Milyen az a belterületi vadkár? Lerágja a barackfát és stb.?
Ha még csak azt.
De hozzá még jön a satöbbi is
Pl. Keszőhidegkút nevű településre este már bejárnak a dámok.
Mivel a dám olyan, mint egy szemétledobó, szó szerint mindent megesznek.
Még a kisebb mértékben mérgező dísznövényeket is legyalázzák.
Amúgy is kevésbé félénk jószág, mint a gím, de itt olyan szinten elveszítették az embertől való félelemérzetüket
ami elképesztő. Nem félnek sem embertől, sem kutyától, nem akadály a villanypásztor sem.
Állandó, minden évben visszatérő probléma a környező falvakban pl. a temetők ügye.
Általában az egyik legnyugodtabb, félreeső területe a falvaknak. A dámok meg imádják.
Első hallásra mókásnak is tűnhet, de amikor felhívott egy nő, és a telefonban üvöltve-zokogva mesélte el,
hogy a férje temetésének másnapján ment ki reggel a sírhoz, ahol egy dámbika a fején egy koszorúval majdnem fellökte,
a síron az előző nap rápakolt virágokból és koszorúkból nem maradt semmi, csak a kopasz, szétdúld földkupac....
akkor nagyon nehéz bármit is mondani, amitől megnyugodhatna.
De a szememben a "Fő Bűne" nem ez, hanem ahogyan a gímszarvassal elbánik. Persze ehhez kell a hathatós és ámbár jószándékú, de laikus emberi segítség is
A volt cégem szomszédos szabad területén a szemünk előtt ment tönkre a kiváló minőségű gímszarvas állomány 20 év alatt.
Akkoriban nem volt ritka a 10-12 kilós érett bika, a java bőgésben egy jó magaslati helyen megállva este 30-40 jó hangú bikát lehetett hallani.
Télidőn nem volt ritka a 150-200 db-os gím rudli, de a szarvas egész évben a területen mozgott, a nagy egybefüggő erdő megtartotta őket.
Ehhez évente lőttek 80-100 körüli dámot, azt is csak a 8000 hektáros terület egyharmadnyi részén, a többi részen szinte ismeretlen volt.
(A dámot egyébként Rácz Tóni bácsi utasítására és segédletével telepítették Kisszékelybe a MAVOSZ program keretén belül a '60-as évek vége felé és a '70-es évek elején)
Ez az állapot kitartott egészen addig, míg a Gyulaj Zrt. át nem vette '97-től a vadászati kezelést.
A dám "szent állat" lett, a kilövési számok igen szolidak voltak (miközben a közeli területeken is kezdett a dám állomány robbanás-szerűen feljönni),
közben elkövették az egyik legnagyobb baromságot, a terület szívében csináltak egy 700 hektáros "szarvaskertet", hogy majd ott nevelnek kapitális gímbikákat,
a szabad terület meg majd ontja a nagy dámbikát....ja, csak arról feledkeztek meg, hogy a szarvaskertnek van egy fő jellemzője: sok benne a legelő felület.
Na, itt a 700 hektáron volt is ebből vagy 3 hektár. Ezen úgy próbáltak változtatni, hogy a terület legmagasabb pontján, egy sülevényes löszháton
kituskóztak egy 10 hektáros területet és kinevezték vadföldnek....persze nem ért egy kalap szart sem. A benne élő gím szépen lassan elkorcsosult, a mai napig
bent él a maradéka, törpe testű bikák büszkén hordják a 4-5 kilós koronás agancsukat. Pár fórumtárs járt ott, mikor csinálhattam kedvezményes "kertürítő" akciót gímre.
Na de vissza a dámhoz a szabadba. Mindez párosult egy eszement erdőkezelési technológiai agymenéssel, minek során a nevelő vágások során, gyakorlatilag
a célállományt alkotó fafajok egyedein kívül MINDENT kopaszra vágnak! Nem hagynak egy bodzát, somot, alsóbb korona szinten élő fafajt...semmit!
Az így kialakított angol parkerdőben semmi sem érzi jól magát, kivéve a dámot.
Mire mindenki számára világos lett, hogy ez nem lesz így jó, addigra az éves dám elejtés már 500 db felett járt, de meg sem látszott az állományon a csökkenés.
A gímszarvas jelenléte rendkívüli módon visszaesett, kiszorult az olyan területekre (mint pl. Gyönk) ahol alig van erdőgazdálkodás, de rengeteg a rontott, beteg erdő, ahol
a vad búvóhelyet és nyugalmat talál. A szomszédos kultúrerdőkben pedig a gím nem érzi jól magát, bőgésben elvétve tudnak 1-1 normális bikát lövetni,
a terítékre került bikák jó részéért valamikor Hőgyészen nyilvános kivégzés járt volna, ma pedig örülnek neki, hogy egyáltalán ilyen is akad.
Maradt a dám, ami miatt már mindent keríteni kell, mezőgazdaságot, erdőt, legelőt, falut, kiskerteket....
Mi a 800 hektáros erdős területünkön lövünk-lövetünk évente 100-120 db között úgy, hogy most, 3 héttel az idény vége után több százat látni egy területbejárás alatt.
Ha megszikkad a föld sara, elkezdek építtetni egy 7 km hosszú villanypásztort, mert ha nem tesszük meg, akkor a dám által okozott kár nem egészen 40 hektáron
(őszi árpában, amire a világ legtöbb helyén még soha nem fizettek vadkárt!!) előre láthatóan 3-4 millió közötti kárra biztosan számíthatunk.
Lőni fogjuk egész nyáron a dám ünőt, de igazából semmit sem fogunk vele elérni, csupán némi árbevételt fog eredményezni...... és a tudat (önámítás?), hogy azért csináltunk valamit.
Még csak annyit, hogy Dr. Király Istvánnal kigyűjtöttük a megyei jelentésekből, hogy a megye területén keletkezett (hivatalos) vadkár több, mint 1/3 része
a megye területének nem egészen 15%-án következik be...itt a mi régiónkban, ahol a megyei dám elejtés kb. 85%-a realizálódik.
Ez nem a véletlen műve.
