Az előző bejegyzéshez nem volt pofám semmit írni. Remélem édesanyám nem csuklik majd egész héten :
Szombat hajnalban óriási szerencsével, egy repcetáblában sikerült mintegy 40-50 méterre becserkelni a bakot. Amikor észrevettük még egy fiatal nyaras 3. sorában csipegetett, 170-180 méterre, de lassan haladva a repce felé, ahova aztán be is váltott. Amikor beleért épphogy az agancs vége látszott csak ki. Szerencsénkre a repcében akadtak gyérebb foltok, így úgy döntöttünk a nyaras/repce szélben rácserkelünk. Egy időre elnyelte a repce a bakot, néhol a növény mozgása sejtette csak, hogy merre van. Amikor következő alkalommal észrevettük az agancsot, már nem volt több, mint 70 m-re. Kettőnk között pont volt egy gyérebb folt, amerre tartott. Itt már megálltunk, és a lőboton pihent a kis stucni. Hosszú percek következtek...Amikor már a fej és a nyak egy része is kilátszott kővé dermedve figyeltük, vártuk. Csipegetve haladt előre, amikor úgy 40 m-re lehetett már a gerinc vonal és foltokban a test is látszott. Ekkor súgta a vadőr, hogy nem kellene tovább várni. Nem mintha szándékomban állt volna
Voltak félelmeim, ugyanis a héten pucoltam ki a puskák csövét valami habbal, utána olajjal is átkeféltem, kihúztam rendesen, de hát sosem tudni. A távolság miatt azonban ezek a félelmek nem voltak nagyok. A 95 graines Ballistic Tip pont oda férkőzött be, ahova szántam. Lapocka mögé 1-2 ujjnyival test középen. A lövést nagyon jól jelezte a bak, majd 20 m-t szökellve félkörívben eldőlt.
Másnap hajnalban is mellém szegődött a szerencse. Egy nyarasban, cserkelve sikerült ezt a bakot terítékre hozni. A sok helyen már elég magas aljnövényzet nehezített, de könnyített is a cserkelésen. Lőbotról, 120 méterről adtam le a lövést, mely blatt középen érte a bakot. 30 m halálvágta után esett el. Ezúttal a 6,5 grammos NP tette a dolgát.
