem, hogy intő jel lehet azoknak, akik nincsenek tisztában a különböző kaliberek erejével és hatékonyságával (ebből adódó veszélyével), hogy a kis meggymagpöködő 308-as mikre nem képes?
Akkor mire lehet képes egy nagy sebességű, dupla ekkora energiájú lőszer lövedéke, pláne homogén, nem ilyen könnyen szétszakadó fajtából?
