Stefi fórumtársunk javaslatára mesélném el az első éles után keresésem, mint kezdő tacskó tulajdonos, főleg azoknak, akik ezután lépnek majd ugyan ebbe a cipőbe, mint én most.
A dolog ott kezdődött, hogy tavaly szeptember 18-án sikerült 2db disznót kiemelnem egy nagyobb kondából. Az első helyben maradt, a másikat pedig nem találtam egy 6-8 éve ültetett fiatal erdőben. Kerestem csaknem egy órán át, de semmit sem találtam. Jeleztem a vadőrünknek az elejtést és a valószínűsíthető hibázást. Hát másnap kora reggel csak kimentem, immár világosban is megnézni. Jól tettem. Ahogy kiszálltam az autóból és beléptem a fák közé, már a második sorban megtaláltam a vért, majd meglett a disznó is. Nappal még csak-csak látom a vért színtévesztőként, de éjszaka már kellő mennyiség kell hozzá, hogy meglássam, mármint vérből.
A disznó szerencsére nem ment pocsékba. Viszont kaptam egy kis lökést a vadőrünktől miszerintvegyek egy tacskót!
Másnap este már otthon barátkozott a Liza nevű vizslámmal a Picurnak elkeresztelt szálkás szőrűnek mondott szuka tacsi. Stefi és szakkönyvek, valamint az itt olvasottak alapján elkezdtem a kiképzéSÜNKET. Csak vaddisznólábbal gyakoroltunk. Itthon ment is. Közbenjöttek is szépen az egyéb eredmények is:
-A vizsla hathatós segítségével újraértelmezték az udvar berendezését, vagyis mindenhova árkokat, gödröket ástak,-nak.
-Az autó utánfutó teljes elektromos rendszerét szisztematikusan 2-max 3 centis cafatokra rágta.
-Ezek után következtek az új fél illetve 3/4 collos 50 méteres slagok megfelelő, mármint a számára megfelelő méretűre történő rágása.
-Miután ezeket már eltüntettem előle sikerült neki egy általam nem megfelelő magasságba feltett, de összetekert 220 voltos hosszabbítót,
nem volt áram alatt, szintén valamiféle tacskó logika szerinti méretűvé alakítania. Ezt akkor vettem észre, amikor a hosszabbítót szerettem volna használni, naná hogy zárlat lett belőle.
-De hogy a lényegre térjek :Eddig kellett várni az első éles keresésre. Tegnapelőtt az egyik vendégem egy hátracsúszott lövést tett egy fiatal kanra. Egy csepp vért sem találtunk. Egy darabig nézegettük a "tetthelyet", aztán mondtam neki, hogy hazaugrok a Picurért. Elkövettem az első hibát amikor elindult az újonc a nyomon, mert hallgattam a vendégemre, hogy szerinte nem erre ment./
Éppen nem voltam vele a lövés pillanatában,mert ki kellett sétálnom az autóhoz, így én nem hallottam merre ment el/ Újraindítottam a tacsit. Erre az elindult azon a csapán, amelyiken jött a disznó. Ismét újra indítottam, és most már hagytam hadd menjen a kutya a saját orra után. Jól tettem. Nemsokára egy comb középig érő fűben találtuk magunkat, ahol egy jól láthatóan frissen ledöntött füves csapát követett. Aztán kb 20-30 méter után elfogyott a fű. Itt már a fák alatti gazosnál kerestem a kapaszkodót, ledöntött gazt, és főleg vért. Hát vér nem volt egy csepp sem, sem egy kenés a fák oldalán. 90-100méter után elértük egy akác tősarjas, fűzfa vesszős sűrűt. Itt sem volt számomra semmi kapaszkodó, de már kezdett a bizalmam megcsappanni a kutyámban. El is határoztam, hogyha túlérünk ezen a sűrűn, akkor befejezzük ezt a -számomra- nyilvánvalóan felesleges keresést. De a kutya elkezdett erősebben húzni, és ekkor megpillantottam a hasán fekvő, már kimúlt 3.éves kant. Hát nagyon-nagyon boldog voltam, hiszen a vendégemmel tudtam disznót lövetni, a kutyám pedig az én
hathatós segítségem ellenére is megtalálta a máj és gyomor lövött disznót. Meg nem ugatta, de most már harapdálta a zsákmányát, nem félt tőle.
-Áprilisban lőttem itt egy disznót 13grammos Lapua Megával, na ott volt vér azonnal. Elment lapocka lövéssel 70 méter. Miután megtaláltam dermedten, hazamentem a Picurkáért- így nevezik az unokáim- és megkerestettem vele./
Ekkor még láthatóan tartott a kimúlt disznótól./ De ott kontrollálni tudtam a keresést.
Egyet megtanultam, hogy bíznom kell a kutyámban. Mégpedig sokkal jobban, mint lövést tevő érzékszerveiben!
