Nem tudom, miért vagytok ilyenek, hogy itt is hadakoztok.
Én nem ezért látogatom ezt a rovatot, hogy ilyeneket olvassak.
Kis erdész ha kutyát akar, a legelegánsabb megoldás lenne, ha magához fogadna egy menhelyi kutyát.
Van annyi az országban, hogy egy ezres telefonköltséggel csak akad valamelyikben egy árva tacsi.
Érte utazni meg ugyanannyi, mint az ajándék kutyáért.
Az, hogy valaki érez-e felelősséget, tudja-e, hogy mit jelent kutyát tartani - hmmm, ez nem életkor és nem pénz kérdése.
Én tiszteletreméltónak, sőt, üdvözlendő vállalkozásnak tartom, hogy ez az olvtársunk úgy határozott, hogy megosztja az életét egy ilyen kedves jószággal.
A kérése nem volt szemtelen, ha valaki tud neki kutyát adni, hát adjon, ha meg nem, akkor minek kell masszírozni a témát?
Ha a gyerek (bocs) valóban elhatározta, hogy kutyát akar, akkor úgyis lesz neki.
Ha komolyan gondolja, akkor sok örömöt nekik, ha pedig nem, akkor megette a fene az egészet, nem?
Emelem turbánom.
