Dani, én is örülök, hogy nincs gond.
A napló már nekem is megvan, az első mesterséges csapát írtam bele meg hát a bika keresést.ne
A terítékre nem kerülő vadak milyen okból nem lettek meg? Rossz lövés nagy százalékban, vagy látsz más okát is mondjuk itt az utóbbi időben, amikor már te is sokkal több tapasztalattal vághatttál neki a kereséseknek?
Néhány példa, hogy milyen problémák voltak. A legfőbb hiba általában, hogy én szúrtam el valamit
!
1. Elhibáztam az egyetlen lehetőségként adódó lövéssel a kicsapázott vadat és az kereket oldott.
2. Éjszaka kerestem, és csak a lábam alól felugró vadat vettem észre, amit nappal már messziről láthattam volna. (láblövött egyagancsú őzbak, azóta is él, de meg lehetett volna, ha legalább rávetődtem volna...)
3. Nem voltam elég "tökös", hogy bemásszak a sötét sűrűbe a vagdalkozó kanhoz, csak vártam, hogy majd kiugrik. Nincs mit tagadni, gyáva voltam. Azóta is ég a pofám Soma előtt. Ez nagy törés volt benne, mert ő keményen tartotta a kant, amíg az oldalba nem vágta. Utána odajött mellém, hogy most talán próbálnék én szerencsét. Addig tököltem, hogy besötétedett, a kan meg tudta, hogy jó helyen van, nem jött ki. A sebző kérésére otthagytuk. Gerinctüske lövése volt, szerintem ma is él a disznó.
4. Vér nélküli csapán követtünk hosszan egy sebzett kant. Mivel kertben volt, és nem voltam biztos benne, hogy a sebzett van előttünk (éreztem a disznó szagot, de nem láttam), nem engedtem el Somát, csak vezetékkel bújtunk utána a csipkében, így szépen lerázott. Két hét múlva majdnem ott megtalálták a döggé veszett kant. Még jó, hogy az agyarak meglettek.
5. 4km csapázás után belebonyolódtunk a sok hurokba, és miután Soma kedve egy hosszú vér nélküli szakasz után hanyatlott, vissza akartam menni, ám nem találtam vissza az utolsó vérhez.
6. Este kerestem egy bikát, amit nagy nehezen megtaláltunk, de még élt. Felvertük, a keresést abbahagytuk, de másnap munka miatt nem lehettem ott. Egy vérebes próbálta megtalálni, de a kutya fel se vette a csapát, ez persze nem biztos, hogy a véreb hibája volt. Megnehezítettük a dolgát. Bánom, hogy nem én folytattam a keresést, mert Soma folytatta volna a saját csapáját az biztos.
7. Néhányszor elértük a területhatárt, vagy egyszerűen a a sebző kérte, hogy fejezzük be a keresést.
8. Volt, amikor én mondtam, hogy ne űzzük tovább a szarvasborjút, ami a nyomokból láthatóan a rudlival megy előttünk, üres nyaklövése volt. Hívok segítséget, gyorsabb lábú kutyával, mert Soma úgyse állítja meg, nem akarták...
Aztán volt, amikor már előttünk kerestették a vadat mással, más kutyával. Ilyenkor a legnagyobb gondot, az jelentette, hogy összetapostak minden csapajelet. Azért volt, mikor még ilyenkor is megkerült a vad, vagy épp csak egy csomó szőrt találtunk a csapa végén és nem volt folytatás (gondoljon mindenki amire akar).
Volt néhány olyan sebzés, amikor több kilométeren át követtük a sebzettet, de már az elején látszott, hogy könnyű sebzés lehet, húsvér, stb. Mentünk, amíg Soma ment, amíg volt kontroll, vagy épp be nem sötétedett. Sajnos nem minden vad kerül meg, még komoly utánkeresőknél sem, nemhogy nálunk.
Minden esetre láthatod, hogy a legtöbb esetben az én hibámból veszett el a vad, nem is tudnék olyan esetet, amikor Soma volt a "hibás". Egyszer ugyan lefeküdt a csapa mellé és nem volt hajlandó keresni, de úgy gondolom, hogy akkor is neki lehetett igaza. Valami horzslövése volt a baknak, amit kerestünk.
