Tanításhoz mindig használtok vért, vagy csak csülökkel is elég csapát készíteni, nekem a vizslám csak csülökkel készített mesterséges csapán ment.
Működik ez tacskónál is?
Silvestris, te is akkor főleg meleg csapára rakod a kutyát?
Bence
Bőhm István is vér nélküli csapán (vonszalékon) vezette be a tacskóit...mint sokan mások, én is. Oda vér fölösleges, van szag bőven így is, de ártani nem árt, tudod a kutyát jobban ellenőrizni és látod, hogyan jelzi/vagy nem jelzi a vért. Csapacipőnél talán indokoltabb.
Ha utánkeresésről van szó, akkor ugyan úgy csinálok mindent, mint a vérebesek, hiszen kutyafajtától függetlenül megvannak az utánkeresés törvényszerűségei. Butaság lenne a frissen sebzett vadat rögtön keresni (és kiűzni a világból). Tehát hideg csapán keresek. A tacskónak az egy napos nyom nem akadály (ezt sok tacskós alátámaszthatja)...és még sokkal régebbin is elmegy.
De a fenti dologtól függetlenül rámegyek a friss meleg nyomra a kutyára birtokba venni a vadat lövés után, és -ha kell- keresni a jó lövés után. És a sebzett rókára vagy borzra is ráengedem, nameg a cicára is....
Attól még érdekli a hideg nyom is, mert tudja mi vár rá a végén!
Ezzel persze én nem azt akarom mondani, hogy nem megnyugtatóbb egy specialista kutyát nevelni (és egyszerűbb), kevesebb gonddal járó....csak akkor minek tacskó? Miért nem valamilyen kopó, vagy véreb a befutó?
A tacskó, amelyik nem foglalkozik a rókával az csak fél tacskó az én szememben....Elnézést kérek a sok utánkeresésben jeleskedő tacskóprofesszortól!!!
