Üdv.!
Első sorban szeretnék gratulálni a sikeres elejtőknek!
Másod sorban pedig szeretnék megosztani Veletek egy hajnali vadászatomat.
Korán csörgött a vekker, ugyanis vadkáros területet akartam megnézni. Fogyó fél Hold volt, abba bíztam, hogy a fénye majd elősegíti a serte vad elejtését. Napraforgó vetésről van szó, amibe tavaly kukorica volt, és előszeretettel járnak rá a röfik turkálni, szerencsére a napraforgót nem bántva túrja ki a föld alól a csöveket, sikerült is már rajta lőnöm egy süldőt. Mint már írtam, korán ki is értem, de az áhított rész üres volt. Gondoltam, nem baj, kicsit virrad, aztán az erdőbe elkapok egyet.
Elég jól lehetett már látni, cserkelni indultam az erdő szélén. Jobb oldalamon kaszáló, balra pedig erdő. Ahogy sétálgatok, jobbra a horizonton megpillantok valamit. Kereső fel, őz. Nem különösebben szoktam foglalkozni ilyenkor az őzzel, az őz vadászatát én üzekedésbe szeretem, de suta mellett megláttam egy bakot is, és bár jó 400 méterre voltak, már akkor láttam, hogy valami nem stimmel a füle között. Ettől a perctől kezdve az eredeti célom tova szállt, valamiért csak foglalkoztatott az a bak. Negyed 5 körül járhatott az idő, jó fény volt már, de a nagy távolság miatt nem tudtam mire vélni a furcsaságot. Gondoltam, hogy az erdőbe fognak visszaváltani, így megpróbáltam minél jobban eléjük kerülni. Ez sikerült is, jó 100 méterre lehettek, mire már előttük voltam az erdő szélén. Lő bot előttem, folyamatosan néztem keresőbe, de még mindig nem tudtam miért furcsa az agancs. Már csak 50 méterre lehetett, próbáltam a korát belőni, ott úgy gondoltam, hogy 5-6 év körüli bak, még majdnem téli szőrben. Majd egyszer elindul balra fél kör ívben az erdő felé, szerencsémre pont egy nagyobb fű/gaz csomó mögött, így a bot helyzetén is tudtam változtatni, no meg aztán már a távolság is egyre csak fogyott köztem és a bak között. Mikor kiért a gazfolt mögül, nem volt messzebb 40 méternél, de még mindig csak közeledett, majd egyszer megállt. Meg billegtette a fejét, aztán megláttam valamit... Megint mozgatta a fejét, megint láttamm.... húú b+, ezt ha jól láttam, ha nem, meglövöm, ugyanis, ha nem csak képzelődtem, az a bal szár ugyanis osztott... Ahogy ezek a gondolatok a másodperc töredéke alatt végig futottak az agyamon, már nyúltam a vállamon lévő puskáért, mondanom sem kell, hogy a bakkal ilyenkor már farkas szemet néztem, de elhatároztam, ha megugrik, ha nem, távolság ide vagy oda, akkor is rá fogok lőni. Szerencsémre csak állt és bámult, nem tudta mire vélni a dolgot, nekem ekkor a puska már a lő boton, biztosítok, blatt közép, durrr... A találatot jelezve jó 15 méter halálvágta után összeesik...
Újra töltök, de biztos voltam benne, hogy második lövésre nem lesz szükség. És jött a fejvakarás...
Ott volt az a szár, vagy nem volt ott, jól láttam vagy nem láttam jól... Közelítek felé, bokáig érő fű, a bak sehol... Termelik az erdőt, közel 5 méteres rönkök vannak minden felé a parlagon, és pont egymástól kb. 1 méterre lévő rönk közé esett be a bak. Letámasztom a puskát, leveszem a keresőt, leemelem a kalapot a fejemről, és még mindig a fentebb írt gondolatokkal a fejemben lépek felé... Aztán megláttam....
Húúú b+, mit lőttem
Nem akartam hinni a szememnek. Az a szár is ott van, ághiányos is, gyöngyözött is, áhhhh
Alaposan szem és kézügyre vettem, aztán csináltam neki terítéket.
Vannak, akik ismernek, de akik nem, azoknak mondanám, hogy 22 éves vagyok, március óta vagyok a helyi VT-nek tagja, de én úgy gondolom, könnyen az életem bakja feküdhetett előttem azon a csodás hajnalon. Sokan mondták, hogy nono, még csak most kezdted, előtted az élet, de akkor is. Még aznap kifőztem, tegnap pedig meg volt a hivatalos bírálat. A 24 órás súlya 372 gramm, korba pedig 5 évet mondtak rá.
A mi területünkhöz képest nagyon jó súlya van. És hihetetlen, hogy a tudat alatti mire képes, valamiért csak nem hagyott nyugodni, hogy ezt a bakot még is csak szemügyre kellene venni közelebbről is, és lám, ez lett az eredménye!
Mindenkinek hasonló szép élményekben és gyönyörű trófeákban gazdag vadászatot kívánok!
Vadászüdv.: Nimród
