Most várni, meg türelmesnek lenni a legnehezebb. Most nézegettem a kötelező oltásokat, asszem 10 hetesen kapja meg azt az oltást ami után azt mondják az állatorvosok, hogy lehet sétáltatni, az lenne kb 3 hét, szóval szerintem azt kivárom, addig meg akkor barátkozás lesz, meglátjuk, hogy haladok, úgy is minden tőle függ. Nem akarom már az elején elvenni a kedvét az egésztől.
Mit gondoltok, ha őz kerül terítékre, azt azért megmutatni meg lehet neki, anélkül, hogy ő kereste volna (legalábbis az első időkben).
Én se erőltetném a területre való kivitelét egyrészt a fertőzésekkel szembeni érzékenysége miatt, másrészt meg nagyon kölyök még.
Mi történne kint, nézzük csak. Felmész a lesre a kutyával, aztán a kiskutyát felveszed az öledbe, mert olyan elhagyatott ott lent a padlón. Ezzel rögtön elköveted az első hibát. Mert a kutyának meg kell szokni, hogy a lesen nincs haverkodás! Mert a haverkodás mocorgással jár, a kutya később majd felteszi a mellső mancsait a térdedre egy kis buksisimogatásért...és amikor leteszi magát a padlóra, körmei szépen fognak egy nagyot koppani.
Persze ez csak később fog zavarni, amikor élesben vadászol és csendet szeretnél a lesen. De akkorra már a makacs tacskófejbe bevette magát az igény a lesen való időszakos buksisimogatásra, ami már nem fog neked annyira tetszeni, sőt...
Ezért jobb, ha már az elején megszokja az eb, hogy a lesen nem barátkoztok (vadászaton eleve nem, de ez egy más történet. pl. hasonló gondot jelenthet, ha egy távolabbi lövés miatt leülsz a földre, hogy térdeiden feltámaszd a könyöködet, és a kutya odamegy haverkodni..és ezzel jelentősen bezavar...).
Fel kell neki vinni hideg időben egy kis ruhadarabot, amire ráfekhet, ha kell ki kell pórázzal kötni (nekem vadmacskára, ami a létra lábánál állt és nézett fel, már majdnem ugrott le tacskóm a lesről...), és nem kekk vele foglalkozni. Tanulja meg, hogy most vadászat van, nem haverkodás.
Hidd el jót akarok, tapasztalatból írtam a fentieket. Pár hajszálam már kihullott a tacskók miatt!
