Sziasztok!
Több mint 10 éve vadászom tacskókkal, és egy tacskóval több mint 8 éve. Java részében nap mint nap, mint hivatásos vadász.
Kezdetben én is találkoztam ezekkel a problémákkal. Az idő megoldja ezeket a dolgokat, ha hasznosan töltjük.
Ha belegondoltok, van egy nagy ellentmondásnak tűnő dolog ebben az elmegy - nem megy el problémában. Egyrészt nélkülözhetetlen a tacskó ragaszkodása a gazdához. Szeressen a közelében lenni, ragaszkodjon hozzá, mint farkas a falkájához, sőt még jobban. Másrészt vadászaton el kell messzire is hagynia a gazdáját, önállóan akár órákon át kell dolgoznia. A vadászszenvedélynek győzedelmeskedni kell.
Szerintem a tacskó által megszerzett tapasztalatok hozzák össze ezt a két dolgot. Meg kell tanulnia neki is a vadászati formákat, össze kell, hogy álljon a kép. Ez pedig csakis a terepen, élesben megszerezhető.
Említették előttem az ősrégi elbújós trükköt. Ezzel kell kezdeni. Séta közben, ha a fiatal eb eltávolodik, el kell bújni kezdetben úgy, hogy szemmel megtalálja a gazdáját a visszatérő kutya, később úgy, hogy az orrához kelljen nyúlnia, ki kelljen csapáznia gazdit. Ha megtalálja a kiskutya a gazdát, akkor meg kell alaposan dicsérni és simogatni. Ezt fiatal kutyánál már el kell kezdeni.
Ha idősebb kutya otthagyja a gazdát, és parancsra, hangos szóra se hajlandó megállni és lelép, vagy rafináltan észrevétlen lép le egy jó meleg nyomon, akkor nincs mit tenni, meg kell várni és bármekkora is a vérnyomásunk, bármennyire is felhergeltük magunkat, hogy ebünk széthajtotta a fél erdőt, megérkezésekor semmiképpen se szabad bántani.
De el is kell küldeni az ebet keresni, kisebb részeket meg kell vele mozdíttatni éles vadászaton, mint lentebb írtam. Így megtanul visszatalálni. Tudni fogja, hogy mire megy ki a játék.
Elhangzott korábban, hogy tudnia kell, hogy mit várunk tőle. Szerintem a tacskó magasan leszarja, hogy mit várunk el. A tacskó magának dolgozik mindig, de tudja, hogy a segítségünkkel jár sokszor sikerrel. Pl. amikor csaholja a sebzett disznót, pár keresés után már várja a gazda megjelenését, hogy kerüljön pont a történet végére. De azt a disznót ő fogta meg, csak odaengedi a falkavezért is...
A társas disznóhajtás előtt nem árt így megalapozni ebünk rutinját a terepen való mozgásban. Ott mások a viszonyok. Saját ebeimen sokszor megfigyeltem, hogy a hajtóvonal mentén szaladva is visszatérnek hozzám. Tudják, hogy a vonalban vagyok.
Amikor dúvadazunk, vagy egy erdőrészt nézetek át az ebekkel, akkor figyelik, hogy merre nézek, merre intek, és tudják, hogy arra kell keresniük. Erre ráfoghatjuk, hogy tudják, hogy mit várok el tőlük, de inkább úgy fogalmaznék, hogy tudják, hogy mi a parancs, merre járnak leggyorsabban sikerrel (pár macska után hamar rájönnek, hogy a gazda se teljesen hülye), merre kapnak szabadságot.
Sajnos viszont nem lehetünk telhetetlenek. A tacskó szerencsére nagyon makacs (ezért jó vadász!), nem vizsla, mindig le akar majd lépni egy kis maszek munkáért. Én a kutyáimmal póráz nélkül cserkelek, ha megállok, megállnak, ha figyelek, figyelnek, ha emelem a puskát, akkor a cső irányába nézve remegve várnak....és 100 esetből kevésszer beugranak a lövés előtt, vagy cserkeléskor ha nem figyelek (pl. fontos telefont kell elintéznek, vagy beszélgetek valakivel, mert nem vagyok egyedül), akkor rafkósan megpróbálnak lelépni. Egyszer -egyszer. Mondjuk kint vagyok a területen velük egy évben 150-550 alkalommal (attól függően, hogy mi a munkám ippeg), ebből beugranak-lelépnek 10-15 alakalommal. Ez nem rossz arány szerintem. Ilyenkor ha nem veszem észre időben az akciót, és nem tudom lefújni (van egy hatósugaram :-)), akkor visszatértükkor már nem fenyítem őket. Ezt tudják. Világosak a játékszabályok. Továbbsétálok a dolgomra, majd jönnek.
Nagy örömmel érkeznek meg ilyenkor a banditák, rájuk se nézek....ha hosszabb volt a kiruccanás, akkor örülök nekik...
Kotorékozás disznóhajtás mellett: én kotorékozom is az ebeimmel, és hajtok is (bár mostanában már nagy hajtásokra nem viszem őket, mert nem szeretem ha más lő a sebzett disznóra, amikor kutyáim fogják, vagy esetleg csüngnek rajta).
Még sohasem fordult elő, hogy kotorékoztak volna hajtás ideje alatt. Egyszer fordult elő, hogy egyik ebem bement egy kotorékba januárban, de szerencsére abban nem volt róka, mert az szívás lett volna, szó-mi szó. De ettől függetlenül sohasem kotorékoztak hajtásban.
Szerintem egyrészt tudják, hogy mire megy ki a játék, másrészt jó disznós területen annyi az akció, hogy az teljesen leköti a kutyákat, eszük ágában sincs kotorékkal foglalkozni, amikor vagy találnak disznót, vagy hallják, hogy egy másik eb már talált a közelükben. Harmadrészt dél körül már fáradtak, és szigorúan csak "bokrásszák" a disznót körülöttem a vonalban.
Én nem hiszem, hogy fogok valaha külön kutyát tartani csak a kotorékozás kedvéért. Persze biztos megnyugtatóbb egy specialista disznóskutyával disznóhajtásra menni.
Remélem segítettem.
