Gyönyörű vadászterületen vadászhattam nyár végén egy kedves barátom jóvoltából. Őzbakra szólt a meghívás, persze a disznót se engedjem el. It már sokszor vadászhattam, nagyon jól ismerem a területet, így egyedül cserkészhettem és leselkedhettem a kijelölt körzetben. Elmúlt évben kerülgettem egy igen jó bakot ezen a területrészen. Visszarakott jó bak, hosszú vezérágakkal, semmi rekordvárományos, csak egy becsületes erdőszéli komoly bak.
Tavalyi cserkészeteimen többször láttam, de nem sikerült lövést tennem, hol a suta takarta, hol besötétedett mire lőtávolba került, szóval nem sikerült. Remélem, idén még megvan és síppal be is tudom csapni. Első esti les alkalmából egy jól álcázott lesen foglaltam állást, balra egy gazos szedres remíz – nem széles, olyan három méter, de jó hosszú – mögöttem szőlők, előttem sarjúrét, az mögött megy egy kezeletlen fiatalos, igazi vadbúvó. A lesen miután szétpakoltam, vártam vagy tíz percet és megpróbáltam hívni. Sutahangra semmi, vártam egy negyed órát és gidahanggal próbálkoztam. Néhány perc múltán a remíz alsó részén megjelent egy vörös folt, jól láthatóan közeledett, hirtelen felment a vércukrom, fogom a messzelátót és máris három vörös foltot látok, suta a két gidájával közeledik. Be is jönnek majdhogy a les alá, a suta magasra tartott fejjel keresi a gidát, vagy azt, ami nyomorgatja. Egy darabig elidőznek, majd eloldalognak amerről jöttek. Rohamosan szürkül, fújok még egy sutahangot, de semmi. Be is fejezem mára, összepakolok, kiveszem a töltényeket, amikor a fiatalos mellől elválik egy immár sötét alak. a messzelátó közel hozza és lám-lám az elmúlt évi bakomat vélem felfedezni. Villámgyorsan újratöltöm a kissebbik csövet, de nem lehet lőni, a bak szaporán húz keresztbe a réten és bevált a remízbe. Gyorsan lecsúszok a lesről, hátha átmegy a keskeny sávon és a másik oldalon még megláthatom. Várok vagy 10 percet, de eltűnt, nem mutatkozik emez az oldalon. Vagy bent szedeget a remízben, vagy mialatt én itt leselkedtem a másik oldalon visszaváltott a fiatalosba. Sebaj, majd holnap hajnalban.
Még teljesen sötétben a lesen ülök, de semmi mozgás nincsen, idefelé jövet sem ugrasztottam el semmit, legalábbis nem vettem észre, hogy így lett volna. Már kezdett pirkadni, amikor a sarjúrét alsó részét keresztező fenyvessávból éktelen visítást hallok! Disznók! Már látok is kettő süldőfélét a fenyves szélén mocorogni, tudok ott egy ringlófát, mintha azalatt szedegetnének. Rájuk mérek a messzelátóval, 287 méter! Ez így nem jó, innen messze vannak. Nosza le a lesről, a remíz takarásában pedig óvatosan lopom a távolságot, nem is hozok mást csak a puskát, meg a lőbotot. Sajnos a szelem nem túl jó, félszél a disznók felé. Mégis sikerült vagy 150 métert közelebb csúszni. Mikor kinézek a remíz másik oldalán a fenyves felé, mindkét disznó felém áll és szimatolva figyel. Ajaj mondom magamban ez nem túl jó. Leszúrom a lőbotot és megcélzom a jobboldalit, lőni nem lehet, majd ha valamerre elfordul és nem ugranak el. Nem ezt teszik, hanem lassan elfordulva távolodni kezdenek, nem rohanva, de gyorsított lépésekkel. Lövésre szánom el magam, és a félsrégen távolodó hátsó süldőre teszek lövést. Kalkulálva a távolságot és a mozgását, kicsit elé célzok. Mégis keveset, mert a nagy golyó kissé hátul éri feltehetően a vesét is, mert éktelen visítás mellett elvágódik és dobálózik erősen. Lőnék a kisgolyóval is, de nem látom a magas fűben , sőt néhány pillanat alatt minden elcsendesedik. Elfutni nem láttam, most vagy ott fekszik a rálövés helyén, vagy elosont a viszonylag magas fűben. Elszívom az ilyenkor obligát cigarettát és rámegyek a lövés vélt helyére, ahol ott is fekszik egy szépen fejlett kansüldő. A lövés kicsit hátul és magasan érte, vágta a gerincet is. Nem egy konyhalövés, de megvan!
Körbejárom, veszek egy töretet és visszasietek a lesre. Miután felmásztam és elfoglaltam a helyem körbetávcsövezek, de semmi. Küldök egy sms-t barátomnak, hogy egy disznó megvan. Ezt követően újratávcsövezek és megakad a szemem egy vörösesszürkés folton. Nincs még teljesen világos de jól látom, hogy keresett bakom áll a sarjúréten alig 50 méterre, veszem a puskát és a kisgolyóval oldalba lövöm, ugrik még hármat és eltűnik a magas fűben. Néhányszor még kiemeli a fejét, majd elcsendesedik. Ismét egy cigaretta, majd lemászok és megnézem a zsákmányomat. Valóban a tavaly és tegnap is látott keresett bakot sikerült meglőnöm. Hosszú vezérág, rövid hátsó ágak, lefolyó rózsák, érett erdei bak.
Ezután elrendezem mindkét vadat, szedek egy töretet a kalapomra és a baknak is. Csinálok néhány fotót, egymás mellé fektetem a reggeli vadászatom kárvallottjait, melléjük huppanok a fűbe és elszívok még egy cigarettát.
Gyönyörű napkelte búcsúztatja a bakot és a süldőt.
Üdv a vadásznak, köszönet Barátomnak.
