Gratulálok! Valami mese?
Történet annyi, hogy ismert bak volt, vagyis láttam még februárban, akkor még bonyolultabbat mutatott. Aztán májusban jöttem egyszer reggel haza a méhektől és ott állt a búza szélén három őz, két tavalyi sutagida meg egy bak. Előkotortam a messzelátót, nézem és elsőre azt hittem egyagancsú, vaskos jobbszár, csak amikor fordította a fejét láttam, hogy a másik oldalon is van egy laposan ívelt szár. Akkor már gondoltam, hogy ez lehet a februári. A gond az egészben az volt, hogy lehetetlen helyre állt be, sarok közvetlenül a város szélén, családi házas lakópark mellett. Egyik nap dél körül bementem megnézni hova is lehetne itt egyáltalán lőni. Tulajdonképpen sehova, út mellett, felüljáró előtt, lehajtó mellett, házak között.
Egy felhagyott kertben lakott, ott próbálkoztam első este, ott is volt a bak 40 méterre, mögötte a bokrok után bizigliznek a gyerekek…. Legközelebb más taktikát választottam, a búza alatt szintén gazos akácos részt. Sejtettem, hogy az is a revírje. A két őzünőt ott is találtam, bak sehol. Következő alkalommal ugyanott, sokáig szintén semmi, majd szürkületben jött valami a búza szélén, amikor horizontra került láttam, hogy a bak az, lőni természetesen nem lehetett. Az elejtés napján, jó csöpögős, borús idő volt délután, arra kiválóan alkalmas, hogy otthon tartsa a kutyasétáltatókat, bicigliseket, ésatöbbit. A gazos mellett van egy csoport fenyő, jó magas, lehet alatta járni, de kitűnő takarást adott, ott leselkedtem, egyik oldalról a búzaszélt, másikról a gazost lehetett szemmel tartani, belül meg nesztelenül járni. Kinéztem a szélre semmi, átosontam a másik oldalra, ott távcsöveztem, amikor egyszer csak zörgés a fűben és ugrálva jött a bak előttem keresztben 5 méterre. Előttem keresztben megállt és riasztott. Annyi időm volt, hogy lehuppantam a földre, elfektettem a lőbotot, csigalassan levettem a puskát a vállamról, a bak állta. Még végiggondoltam, hogy csak felállva szabad lőnöm, akkor lövök magam elé a földbe úgy, hogy olyan 50 méterre van egy töltés is plussz golyófogónak. Még az is eszembe ugrott, ( ami nem nagyon szokott ilyen vadászlázas szituban) hogy letekerjem a nagyítást 1,5-esre…. Felemelkedtem és szinte kapásból lőttem. Ott maradt szegény a lövésben. Szóval így jutottam hozzá ehhez az - úgygondolom - nem mindennapi trófeához. Egyhamar ilyen, sajnos nem terem újra.
Üdv a Vadásznak, tisztelet a Baknak.
