Itt van német barátom, őzbakokat nézegetünk és ha olyant találunk ami megindítja a nyálképződésünket, akkor néha, nagyon ritkán a puska is szóhoz jut.
Ma este egy régóta kerülgetett bakot sikerült terítékre hoznia.
Amikor mellé értünk, már tudtam, hogy elég régen találkoztunk első alkalommal, még 2012-ben, júliusban, amikor egy szinte teljesen ág nélküli bakot lőttem
szinte méterre pontosan ugyan ezen a helyen.
......Hosszú idő óta idén először nyílott arra lehetőség a társaságunkban, hogy a tagok is vadászhassanak őzbakra......
.....A bak a lövéskor az erdő-búza-kukorica hármas határtól balra, kb. 10 méterre állt a búzában......
Pár nappal később láttam egy hasonló adottságú, de fiatal bakot.
Beszélgettem a hivatásos vadászunkkal (aki természetesen tudott a bakról, sőt ajálgatta is korábban, csak akkor még más járt ki rá redszeresen és nem akartam ellőni előle) és
azt mondja, hogy azon a viszonylag szűk területrészen minden évben kerül elő hasonló bak.
Sőt, ma reggel én is láttam egyet amelyik kísértetiesen hasonlított rá, csak 2 éves kiadásban és 150 grammos tömeggel.
Egy évvel később újból találkoztunk, de csak egyszer és azóta csak azt láttam, hogy egy bak minden évben szorgalmasan körbejelöli ugyan azt a kis territóriumot,
de soha nem jutott rá idő, alkalom, lehetőség, hogy sok időt rászánva közelebbről is megismerkedjek vele.
Míg nem múlt héten, a meleg déli órákban megláttam a rég elfelejtett bakot, amint a patakparti bozótból futva közelít a sűrű kiserdőbe a gabonán át.
T. három napja van nálam, minden alkalommal odalátogattunk az erdő mellé, de nem sikerült vele összeakadnunk, egészen ma estig.
Hármasban cserkeltünk le 8 óra után a megszokott bokrosig, egy fiatal és egy erős középkorú bakot láttunk a búzában, mást nem.
Álldogáltunk vagy negyed órát egyhelyben, amikor is a barátnője közölte, hogy őt biza hívja a természet, visszamegy az autóhoz.
Természetesen távozás közben elég nagy zajt csapott (ami azért nem volt több a frissen megszáradt réti széna suhogásánál és ropogásánál,
de a hangok hallatán egyszer csak felkelt egy bak tőlünk kb. 30 méterre a búzából és mélyeket riasztva, nagy ugrásokkal menekült az erdő felé.
Mielőtt beugrott volna a lombok alá, elkövetett egy számára nagy és végzetes hibát.
Meg akart róla győződni, hogy mi is az, amitől így megijedt?
Ekkor ugyan abban a pár négyzetméterben állt, mint az én, 5 évvel elejtett bakom.
Viszont T. elvétette a lövést, mert a kérésem ellenére nem a gabonában lévő testre, hanem a kilógó nyakra célozva lőtt......mellé.
De a 13 grammos Accubond irgalmatlan nagy csattanással talált el egy fát a háttérben, ettől a bak úgy megijedt, hogy meg sem állt a szomszédos
napraforgó tábláig, ahol tőlünk úgy 160-180 méterre lecövekelt és méltatlankodva szidott minket.
A második, kapkodva odavetett lövés ugyan hátul érte, de srégen előre menve azonnal letaglózta az őzet.
(nem terítékfotó, az holnap készül világosban, csak nem tudtam megállni, hogy ne csináljak róla pár képet melegében)
Vaskos agancstövek, kétoldalra leboruló rózsák, igen kopott fogazat.
Ezek alapján 7-8 évesnek gondoltuk és biztos vagyok abban, hogy a 2012-ben már látott, akkor két évesnek gondolt bak lett a zsákmányunk.
A szárak állása, a gyöngyözés, a törések, az ágtűzések helye alapján azt hiszem, hogy rokonságban állhattak egymással.
