Üdv tacskósok!
Egyik cimborámnak van egy 4 éves (kan), meg egy 1 éves(szuka) szálkás tacskója.
Nomármost a gond a következő.
A kant egyszerűen lehetetlen +féken tartani" ha megindul.
Ha egyszer "elszabadul" akkor vissza nem jön, tegnap is éjjel 23.30 kor lett meg valahol.
Ha kimegyünk a területre és szagot fog, akkor annyi, nem lát, nem hall, semmi csak nyiffog és megy mint az eszetlen.
Én első körben abban látom - esetleg - a problémát, hogy egy kicsit féltette a kutyát a cimbora és szerintem későn látott először vadat. (Tán 3 éves volt amikor először ki merte hozni, de akkor sem engedte rókára, azzal tavaly találkozott először, az is sebzett volt., kotoréknak mégcsak a közelébe sem engedi, félti a kutyát.)
Effektíve ritkán is lát vadat - nem területes a haver - és ilyenkor kiszabadulva igyekszik behozni a lemaradást és megy, üldöz...stb.
Szóval lehetséges, hogy ez az ok?
...ha nem akkor mi a fene?
A kis szuka viszont szépen szót fogad, ha a kan éppen "elmenőben" akkor ha szól neki, ő jön vissza.
Csak attól fél, ha majd cseperedik a szuka szépen elmegy a kannal, és elkutyulódik ő is.
Szóval mit lehetne tenni egy ilyen meglehetősen konok, önfejű tacsekkal?
Hello,
Azt kellene tudni, hogy egyébként milyen a behívása a kutyának. Mert ha mindenhol jól működik akkor az általad leírt probléma áll fenn. Ha meg sehol sem jön vissza, akkor először a feltétel nélküli behívhatóságot kell rögzíteni a kutyában és csak akkor kint is megkövetelni, mivel a területen a sok vad szag még fokozza az engedetlenséget.
Igen szerintem az nagy probléma, hogy későn kezdett el vele foglalkozni. Ha kölyök kortól kivitte volna és elengedi majd ott gyakorolja a behívást, akkor az rögzül benne. De ez már késő bánat, mert visszacsinálni nem lehet. Úgyhogy, szerintem a behívást kell sokat gyakorolni először ellenőrzött keretek között, sok jutalomfalattal. Meg nem ártana sűrűn kielégíteni a vadász szenvedélyét. Ha sokat tud neki lőni vadat, akkor előbb-utóbb rájön, hogy nem érdemes elmenni a gazditól, mert tudni fogja, hogy ott kapja a zsákmányt.
Üdv: Csaba
