Sziasztok!
A múltkori esetemen nem letörve, hanem új reményeket táplálva ismét magammal vittem Csipeszt. A felálláskor még nem, csak már bent a hajtásban engedtem el. Igyekeztem mindig figyelni, merre megy és ha a látótérből kifelé igyekezett, síppal azonnal hívtam. Az esetek 80%-ban jött is vissza. Ha messzebb ment, akkor megálltunk és bevártuk, illetve kollégáim,is jelezték, hogy merre látják. Lényeg a lényeg, hogy végig jött velünk a hajtásban, mindig szóvaltartva, bátorítva, irányítgatva terelgettem és síppal hívtam ha kellett. Nem veszett el, hanem fáradtan feküdt be a kocsiba a vadászat végén. Nem reménytelen a helyzet, de sok energiát igényel így vadászni.
Miki, egy gondolat a Tacskó vadászati alkalmazásához. Mindenhol azt javasolták régen is a szakkönyvek és a rutinos Tacskóval vadászók/tenyésztők/kiképzők, hogy aranyszabályként kell betartani a legfontosabb dolgot. A Tacskót éles vadászatra 2 éves kora előtt nem visszük. Mivel viszonylag későn érő fajta. NEM TERRIER!
Bár én azzal sem értek egyet, hogy a terriereket olyan korán bevezetik, de ez legyen a terrieresek baja.
Ha megfogadod a tanácsot (és itt nem magamra gondolok), nagyon jó kutyád lesz. Csak nem szabad sietni.
Egy saját tapasztalat. A "C" betűs alomból két kutyával kezdtük meg egész fiatal korban a kiképzést. Majd kb 15 hónapos koruk körül egy munkavizsga előtti napon kipróbáltuk, hogy élesben mit csinálnak. A két kutya nagyvérű, kemény fogós kutyák voltak. Természetesen egyből keményen belementek a játékba. Nekünk meg elborult az agyunk és feledve a sokat hallott, fent említett aranyszabályt (2 éves kor), majd mi megmutatjuk, hogy mi vagyunk a fasza gyerekek, beneveztük a kutyákat. Nem is volt baj, mert maximális pontot csináltak, de mostani fejjel visszagondolva elkapkodtuk a dolgot. Valószínűleg sokkal jobb kutyák lehettek volna, ha nem hagyjuk elragadtatni magunkat.
Most 5 éves és tavaly láttam rajta, hogy igazán beért. Másik kutyám, akivel kijárok kotorékozni, most 4 éves és idén láttam rajta azt, hogy olyan munkát csinál, mint amit szeretnék. Többször javasolták, hogy adjam el, mert nincs kitartása. De szerintem az 5 óra föld alatt nem rossz. Az, hogy elfáradt, meg az én hibám, mert nincs kondija. A szíve vitte volna tovább, de az Ő érdekében inkább lecseréltem.
Úgyhogy szerintem ne siess. Még a jövő évi hajtásnál sem vagy elkésve semmivel. Ha az ember kivárja az időt, hogy beérjen agyilag, testileg a kutya, akkor még hosszú évekig nagyon sok élményetek lesz együtt. Viszont ha fiatalon kiégeted, akkor lehet, hogy hamar vége lesz. Nincs rutin, nincs kondi és lehetne még sorolni, hogy mi az ami a korral jön meg.
Üdv: Csaba
