Sziasztok.
Úgy alakult, hogy a mesterséges csapák/vonszalékok közé beékelődött egy igazi keresés Döncinek ("Dongónak").
Már egy ideje szoktatom a területhez, a területen való mozgáshoz, kocsikázáshoz, lövéshez... ezért úgy gondoltam eljött az ideje, hogy elkísérjen lesre is.
Egy ülőkét szemeltem ki első közös vadászatunk helyszínének, mely egy akác fiatalos szélén állt, közvetlenül mögöttem búzatarló, melyet helyenként szépen felvert a muhar. Sok őzre lehet számítani, kis szerencsével szarvas és disznó is jöhet.
Dönci jól viselkedett, minden neszre figyelt, minden érdekelte, de nyugton ült/feküdt az ülőke padján.
Egy róka zavarta a kedélyeket amikor beért a les alá 5 méterre elszakadt a cérna és nagyon meg lett ugatva.
Később suta váltott ki az akácból...ahogy figyeltük észrevettem, hogy töke van a menyasszonynak. Kis gombnyársas bakocska állt előttünk 50 méterre.
Végiggondolva a dolgot lövésre szántam magam... lövéstől kiskutyám nem fél, a vadat a minden valószínűség szerint a 7x64 helyben marasztja és hagy szagoljon bele a vadászat ízébe.
Gondos célzás után engedtem el a lövést, melyet követően a kis bakocska elszaladt, be egy hajlatba amiben eltűnt és elvesztettem szem elől.
pffff....ezt jól elhibáztam...tudtam is mi a gond...a régi rossz beidegződés előjött, lövéskor becsuktam a szemem. Ezt a régi puskám régi távcsöve miatt volt, mely igen sokszor homlokon, orrnyergen vágott.
Vártunk kicsit, de a rohamos sötétedés miatt elindultunk megnézni a hibázás helyét... hátha mégis...az ördög sosem alszik, meg kötelesség...meg minden ehhez hasonlót elmormoltam magamban, de bízni valahogy sehogy se ment. De legalább sétáunk még egyet mielőtt hazaindulunk. A vaktába keresésnek semmi eredménye nem lett, így még egy utolsó gondolatként rátettem kiskutyámat a bakocsa kiváltási helyére, amit sokkal könyebb volt beazonosítani. Ez viszonylag könnyen meg is lett, legalábbis Dönci nagy érdeklődést mutatva elindult egy váltón a muharban, majd úgy 30-40 méterre megállt mint a vizsla...jobban megnézve nem állt, csak egy fűszálon szaglászta a neki olyan új gombostűfejnyi vércseppet. Innentől nem volt túl nehéz dolgunk, kb 100 méter, egyre jobban vérző egyenes vonalú csapát kellett csak követni és birtokba vehettünk Dönci első sikeresen megtalált nagyvadját. Mérhetetlenül büszke voltam erre a mindennapi életemet "megkeserítő" és megédesítő kisördögre
...
Persze tisztában vagyok vele, hogy mennyi hibát követtem el...eleve azzal, hogy őz és, hogy friss nyomon kerestettem, túl fiatal is még hozzá, sötétedett is erősen...tudom, hogy ezeket még későbbi lépések, de az élet most felülírta az oktatási tervet.
Azért úgy gondolom, hogy ezt inkább csak egy kitekintésnek veszem és visszatérünk az eredeti tanulási menethez és ott folytatjuk ahol abbahagytuk.
Azért az még nagy kérdőjel, hogy egy 11 kg zsigerelt súlyú bakocska a 7x62 kaliberű, 11 g-os Sako HH lőszertől tüdőn lőve, hogy volt képes 100 métert elszaladni.
