Jó reggelt! Köszönöm!
Miután bevertem egy rendes adag felturbózott rántottát (hagyma, sonka, pirított őzmáj), elárulom, hogy igen snassz történetem van. Jó ideje nem sétáltattam már meg a puskát, közben elmúlt a tavasz és rendesen verte már a fegyverszekrényt belülről a flinta, hogy gyerünk már!
Szürreális látvány volt a kizöldült erdő alján a hófehér paplan. Áprilisban még bokáig érő hóban is lehetett volna bakot lőni, most meg mindent elborított a nyárfaszösz. Rövid séta után felültem egy lesre. Átsétált előttem egy suta, kakatoltak a fűben itt is ott is a fácánkakasok és elkapott egy mozdulatot a szemem, az öregerdő és a friss telepítés közti tuskósoron. Őzbak csipegetett ott, közben a kellemetlenkedő szarvas-legyekkel küzdött. Távcső fel…aztán le, puska fel…kicsi szívdobogás, hiszen olyan furcsán állt az az agancs… na végre már elfordult a bakocska, egész jól látom, csak egy-két ág lóg be… ekkor
magabiztosan csiszre stuccoltam a marján a bundát…úúú hogy az a…csak belógott valamelyik az útba…
A bakocska megugrott a durranásra, majd arrébb, egy tényleg elég tiszta helyen haptákba vágta magát, én meg végre ’supp’, nyaktövön lőttem.
Sokat mondok vele, hogy a kocsiból kiszállás és a teríték között 15-20 perc telhetett el.
(Ui.: Sajnos a kajla rész (mechanikai sérült, bár nem látszott semmi más kívülről rajta)nem volt még rendesen lecsontosodva, le fog főni.)
