A vadgazdálkodás helyzete, jövőképe.

[Yonas]

Nem túl okos ötlet, ebben egyetértünk, de egyáltalán nem kivitelezhetetlen. Alábecsülöd a szakszemélyzetet. 

Technikailag simán kivitelezhető, én inkább ott látom a buktatóját, hogy sok nagyvadas területen már rég nem a trófeás vad értékesítés a nagyobb bevételi forrás, hanem a disznóhajtás. A Dunántúlon azért nem egy és nem kettő olyan vadgazdálkodó van, aki gazdaságilag letérdelne attól, ha nem lehetne vaddisznóhajtást eladni. Márpedig ha így marad, akkor nem lehet. Emiatt én azt gondolom, hogy ez nem marad így.

Bizonyos mértékig nem kivitelezhetetlen, de egy pont után már annyira lecsökken az állománysűrűség, hogy egyszerűen nem találkozol disznóval Ennél a pontnál azok akik kiültek éjszaka azokból is sokan feladják mert nem fognak 10-20-xx éjszakát kint ülni egy süldőért. Akik meg most is technikával vadásznak azt jellemzően azért teszik mert már most sem akarnak lövés nékül maradni ha már kiültek. Egy magas erdősültségű területen pedig a szakszemélyzet is kaphat akármiylen hőkamerás céltávcsövet  akkor sem fog kilóméterekre látni (szerintem)

Azt pedig nem tudhatjuk, hogy nem e cél néhány társaságot bedarálni...
Illetve van egy nagyon jó indok a technika legalizálására német példát követve amire lehet hivatkozni mert ez felülírja az etikai problémákat. (azt hogy 4 év múlva mire lesz jó az más más kérdés)

Nagyon sok társaság esetében a disznó a fő bevétel akkor is ha van más nagyvad , mert disznóra lehet nagyobb összegű lesbérleteket, hajtásokat, területbérleteket eladni. Igaz gímre már lehet egész évben vadászni kis túlzással de eddig csak a disznó volt ilyen, szeptember és február vége között fele annyi idő alatt kellene ugyanannyi bevételt termelni, úgy hogy közben az egyik legnagyobb bevételi forrást kivesszük a pakliból  Jó vége nem lesz a dolognak az biztos akkor sem ha vadkár némileg csökken az álománnyal együtt.

 

[Balkóbátya]

Bocs, de min 10 évvel fiatalabb vagy nálam, ez hogy lehetett?

Nagyjából mióta járni tudok,ott bóklásztam nagyapám és édesapám nyomában. Fogalmam sincs mikor hajtottam először ,de kicsike voltam. (hihetetlen,tudom)

Nem tudom. Kicsi gyermek koromtól jártam vadászni de ilyen sztorik mint amit Balázs emleget, emlékezetem szerint soha nem fordultak elő. Vadászat előtt kocsma? Az amúgy is rövid téli napokon? Amikor a többség autóval jött?
Ugyanmár.
Nyilván nem volt akkor sem minden szép fényes. De jobb volt akkor vadászni.

Autója az egész társaságban 4-5 embernek volt,de amúgy az is gyalog jött,mert itt mindenki helyből érkezett. A sztori szándékosan sarkított,de ennek ellenére nagyobb része valóság. Imádtam velük lenni,sztorijaikat hallgatni-kamaszkoromig- velük együtt nevetni az ugratásokon. Volt az egésznek valami Csinibaba szerű vadromantikája a munkásőrpufajkás parasztvadász bácsikkal,akik reggel vadászat előtt még meglőtték a 3 mázsás házidisznót a  szomszédnál. Maradjunk annyiban,hogy az országunk ezen részét messze elkerülte a lódenanyagos,meindlbakancsos,hózentrógeres nyugati vadászkultúra romlott lehellete... Itt is voltak Talpigvadászemberek,de ők voltak kevesebben.
Amit meg már korábban is leírtam: nem vadászni,élni volt más akkoriban. Bödőcs könyve: a Meg sem kínáltak rávilágít arra a társadalmi jelenségre amin most annyit beszéltek. A 90-es évektől minden megváltozott,jöttek a kárpótlási jegyeket okosan (ne haragudj Lajos,de valahogy itt tényleg csak a tsz elnöknek és a főkönyvelőnek jutott igazán szép szelet a tortából...)
összegyűjtögetők, termett újgazdag szartig,akiknek egy ideig lehetett csak nemet mondani. (Édesapám és nagyapám ekkortól már nem vadászott,önálló döntésük volt ez,mert már nem volt a társaság sem a régi.) Szóval nem a vadásztársadalom változott,hanem a társadalom. Aztán kinek ez-kinek meg az volt jó. Én ezen nem is vitázom. Pusztán csak árnyékolni szerettem volna azt a túl fényes képet,amit itt festettetek. 

[táborilelkész]

Csak a rend kedvéért.
A TSZ-nek nem maradt saját földje a rendszerváltást követően, amit privatizálni, vagy ellopni lehetett volna.
Tulajdonába 90 előtt földmegváltás címén kerültek földterületek, 90 után ezt részben kárpótlási alapba kellett beletenni, részben (20 és 30 Ak értékben) a tagok és alkalmazottak között felosztani, törvény erejénél fogva. Minden négyzetmétert, ami csak TSZ tulajdon volt
Vásárolni azoktól a tagoktól, alkalmazottaktól lehetett, akik a kapott, vagy kárpótlási jegyért beváltott területet pénzzé akarták tenni. Sok ilyen volt. Ez viszont egy teljesen sima adásvétel, minden etikai mellékzönge nélkül. Ennyit a termőföldről.

A "föld feletti" vagyont részaránytulajdonként kellett szétosztani a tagok és alkalmazottak között. Az utolsó fillérig, könyvvizsgáló által ellenjegyzett vagyonértékelést követően. Itt megint volt egy jelentős embertömeg, akinek vagy nem volt már kötődése a vagyonhoz, vagy egyszerűen többre becsülte a gyors készpénzt, mint a "megfoghatatlan" vagyoni részesedést, úgyhogy sokan eladták. Nyilván annak, aki megvette. Erre sem tudok mást mondani, mint a föld adásvételre. Nem volt kötelező eladni, de ha mégis az eladás mellett döntött, akkor az rajta és a vevőn kívül senkire nem tartozik.

Összefoglalva: nem tartom fair eljárásnak, ha bárkiről, úgy általánosságban, az ügyletek pontos ismerete nélkül, becstelenséget feltételezel.

A technikai részletekhez, nem lévén jogász, nem értek. Meg nem is érdekel. Még a rend kedvéért sem. De, hogy a szántók és az erdők kétharmada az övék lett, az olyan biztos, mint ahogy most itt ülök a székemben és nyomom a billentyűzetet. Pedig tudnék mesélni, például, hogy itt minálunk hogyan lett az egyik illetőnek, akinek azelőtt annyi földjük volt, amennyi otthon az ablakban a virágcserepekben volt, minden helyrajzi számon tulajdona, kivéve az 1/1-eket. Sőt, olyanok is kerültek a nevére szép számmal.

[táborilelkész]

Nagyjából mióta járni tudok,ott bóklásztam nagyapám és édesapám nyomában. Fogalmam sincs mikor hajtottam először ,de kicsike voltam. (hihetetlen,tudom)Autója az egész társaságban 4-5 embernek volt,de amúgy az is gyalog jött,mert itt mindenki helyből érkezett. A sztori szándékosan sarkított,de ennek ellenére nagyobb része valóság. Imádtam velük lenni,sztorijaikat hallgatni-kamaszkoromig- velük együtt nevetni az ugratásokon. Volt az egésznek valami Csinibaba szerű vadromantikája a munkásőrpufajkás parasztvadász bácsikkal,akik reggel vadászat előtt még meglőtték a 3 mázsás házidisznót a  szomszédnál. Maradjunk annyiban,hogy az országunk ezen részét messze elkerülte a lódenanyagos,meindlbakancsos,hózentrógeres nyugati vadászkultúra romlott lehellete... Itt is voltak Talpigvadászemberek,de ők voltak kevesebben.
Amit meg már korábban is leírtam: nem vadászni,élni volt más akkoriban. Bödőcs könyve: a Meg sem kínáltak rávilágít arra a társadalmi jelenségre amin most annyit beszéltek. A 90-es évektől minden megváltozott,jöttek a kárpótlási jegyeket okosan (ne haragudj Lajos,de valahogy itt tényleg csak a tsz elnöknek és a főkönyvelőnek jutott igazán szép szelet a tortából...)
összegyűjtögetők, termett újgazdag szartig,akiknek egy ideig lehetett csak nemet mondani. (Édesapám és nagyapám ekkortól már nem vadászott,önálló döntésük volt ez,mert már nem volt a társaság sem a régi.) Szóval nem a vadásztársadalom változott,hanem a társadalom. Aztán kinek ez-kinek meg az volt jó. Én ezen nem is vitázom. Pusztán csak árnyékolni szerettem volna azt a túl fényes képet,amit itt festettetek. 

Egyetértek. Maradjunk annyiban, hogy azok a daliás idők nem mindenhol és nem mindenkinek voltak olyan daliásak. Imitt-amott bizony sántított az és ki-kivillant a lóden alól a pufajka.

[galoscsabus]

Kicsi gyermek koromtól jártam vadászni de ilyen sztorik mint amit Balázs emleget, emlékezetem szerint soha nem fordultak elő. Vadászat előtt kocsma? Az amúgy is rövid téli napokon? Amikor a többség autóval jött?

Nálunk legtöbbször nem volt autós vadászat. Jó korán volt a találkozó, és vagy vonatoztunk a második faluig, és onnan különböző útvonalakon bokrásztunk hazafelé, vagy a falu környékének egyes részeit sorra véve kerültünk egy jót.
Csak a nagyon távoli területrészekre ment a csapat gépjárművel, de akkor is bezsúfolódtunk max. 2-3 kocsiba, mert általában nem voltunk többen 10-12 főnél.
Imádtam azokat a jó hangulatú, kiscsoportos bokrászásokat. Egy kis szántás, egy kis bokros, egy kis nádas, egy kis Kapospart.
Nyúl, fácán, réce...(khmmm... kompetencia őz...) nem túl nagy, de változatos terítékek voltak.
És hidegebb időben az 1-2 pohárnyi forralt bor, melegebb időben a max. felesben kevert "kapáló" fröccs, hasonló mennyiségben, általában mindenkinek lecsúszott.   
De soha, senki nem volt még csak enyhén spicces sem, és soha nem történt baleset.
De pl. azt nem tűrték el, hogy valaki a leghalványabb tömény szagot árasszon, aki netán pálinkaszagúan érkezett a találkozóra, azt Állatorvos Úr úgy zavarta érintő irányba haza, mint a szél.
Ebben nem volt pardon.
Mint ahogyan abban sem, hogy aki valami hülyeséget csinált a puskával (de nagyon ritkán fordult csak elő), azzal megtörette a fegyvert, és aznapra véget ért a vadászata.
És senki sem mert reklamálni emiatt.

Sajnos ma ez már koránt sem természetes, pedig nagyon az kellene legyen.

[Balkóbátya]

de ilyen sztorik mint amit Balázs emleget, emlékezetem szerint soha nem fordultak elő. Vadászat előtt kocsma? Az amúgy is rövid téli napokon? Amikor a többség autóval jött?
Ugyanmár.

Feri: az,hogy veled/nálatok nem történt meg,attól még mással,máshol megtörténhetett.
(Elnézést,egy nagyon lényeges dolog felett átsiklottam: a gyülekező helyszíne évtizedeken át a "Felső" bisztró előtti betonozott placc volt. Nem kellett menni sehova.)

[Harka Csaba]

Nekem is szép emlékeim vannak azokból az időkből. Valószínüleg a gyerekkori és a fiatalkori kezdő vadászként (de inkább a süldőkori, még puska nélkül a vadászok körűl settenkedő) benyomások másként hatottak, mint érettebb tapasztaltabb és kritikusabb korba. Akkor még minden rózsaszín volt aminek lőpor szaga volt. Biztos, hogy ez is közre játszik, az ember csak a szépre emlékezik. A Közép-Mecsekben kezdtem vadászni. Jószerencsét Vt. Biztos voltak pártkáderek ott is, és szarháziak is, nem tudom. Ezt abból gondolom, hogy a nagyapám (aki vitéz Harka János volt, és annyira utálta a komcsikat, hogy amikor kisdobos lettem és az avatás után a kék nyakkendőbe mentem haza, elkomorodott és csak annyit mondott: hogyha mégegyszer meglátja rajtam úgy megköti, hogy soha többé nem tudom levenni. 6 éves voltam, és amúgy imádott.)  mondta, hogy tartsam magam távól tőlük, mert a mi fajtánknak semmi dolga ezekkel.
Én viszont csak arra emlékszem, hogy barkácsoltunk lovassszánnal, hajtottunk minden hétvégén sörétessel disznóhajtásban kályhacsővé fagyott nadrágba, hatalmasokat cserkeltem a Tripamerfa-Gödörfő-Kőlyuk vonalon. Forrásból patakból ittunk, mindig másik vadászházba aludtunk, jogsi nélkűl szántottuk a vadföldeket a Super 50-es traktorral, mellettünk a vadőr szolgálati 22-es orosz kispuskájával, gyerekként. Télen minden hétvégén disznóhajtás volt, utána evéssel, ivással beszélgetésekkel. Az eligazításokon annyi volt a balasetvédelmi  oktatás mint árvaházba a szülői értekezlet. Mégsem volt soha baleset. Kapzsiságnak nyomát sem láttam, egy jókedéjű baráti társaság volt az én emlékeimben. Nincsenek illúzióim arról, hogy nem volt komcsi vadásztársaság Egy bányász vadásztársaság volt. Biztos, hogy volt köztük pufalykás is. És egy 3/3-as is biztosan. Akit szerintem sokan ismertek, vagy olvastátok a könyveit. Igen: B. Sanyi bácsiról beszélek. De én ezt külön tudom választani. Vadászemberek voltak. (Kádár , Losonczi is az volt állítólag) A vadnak megadták a tiszteletet, mértékletesek voltak, etikusan vadásztak, tartva a hagyományokat, és még a babonákat is. A társadalmi munkákon szinte mindenki jelen volt, nem kellett könyörögni. Magától érthetődő volt, hogy mindenkinek ott a helye. Szerintem jó volt akkor vadászni!!!

[nagysas]

Alábecsülöd a szakszemélyzetet. 

Nem volt célom senkit alábecsülni - tényleg -, csak azt gondolom, hogy vadászati eszközökkel, vadászattal ez az állománysűrűség nem elérhető. 

Hogy? 

[Németh Lajos]

A technikai részletekhez, nem lévén jogász, nem értek. Meg nem is érdekel. Még a rend kedvéért sem. De, hogy a szántók és az erdők kétharmada az övék lett, az olyan biztos, mint ahogy most itt ülök a székemben és nyomom a billentyűzetet. Pedig tudnék mesélni, például, hogy itt minálunk hogyan lett az egyik illetőnek, akinek azelőtt annyi földjük volt, amennyi otthon az ablakban a virágcserepekben volt, minden helyrajzi számon tulajdona, kivéve az 1/1-eket. Sőt, olyanok is kerültek a nevére szép számmal.

Megvették.
Ahogy megvehetted volna Te is, ha érdekelt volna és mentél volna utána.
A környékünkön a legnagyobb földtulajdonos egy méhész, aki soha az életben nem volt a TSZ-nek még a közelében sem. 70 év körüli, egész életében maszek méhész volt. De meglátta a lehetőséget.

[jan]

Nem volt célom senkit alábecsülni - tényleg -, csak azt gondolom, hogy vadászati eszközökkel, vadászattal ez az állománysűrűség nem elérhető. 

Hogy? 

A 30%-os létszám apasztás munkaszervezés szempontjából úgy nézett ki, hogy a főnök berendelte a hivatásos vadászokat, és személyekre lebontva kiadta, hogy adott időpontig kinek mennyi süldőt kell lőni. Egyben felvázolta, hogy aki ezt nem teljesíti, annak milyen következményekkel kell szembenézni. Természetesen teljesítve lett.

Amit csak pletyka szinten hallottam, hogy a szomszédos területen felállítottak egy csomó malacbefogót, és abban a malacokat 22-essel fejbelövöldözték, és így hozták az előírt számot. Ez lehet hogy nem igaz, de nem is zárnám ki.

Abban biztos vagyok, hogy ha egy rutinosabb hivatásosnak azt mondják, hogy eddig a napig be kell hoznod x db vaddisznót, vagy nézhetsz más munkát, akkor az így vagy úgy, de be lesz hozva. És mindenkinek jobb, ha nem tudjuk hogyan.

Abban is biztos vagyok, hogy mondjuk egy 8000ha-os területen a 40 db vaddisznó, az kisebb szám, mint a becslési hibahatár. Mert ne felejtsük el, hogy a vad számbavételét úgy nevezzük, hogy vadlétszám becslés. Ténylegesen megszámolni csak úgy lehetne, ha minden állat egyedi azonosítóval lenne ellátva. Amíg ez nincs, addig becslésről tudunk beszélni.

De úgy hiszem, ez a rendelkezés annyi érdeket sért, hogy nem fog így maradni. Biztos lesznek majd kiegészítések, kivételek, módosítások, kiskapuk, stb... tehát a szokásos ügymenet.

[vegeza]

A 30%-os létszám apasztás munkaszervezés szempontjából úgy nézett ki, hogy a főnök berendelte a hivatásos vadászokat, és személyekre lebontva kiadta, hogy adott időpontig kinek mennyi süldőt kell lőni. Egyben felvázolta, hogy aki ezt nem teljesíti, annak milyen következményekkel kell szembenézni. Természetesen teljesítve lett.

Abban biztos vagyok, hogy ha egy rutinosabb hivatásosnak azt mondják, hogy eddig a napig be kell hoznod x db vaddisznót, vagy nézhetsz más munkát, akkor az így vagy úgy, de be lesz hozva. És mindenkinek jobb, ha nem tudjuk hogyan.

Ebbe igazából nem hiszek.
Őzből lehet, szarvasból talán, róka mindíg van lezsírozva a frigóban.
A disznó ennél sokkal okosabb állat.

[táborilelkész]

Megvették.
Ahogy megvehetted volna Te is, ha érdekelt volna és mentél volna utána.
A környékünkön a legnagyobb földtulajdonos egy méhész, aki soha az életben nem volt a TSZ-nek még a közelében sem. 70 év körüli, egész életében maszek méhész volt. De meglátta a lehetőséget.

Hát nem vették meg.

[Boar]

De úgy hiszem, ez a rendelkezés annyi érdeket sért, hogy nem fog így maradni. Biztos lesznek majd kiegészítések, kivételek, módosítások, kiskapuk, stb... tehát a szokásos ügymenet.

Mennyi érdeket?
Pártízezer vadász érdekeit? Azokból is csak a "köznép"-ét? Mert azt Te sem gondolod komolyan, hogy a pénztáros lőrinc vagy lázár és főleg csányi/csányiné bitorolta vadászterületeken bárki is számon fogja kérni a disznólétszámot? Majd hazudnak egy ordasat oszt jónapot...
Dupla haszon. A konkurenciát kicsinálják, náluk lehet majd disznóra vadászni ha lesz, aki megfizeti. Ezenkívül a bírságokkal a bevételkimaradás miatt amúgy is meggyengült vadásztársaságokat simán padlóra lehet lenni ha épp megtetszik a területük valamelyik fideszes hatalmasságnak. Ezt csinálják a gazdaság többi területén is csak ott az általuk létrehozott, pallosjoggal felruházott hivatalok a végrehajtók.
A vadásztársadalom meg hallgat. Biztos lehetsz benne, hogy a párthű "felsővezetés" üdvözölni fogja a szankciókat ha valahol megkérdezik őket...szépen felmondják a leckét, talán még papír sem kell hozzá. Előhúzzák a batyuból a vadkár kártyát meg az asp kártyát és onnantól az lesz a főgonosz aki fel meri emelni a hangját a vadirtás ellen.
Eközben az van, hogy amelyik társaság nem rendezi a vadkárokat azt előbb-utóbb de inkább előbb kicsinálják, eközben csányi röhögve zabáltatja a túltartott vadállományával a területén gazdálkodók terményeit és esze ágában sincs vadkárt fizetni... De pillanatok alatt lehet társadalmi támogatottságot szerezni a legeszementebb ötleteknek is mert gyűlöletkeltésben profi ez a tetves narancssárga banda és a vadászok amúgy sem tartoznak a társadalom kedveltjei közé-valljuk be, sokszor nem ok nélkül. A vadkár kérdés pedig sokkal több érdeket érint/sért mint a vaddisznó kiírtása.
Annak idején az a félhülye Rakk Tamás már előállt az ötlettel, hogy szabad területen ki kellene írtani a nagyvadállományt és kizárólag az erdőgazdaságok kertjeiben lehessen disznóra, szarvasra vadászni, a köznép meg kergesse a nyuszikat. Meglehet, meg is történik csak közben az erdőgazdaságokat is lenyúlják alapítványi tulajdonba helyezik fideszkéim...

[galoscsabus]

Annak idején az a félhülye Rakk Tamás már előállt az ötlettel, hogy szabad területen ki kellene írtani a nagyvadállományt....

Pont a napokban beszélgettünk egy vadászat után a Rakk-féle elképzelésről.
Lehet, hogy félhülye volt, "vagy tán egészen az", de valamit előre megérzett a jövőből.

[oconor]

Javítsatok ki, ha rosszul számoltam, de ez azt jelenti, hogy a 7000 ha-os területünkön 2025-re 35 db disznó maradhat!? Ott, ahol idén 350 felett lesz a teríték???

Nem lesz itt semmi gond. Ott ahol az ASP megjelent, ezen már nem kell gondolkodni. Ha Tatabánya-Tata környékéről kitör déli-délnyugati irányba is, akkor nyugodtan hátra lehet dőlni, és nézni, hogy a természet elvégzi ezt a feladatot.