Nagyon sok mindent leírtatok ami az apróvadállomány csökkentéséhez vezetett, és ha mindezt összeadjuk meg is van az ok! Valóban sokat ártott a mértéktelen vaddisznó állomány , a szarkák, szürke varjúk, kóbor kutyák, és macskák ilyen mértékű felszaporodása, de azt hiszem nagyobb mértékben rontott a helyzeten az időjárás változása, és a területek átalakulása.
Még 2-3 évtizede is aki hajnalban, vagy este kiment vadászni, elengedhetetlen felszerelése volt a gumicsizma. Mióta ezen a területen vadászok szinte nem is volt a lábamon. Régóta nincs harmat, és mint tudjuk a fácánnak, nyúlnak a harmat biztosítja a napi vízszükségletét. Olyan területen mint a mienk, ahol természetes víz egyáltalán nincs, az itatás az egyetlen módszer a "károk" csökkentésére, de ez sem teljes megoldás. Hiába fúrattunk 16 kutat, nem lehet annyi itatót fenntartani, folyamatosan tölteni amennyire szükség lenne. (üzemanyag árak, stb) Aztán, ha jól belegondolunk, mi vadászok is sokkal kevesebbet vagyunk kint a területen, és főleg kevesebbet teszünk mint régen. ( bár nálunk még van kötelező munka, és végre is hajtjuk a feladatokat) Mindenki látástól vakulásig dolgozik, még a vadászatokra sem igen járnak ki, nemhogy dúvadazni, dolgozni.
Nagyon sokat ártott szerintem a mesterséges tenyésztés is. Akik régen is figyelemmel kísérték, azok láthatták, hogy a tyúk lövése szépen lassan kiterjedt az egész vadászterületekre. Ha kellett még pár darab madár a terítékre, hát belenyúltunk a természetes állományba is. Minél több hiányzott, annál jobban. Ez a több generáció óta nevelt -mint Vadászbarátom mondja nejlon - fácánállomány pedig alkalmatlan a természetes szaporodásra, nem hogy az állomány feldúsulására.
Nézzük a nyulat. Srác koromban már februárban láttunk kisnyulakat a kint hagyott szalmakazlakban, szénaboglyákban, kúpba rakott kukoricaszárban. Most már ilyen boglyákat sem látni. Eltolódott az időjárás. A tél viszonylag enyhe, a tavasz gyakran átmegy keményen télbe. A szinte minden átmenet nélkül beköszöntő nyár meg olyan meleg amit a vad nem igen tud elviselni. Mi sem! Pár évtizede még a 30-35 fok is sok volt, most meg hetekig van 40 fok feletti meleg. Mi évekig vizsgáltattuk az elhullott őzgidáinkat, és szinte minden esetben azt állapították meg, hogy hőguta végzett velük. Az meg talán mondani sem kell, hogy a mértéktelen nyúlbefogás, a rosszul szervezett vadászatokkal, és a láb alól kelt nyulak vadászatával az elcseszett ivararány is hozzájárult a csökkenéshez. A gyors, négyteljesítményű mezőgazdasági gépek sem a vadkímélő kategóriába tartoznak. A nyolcvanas években Szalkszentmártonban volt egy bemutató, ahol láthattuk, hogy a traktor mellett húzott ekék, hogyan fordítják rá a földet a vadra, amelyik a gépre figyel, és mire menekülne már ott is az eke.
Nem tudom máshol mi a helyzet, de nálunk szépen lassan teljesen átalakult a terület is. Itt a "fosóhomokon" eltűntek az akácosok, fenyvesek, tölgyesek, és mindet felváltotta ez az átkozott nyár. A régen volt vizek eltűntek, a csendereseket, csatornapartot, bokrosokat szépen kiirtották, eltüntették, beszántották. Az a pár szerencsétlen fácán amelyik egyáltalán még fészkelni akart, beszorult a gazos nyárfasorokba, amelyeket évente legalább háromszor letárcsáztak, mert csak így járt a támogatás. Mondanom sem kell, hogy ezekkel a pénzekkel nagyon nehéz versenyezni. A tárcsa nem kíméli sem a fészkeket, sem a csibéket, sem a kisnyulakat. A bokrosok, vadrejtő sűrűk ültetése pedig lehetetlen, mert a gazdák minden apró területhez tíz körömmel ragaszkodnak, még ha termelésre alkalmatlanok, akkor is. Ott ahol több ezer földtulajdonos jut egy kisebb vadászterületre nagyon nehéz ám eredményt elérni.
A vaddisznó szinte észrevétlenül szivárgott be majd minden területre. Nem hiszem, hogy bárhol is beáldozták volna az apróvadállományt, inkább arról van szó, hogy azt az egy-két megjelent disznót nem vették komolyan. Valóban színesítette a vadállományt, és talán örültünk is neki, de szerintem senki sem gondolta ilyen robbanásszerű elterjedését. Mire meg észbe kaptunk, már szinte megállíthatatlanok lettek. Nálunk ma is ritka vendégek, de ha bejönnek egy két éjszakára igen csak itt hagyják a kárukat. Az egy-két hektáros veteményeket letarolják, és különös érzékkel találják meg azt a pár darab fácánfészket ami még van. Ha valahol tudunk egy fácánfészket, biztos, hogy a disznók látogatása után eltűnik. Nálunk tavalyig a vaddisznó lövése februártól július elsejéig tilos volt. Le is ellett évente 8-10 koca, aztán ahogy csak lehetett a koca át is vitte őket a szomszédos területek mezőgazdasági részeire. Most csak a kocák élveznek kíméletet, de szerintem pár év múlva ezt is átértékeljük nem csak mi, hanem az egész vadásztársadalom.
Egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg az utóbbi évek alatt. Az őz és dám állományunk teljesen átrendeződött. Ahol eddig tartózkodtak, azokat a területeket szinte elkerülik, és olyan területekre csoportosulnak ahol eddig szinte alig voltak. Az egyik nyárfást pl. évek óta teljesen elkerülik, a másik ugyan olyat pedig teljesen elfoglalták. Okát nem látjuk. Ezek olyan területrészeken is előfordulnak ahol semmi sem változott. Arról nem is beszélve, hogy elég egy pici, szinte jelentéktelen erdő kivágása, és már teljesen átalakul minden. Szinte olyan, mint ha kihúznánk egy szalagot amire az van ráírva, hogy tilos a belépés! Ezeken a területrészeken még az etetőket, szórókat is alig -alig látogatják.
