No kéremszépen, a mi jól bejáratott kétfős falkánk is háromfősre gyarapodott a nyáron.
Valahogy híre ment, hogy a jó fogós falubeli alomban utánpótlás vagyon és az én lányaim nagyon rácuppantak a tacskónézésre. Persze már előtte én is összeraktam magamban, hogy kellene egy kis padavan az öreg Olcsi mellé, így támogattam az ötletet. El is indultunk "megnézni" a kis tacskót.... Persze ismerve magunkat vittem a pénztárcát is, sőt a vastagabbikat, mert itt az osztrák határtól párszáz méterre a tacskógazda is csak euróban számol már….
Osztán megtaláltuk a – bár nem legszebb – de szemlátomást legfogósabb kistacskót… Azt nem kell hozzátennem, hogy el is hoztuk. Ami nem is volt hiba, mivel a kapuban már alkudtak rá a susmánok lobogtatva a nagy zsét. Korrekt volt a gazda, így elhoztuk a kis Takit, azzal, hogy a mester időről időre rá tud nézni a fejlődésére és tudja, hogy vadászni fog a tacsi!
Az öregúr feltűnően jól fogadta a jövevényt! Pedig aggódtam egy kicsit! Mégis első pillanattól fogva együtt jönnek mennek, alszanak összebújva. Sőt még azt is megengedi az öreg, hogy beleegyen a tányérjába a kicsi!
Egy valami ahol toroknak ugrik az öreg kutya, az pedig a vad, a zsákmány! Ha éppen dolgozza a disznót és a kicsi odamerészkedik egyből elmarja. És kőkeményen, nem az a játékos morgolódás amit csinálnak nap mint nap. Mondjuk, ha belemélyül a zsákmányba az öreg tacskó néha rám is odamordul. No ilyenkor szoktuk (újra) rendezni a falkarendet…
Nos a kicsit most kezdem ismertetni a témákkal, nagyon fogékony és az öreg mellett könnyü is a dolgom. A legutóbbi nagy disznót is gyönyörűen kidolgozta az öreg, pedig az elején még kontroll szinten sem volt vér. Mégis gyönyörűen ment acsapán. Büszke is vagyok rá! Ezért is tacskó a tacskó, mert ha hetekig nincsen "munka" ha hirtelen akad teszi a dolgát sikerrel.
Akcióban házinyúlra:
Akcióban komolyabb jószágra:
[
