Történt annyi, hogy jövék hazafelé az esti lesről, amikor a Ranger fényszórójában csak felvillanik egy szempár. Nézem messzelátóval, hát egy termetes rókakoma jön velem szemben a földúton. Szemtelen módon nem is törődik a reflektorral. Kiszállok, kihalászom a puskát a tokból, betöltöm, még mindig gyün.
Megcélzom az ajtóra feltámasztva és jól odalövök az 5,6x50R Magnummal. Róka felbucskázik és dobálja magát. Nézem a céltávcsövön keresztül, kell-e lőnöm még egyet az alsó csővel, ha nem szükséges, nem pazarlom a 9,3-as nagymagokat..... Mire végiggondolom ezt, hát látom, hogy a kistacskóm fut bele a látómezőbe.... Azannya, kiugrott mögöttem az ajtón és egyből tudta mi történik....
Közben viszont a rókám is feltámadt és harcra készen várta az én 10 hónapos méregzsákomat. Pillanatok alatt összegverekedtek, lövésről szó sem lehetett. Elindultam hát közelebb, közben töltöttem a kisgolyót, amikor elrobogott mellettem az öreg tacskóm (kicsit túlsúlyos- hordó négy lábon
) mint a nehézlovasság ( Ő is kiugrott a nyitvahagyott hátsó ajtón ) odaért és lendületből dodta át maga fölött a rókát és a rajta lógó kiskutyát.
Mire odaértem már ketten ropogtatták, sőt ahogy megláttak össze is verekedtek. Szét kellett botoznom őket.
Nem unalmas társaság az biztos....
