Gratulálok minden sikeres vadásznak!
Csatlakoznék az elejtők táborához.
Az én bakom története is korábban kezdődött, de nem úgy hogy megláttam és „na nekem ez kell”.
Egy májusi terület szemle alkalmával, jó messze, megláttam egy erősen sántító őzt. A 20x nagyítású távcsőben tisztán látszott hogy egy bak, és az első ballába kifordulva lóg. Sajnos fegyver nem volt nálam, de másnap, meg még utána vagy három alkalommal, hiába kerestem, nem láttam. A vadőr is próbált rátalálni de neki se sikerült.
Ma hajnalban, már fél ötkor kint voltam ugyan azon területrészen, ahol májusban láttam a sántát. A területen, két lucerna tábla van, melyeket búzatarló választ el, illetve vessz körül. Az út, a lucernás mellet halad, mind két oldalán magasan gazos árokkal. A kocsit egy bokor takarásában parkoltam, és vártam hogy kivilágosodjon. Lassan kibontakoztak az őzek alakjai. Az árokban nőt gaz takarásában elindultam a lucerna táblák felé. Az elsőben egy ígéretes bak, két suta meg egy gida. Tovább haladva, a második táblában két bak legelő alakja tűnt fel. Az egyik egy gyengécske ifjonc, a másik egy szűk állású legény. A fiatalabb valamit megneszelt és szapora léptekkel kezdet távolodni. Mikor a másik követni kezdte, láttam, erősen sántít a bal első lábára. Hát megvan a kripli! Az út kanyarodik az őzek felé, a szelem is jó, kicsit görnyedve rá tudok cserkelni. Sikerült úgy 100 m-re megközelíteni. Már kint sántikált a tarlón mikor leadtam a lövést. Néhány ügyetlen szökellés után összeesett.
