A tacskós karácsony mindig érdekes.
Kezdődött a karácsonyfával…van a kertben és egyre nagyobb, már most is 20 méter körüli, de nem lesz kisebb. Családi döntés, hogy ez lesz a karácsonyfa (amíg ki lehet vágni)
Készülődés, előkerül a motorfűrész a kisházból, felgallyazom, beékelem, a biztonság kedvéért a gyerek csúszdáját odébb teszem….
Tacskó nézi nagyon mit csinálok az ő kertjében, állandóan ott ugrál ahova a fát akarom dönteni. Nem jó ez így…..kínálkozik a régi tulaj semmire való beagle kennelje, aminek a funkcionalitását én megfordítottam és tacskómentes kiskertet alakítottam ki benne. A terv az, hogy oda berakom, amíg kinyomom a fenyőt…
Fűrész letesz és megnéz, hogy nyílik-e az ajtó rendesen. Nyílik….Nézem a tacskót, sehol sincs…. Vagyis van a legtávolabbi fenyő alatt… Nem igen akar kijönni, jól tudja, hogy mi a bezárási tervem… Nincs mit tenni, ki kell játszani a piros ászt, bemegyek a vadásszobámba, zörgök a ráccsal és máris ott áll mögöttem a haver. Míg nyitom a páncélt egyszerre nyomom a garázskapu gombját…. Megvagy!
Az ajtón kicsempészem magam és kivágom a fát. Rossz a lelkiismeretem és kiengedem egyből. Látszólag nem létezek a számára jön-megy, tesz vesz…
Közben hazajön a kedvesem és elégedetten szemléli a karácsonyfát, közben megkérdezi, hogy milyen játékot adtam a tacskónak, amivel ilyen jól elvan.
Nézem…..akanyád….a tegnapelőtti nyulammal rohangászik, amit beraktam a kisházba, míg eldöntöm mi legyen vele.. Persze az ajtó nyitva maradt a fűrész kivételnél…
Elkezdtük kergetni….nem adta…Na, mondom jöjjön piros ász megint és bementem a fegyverszobába, zörgettem a rácsot meg a páncélajtót…. Semmi…
Azon kívül, hogy kijött a kert közepébe és letette a nyulat nem történt semmi….Láttam rajta, hogy nem érti, minek a nagy készülődés, amikor megvan a zsákmány…. Komolyra vesszük és nagy nehezen beszorítjuk a fa alá. Nyúl elvesz, pofon kioszt….
A karácsonyfát, hogy leolvadjon, behúzom a pincébe(ahol Ő is alszik). Este mikor a kislányunk elaludt jön a fadíszítés… Beállítom a fát és érzem, hogy k…va büdös az alja, azt is tudom, hogy a semmirevaló hugyozta le.
Az asszony kérdezi:
- Mi ez a furcsa szag?
Mondom, hogy:
- Ez a Normann jegenye illata……
Amikor nem figyel az asszony, levágom a hugyos ágakat és leviszem a kazánházba…
A mester lent dekkol és látom, hogy baj van a viszonyunkban…..
Az utolsó akácmézes hordóm körül sárga tócsa…
Nem tud kislisszelni és beletuszkolom a pofáját a sárga lébe, úgy üvölt, mintha élve nyúznák…
Kizavarom a kertbe, ki is megy, de nem messze, és a bejáróban álló, hótaposó csizmám mellett megfordul és a legnyugodtabb élvezettel hugyozza le és visszanéz…
Szétvet az ideg….most ütlek agyon és lépek a műhely felé… Közben elmosolyodok és visszalépek, ránézek és azonnal veszi az új helyzetet…. Másfél méterről ugrik az ölembe…….
Csak dögönyözni lehet Őket….
K Portékák....
