Sziasztok!
A tegnapi nap reggele megint Dabason talált minket.
Most egy kicsit csökkentett csapattal hatan indultunk neki a borzvárak bevételének. A kutya állomány ismét vegyes volt. Pistivel vittünk 2 Tacskót, Volt 2 Patterdale Terrier és egy Parson Russel Terrier. Most két elsőbálozós Tacskót vittünk. Pisti Carusselt én pedig Eragont (Momo) mert Duracell (Grizzly) még lábadozik a 2 héttel ezelötti borzozásból. De végül is csak óvatosságból nem vittem, mert még egy kicsit látszik a seb és meg akarom várni, hogy teljesen eltünjön. Momót eddig csak műkotoprékban próbáltuk és meg kell mindjam, hogy nagyon tetszett amit ott láttam. Hatalmas lendülettel megy be a kotorékba, viszont ott nem fogott be hanem beterelte a vöröst a katlanba, majd beugrott mellé és fogás nélkül megpróbálta fennékkel kitolni azt. Így reménykedhettem, hogy a borzzal sem lesz túl kemény.
Reggel átnéztünk pár már a csapatunk által kásott vagy leellenörzött kotorékot, de lakatlannak bizonyultak. Mikor Attila a helyi Hivatásos kifogyott az ötletekből, telefonos segítséget kért. Kapott is egy ötletet egy fenyves közepén. Mikor megláttuk a kotorékot, rögtön tudtuk, hogy ez a mi helyünk. Hatalmas borz nyomok, kifelé és befelé, frissen kiásott és kijárt földhányás. Momó ment elsőnek. A helymeghatározót megkapta majd mint a rakéta eltünt a bejáraton. Hamarosan felzengett a csak rá jellemző mély zengő ugatása. Mint késöbb kiderült kb 180 cm-ről felhangzott. Pedig mindenki arra saccolt, hogy lehet vagy 40 cm mélyen. De mivel nem állt meg egy helyben, adtunk neki időt a munkára. Mondjuk az elején elhatároztuk, hogy most nem fogjuk hamar kiásni a lakót, mert meg akartuk nézni a kutyák kitartását is. Néha rámértünk a kutyára, de folyamatos mozgásban volt. Mikor egy idejig nem hallottam az ugatást, benéztem a bejáraton. Jött szemben velem Momó. De ahelyett, hogy kijött volna elfordult balra, majd kb 2 méert mehetett és elkezdett ugatni. Ugatott vagy 10 percig majd újra megjelent és megint elment jobbra. Pár pillanat múlva ott is elkezdett ugatni. És ezt játszotta kb 45 percig. Mikor többször ugynonnan ugatott, javasoltam, hogy kezdjünk ott ásni. Mikor Momó elfáradt ( 17 hónapos) leküldtük Blacket a szintén fiatal Patterdale terriert. Hamar felvettea kontaktot a borzzal. De nem sokkal rá szakítottunk a kutya mögött. De így sikerült mindkét felet elásnunk. Nagjából egy negyed óra munkával kiszabadítottuk a kutyát. Pisti csak erre várt és betette Carusselt, hogy leteszteljük, hogy mit csinál borzon. Sikerült meghurkoznunk a lakót, ekkor Momót is beengedtem, hiszen az Ő érdeme is, hogy meglett a zsákmány. Pisti lement az aknába és megpróbálta kiemelni a hurokkal. De nem bírta. Ezért lenyúltam és elkezdtem kiemelni. De természetesen lecsúszott a hurok róla. A borz vissza. Pisti kidobta az egyik kutyát (Momót) de azt hitte, hogy az a Carussel. Mikor mondtam neki, hogy az Ő kutyája maradt lent és beszorult a borz mögé, Pisti halált megvető bátorsággal (mert eléggé "tart" a borztól)
rávetette magát a borzra és elkapva a farkát kiemelte a járatból
. De megint csak nem bírta el. Egyik kezemben Momó, másik kezemmel lenyúltam és a farkánál fogva kiemeltem a borzot. Természetesen addig a többiek csak áltak és nézték a táncomat
. De Attila megmentette a helyzetet és meglötte a Csíkost
. Lemértük és egy 17 kilós szuka volt.
Mivel Momó jelzett még lakót, mehetett újra. Hamarosan ismét ugatni kezdett. Ekkor már nem akrtunk sokat várni és elkezdtünk ásni. Gondolom minden kotorékos találkozott azzal, hogy a következő aknát ott kell ásni ahova az előzőnek a földjét dobáltuk. Így csináltunk magunknak egy kis plusz munkát. Mikor kiástuk a járatot, kivettem am ár nagyon fáradt Momót és beengedtük Negrót a tapasztalt Patterdalet. Megmondom őszintén megint elkövettem azt a hibát, hogy nem bíztam meg teljesen a kutyámban. De Negró szinte rögtön ugatott így magamban elnézést kértem kutyámtól. A második hamar meglett. Gyorsan kivettük a kutyát, hogy ne sérüljön és hurokkal megfogtuk a borzot. Mikor elkezdtük kiemelni, bár még sosem láttam kant erről rögtön megmondtam, hogy az. De a kiemelés szinte lehetettlennek bizonyult. Úgy betámasztott, hogy sem én sem más nem tudtuk megmozdítani sem. Mivel Attila azt mondta, hogy szeretné kikészíttetni a bőrét így meglőni nem akrtuk. Ő egy 16 kilós kan volt.
Miután kiemeltük, még egy utolsó próbát tettünk (mert én váltig állítottam, hogy van még lent, mert a kiskutyám az elején 3 helyen ugatott.), de már nem jeleztek lent semmit a kutyáink. Már csak a teríték készítés és a nyúzás volt hátra, de ezt a vadászház udvarán végeztük el.
Nagyon jó napot zártunk ismét Dabason. Személy szerint már itt 5 borz terítékre hozásánál segédkeztem. De remélem még sok élményben lesz részünk itt a koslatáskor is.
A napközbeni fotókat késöbb teszem fel.
