Hello!
Próbálom nem elsietni a dolgokat, de nagyon fogékony a kutyus és nagy örömmel keres. Aztán ha megvan amit kerestünk akkor meg játszok vele egy negyed órát, ugattatom rángathatja, húzkodom neki.
A rugdaláshoz úgy vezetett az út, hogy ha rángattam a fejet (sajnos egészbe még csak őzet látott, na attól tartott) és abszolút nem félt tőle. Aztán egy seprűvel sikerült felhergelnem, de az túl macerás volt.
Húztam vissza valahonnan a fejet a kiskutya meg jött utána, valahogy a lábam alá került a fej, útba volt belerugtam szegény kutya meg épp a közelbe állt, és ugy megszeppent, hogy elkezdte ugatni. Lehet hogy húsvér, egész vadnál elég ha csak a fejet mozgatom, de nekem egyelőre így sikerül rendesen ugattatni. Annyira még nem tart a dolgoktól, hogy csupán csak mozgatásra ugasson, vagy megtántorodjon. De így támadásnak véli a dolgot.
Akkor ezek szerint te úgy gondolod, hogy nem érdemes először meleg csapán mindent megmutatni neki aztán utána öregíteni, amikor már tudja, hogy miről van szó?
Most éppen öregszik egy csapa a határba, majd 4 óra körül akarok kimenni rá.
Amikor megyek vadászni én már nemteszem ki a lábam az udvarból kutya nélkül. Apróvadnál a vizsla, lesvadászatokra pedig a kis tacsit viszem. Nagyon nyugodt, elalszik a lesen, ha leszállunk szaglászik, elmegy 8-10 m-t aztán visszanéz.
Sajnos még csak őzet sikerült mutatni neki. Bíztam benne, hogy sikerül a szünetben egy disznót vagy szarvast lőnünk és akkor annak a csapájára rá is tettem volna, meg hát akkor végre láthatott volna igazi vadat.
A csapákkal akkor minimum 4-5 órát illene várni, már így a kiképzés kezdetén is?
Köszönöm az építő jellegű kritikákat!
Vadászüdv: Bence
Szia Bence!
Egy-két dolog, az utóbbi időben feltett kérdésekkel kapcsolatosan:
Nagyon jópofa a kicsi. Ahogy a feltett videón látni elég lelkes is és érti már nagyjából, hogy mire megy ki a játék. Viszont ha megengeded pár dolgot javasolnék.
Amit eddig csináltál, az jó, de most már tényleg nehezítsd a dolgot, mert egy ilyen fiatal kutyának is csak játék ez, nem csapázás.
1. A csapák ne legyenek 4 óránál és 150-200méternél rövidebbek (ezt fél éves korára fokozatosan növelheted 1000m 24 órára). Az igaz, hogy a tacsi jól megy meleg csapán, de ha csak azon gyakorolsz vele, akkor a hideg csapán nem fog tudni boldogulni. Fordítva nem lesz gond. Erre még visszatérek a végén.
2. Másrészt mi van akkor, ha több csapa van a területen? Netán a kondával szalad el a sebzett? A koncentrálást szerintem a hideg csapán tanulja meg.
3. A videón látottakkal kapcsolatban (amit csak hang nélkül láttam): a kutyához menj oda és úgy vezesd a rálövés helyére. Ne hívd magadhoz. A vezetéket fogd a kezedben és fogd is vissza vele, hogy ne tudjon szaladni a csapán (persze lehet, hogy csak a videózás miatt volt most így). Az is látszik, hogy a kutya végig nyargal az árok fenekén. Hibázási lehetősége nincs, mert az árok adja az irányt. Nincs keresztben váltó, egyéb inger. Próbáld most már olyan helyen fektetni a csapát, hogy gondolkodnia kelljen. Legyenek járt váltók a területen, sőt jó, ha vaddal is találkoztok esetleg.
4. Ha használsz vért, akkor egy-egy cseppnél álljatok meg, mutasd meg neki, úgy, hogy észre is vegye és legalább odaszagoljon. Később ezt magától fogja tenni és hidd el, nagyon fontos lesz a kontroll miatt, amikor sok száz méteren át nincs vér, vagy csak te nem veszed észre.
5. Ha van lehetőséged, akkor az éjszakai keresést valóban ne erőltesd. Sokkal többet fogsz veszteni, mint nyerni vele. Pláne kezdő kutyával. Ha kint is vagy este, akkor is max 100 méter, de legjobb, ha csak ellenkező irányban hazamész és reggel kezdesz. Nem egy vad veszett el, mert hagytam magam meggyőzni, hogy próbáljuk meg este, miközben világosban meg lettek volna... És persze maradtunk le egy-két esetben keresésről, mert a sebző nem nyughatott és csak megtalálta még este a vadat.
A meleg csapára visszatérve:
Nemrég volt szerencsém az ország egyik legjobb (és legcsinosabb
) vérebesével néhány terelésen és hajtáson együtt keresni a sebzett vadat. Sokat tanultam és sok érdekes dolgot figyeltem meg (ami talán csak nekem volt újdonság). Véreb munkáját még nem volt szerencsém ilyen közelről látni ugyanis.
Amire hamar rájöttem, hogy nem vagyunk elég alaposak Somával. Pedig én azt hittem eddig, hogy igen
A véreb sokkal többször jelzett vért, csontot, szőrt ott is ahol mi simán elmentünk a csapán. Sokkal molyolósabban keresett és ez a "lassúság" bizony sokszor segített. Tehát a lelkes ifjú tacskókat nagyon érdemes fékezni, mert lehet eredménye.
Általában mi mehettünk elől, és Soma főként a frissebb 1-2 órás sebzéseknél sokszor lefutott a csapáról, persze kontrollálta magát, de volt, hogy a véreb mutatta meg végül, hogy merre van a helyes irány.
Érdekes volt, hogy a második, harmadik hajtás zaja, a lövések Somát nem nagyon izgatták, a véreb viszont a lövések hangjára elég érzékeny volt.
Volt néhány könnyebb sebzés, amikor hosszan, kilométereken keresztül követtük a sebzett disznót. Ilyenkor viszont a véreb mutatott néha kisebb érdeklődést, és több esetben Soma vezetett a helyes irányba. Ez talán a véreb nagyobb rutinjának volt betudható, talán "érezte", hogy hiába. Soma viszont nagyon lelkes volt végig. Ezek közül sajnos egy vad sem került terítékre.
Egyébként jól megfért a két kutya egymás mellett, bár Soma próbált néha főnökösködni, igazi nőként viselkedett, oda-odakapott a másik (kan)kutyához, ha például egy sebzés helyszínéhez tartva megpróbált egy kicsit előrébb menni mint ő. A csapán aztán nem volt gond. Az első kutya dolgozott, a hátsó általában lazított, nem annyira figyelte a csapát. Aztán, amikor az első bizonytalanná vált, dolgozni kezdett a hátsó és általában meg volt a csapa. Aztán a nap végére, amikor jól elfáradtak, már a hülyeségben is igen nagy volt az egyetértés.
Hajszás munka nem volt, amikor a bozótban a tacskó előnye, vagy a futásban a véreb gyorsasága megmutatkozhatott volna. Egy esetben engedtem hajszára Somát, amikor a sötétedés közelsége miatt jobbnak tűnt, ha a sűrűben elengedem, hátha ott van előttünk a sebzett, amit mi csak felverünk a csörtetésünkkel. 20 perc várakozást követően is csend volt így a véreb vezetésével utána eredtünk. Eléggé aggódtam, hogy mi lesz, ha nem jön vissza még időben, világosban. (Még egy lámpát se vittünk
, igaz nem számítottunk hosszú munkára). Szóval a disznó kiment a kefesűrűből, és egy szálerdőben ment tovább. Vagy fél óra csapázást követően, már majdnem sötétben, utolértük Somát, amint előttünk haladt lépésben, a csapát szimatolva. Úgy tűnik kezd megjönni az esze, és nem vágtázik már, amint lekerül róla a nyakló. Ha nincs előtte a vad, akkor szépen a saját tempójában keres. Egyébként ez a disznó sem került meg a másnapi majd 5 kilométeres további csapázás során sem.
Na ez jó hosszú lett.
Üdv, Dani
