Ellent kell mondjak, mert a drótkerítés pont nem egy rugalmatlan ütközést produkál. Láttam már olyat, hogy nekiment a barkás bak és ijedtében "letépte " a barkás agancsát ami beleakadt a dróthálóba. Ha meg nem szakad le teljesen az agancs akkor is lesznek rajta "érdekes" deformitások ott ahol a barka megsérül. Sok drótháló + fokozott zavarás (kóbor kutya, rabsickocsi, a többit inkább nem mondanám....) tuti, hogy zsinórban eredményez valami hasonlót.
Ellent kell mondjak,vadaskerti tapasztalatból. Vadaskert vezetőként a frissen felhúzott kerítést naponta ellenőriztem,javítottam. A vad még nem szokott hozzá ahhoz,hogy ahol addig simán közlekedett,ott most két méter magas új-zélandi háló várja. Az oszlopokon az u-szegek nem voltak teljesen bekalapálva,így a háló focikapu hálóként visszalőtte a vadat és amelyek közvetlen az oszlop mellett próbáltak menni, azok közül sokan ottmaradtak nyaktöréssel,vagy nyaktöréssel homlokcsap töréssel megerősítve.
Miután megtanulták hol a kerítés,az ilyen esetek minimálisra csökkentek. Olyan esetem is volt,hogy a kerítés mellett ballagó bika rudliból öt helyben maradt villámcsapás következtében.
A sok drótháló nem olyan nagy probléma a vadnak,mint nekünk. Mi is csak felfújjuk a kérdést. Erdei kerítések mögött olyan 5. kategóriájú vadeltartó értékű területek vannak,ami a vadnak hektáronként( csak !) 18 kg takarmányt ad. A vadnak inkább az hiányzik,ami az erdősítés előtt volt azon a helyen.
Volt olyan végvágásom,amit két darabban kerítettünk be azért,hogy ne akarjon a vad áttörni. Megtanulták,hogy az egyik keskeny nyiladékon ( 4 méter) kényelmesen átkelhetnek a keleti oldalról a nyugatira,vagy fordítva. Ebben a bekerítettben csak akkor volt vad,amikor egyesek szándékosan nyitva hagyták a kaput,vagy a jogokkal rendelkezők hálólopási szándékból lefektettek két hálótoldási pont közötti szakaszt.Következett a két napos megfigyelés. Ha nem javították meg valamilyen okból,akkor a harmadik reggelen már nem volt ott háló,csak a kocsma forgalma nőtt. Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a jól működő kerítés és a jól végzett ápolásnak az eredménye a korábbi lebontási lehetőség( na nem olyan korai,mint az előbb leírt!). De ezek a területek még mindig csak búvóhelyet adnak minimális táplálékkal. Ahogy korosodik,úgy nő a vadeltartó képessége az erdőnek.Egyébként is a vad legelni akar. Fás szárút kínjában fogyaszt. Az őz kivétel. Aki azt állítja,hogy a szarvas táplálékának nagy része fás szárú,az a vizsgálatot olyan helyen végezte,ahol bujkálni kell a szarvasnak és csak sötétben mer kiváltani. Aztán abban is biztos vagyok,hogy nem kóstolták meg soha,hogy miért részesít növényeket előnyben, vagy miért nem fogyaszt egyes növényeket. Én sokszor megkóstoltam a tápnövényeiket kíváncsiságból. Az éger levél például borzasztó keserű. Rá is csodálkoztam,mikor egy Fehérorosz videóban égerlevelet faló szarvast láttam. Azonnal arra gondoltam.hogy az nem a nálunk honos mézgás éger lehet,hanem valami ssp.-mert ott még nincs hamvas éger,amit tudomásom szerint a jávor fogyaszt.
