Július utolsó napja volt. Talán már beindult az üzekedés, reménykedtem. Egy bakra szólt a meghívás. Gyors ebéd, rövid beszélgetés, becuccolás a tanyára, majd indulás. Homokos, nyáras, akácos terület, tanyák mindenhol. Ebéd után nem látunk egy bakot sem - hívni próbálunk, ácsorgunk régi, elhagyott tanyehelyeken, vágyakozva szól a síp, de nem mozdul semmi. Egy helyen dámok ugranak el, lapátos és csapos bikák tűnnek el a fiatal, soros akácosban. Vagy ötször állunk meg hívni, egy szilvafa alatt frisss, tegnap esti, vagy hajnali disznótúrás, a másik helyen három kecske bóklászik, itt se fog jönni semmi. Kisvártatva jön a gazdájuk is, biciklije egy fának támasztva, fennhangon szólongatja a jószágokat. Továbbállunk. Sokáig bukdácsol a terepjáró a földutakon, de bak nem kerül elő. Kis pihenőre térünk vissza a tanyára, harapunk valamit, aztán vadászunk tovább. Ahogy kifordulunk a tanyáról kivezető útról, egy akácos egyik sorában ott fekszik egy őzbak. Szólok, az autó megáll, én kilépek. Lőhető, súgják bentről, én is céltávcsőre cserélem a keresőt, de inog kezemben a szálkereszt, inkább leguggolok, de onnan meg nem látom a bakot. Átlép a másik sorban, gyorsan utánamegyek én is, de ott meg gallyak vannak a lövedék útjában. Amíg tétovázom, a bak megunja a dolgot és elugrik. Továbbmegyünk. Aratják az árpát, megkérdezzük a kombájnost, nem látott e őzeket kimenni a táblából, az erdő felé mutat, amerről jöttünk. Pár száz méterre az aratógépektől őz áll az erdő szélén. Az autóból baknak tűnik, kiszállunk, és rácserkelünk. Közelebbről látjuk, suta két gidával, csak azok a magas gaztól az útról nem látszódtak, a magasra nőtt száraz kórók pedig messziről agancsnak tűntek. Keresztül-kasul járjuk a területet, találkozunk dámmal, számtalan sutával, de bakkal eggyel sem. Rátérünk ugyanarra az útra, amin már vagy hatszor végighaladtunk, de a végén most jobbra fordulunk. Balról tanya, fiatalos erdő, jobbról akácos. Nézelődünk, a sok telepített erdőtől már káprázik a szemem. Aztán végre, ott áll "A" bak. A kocsi továbbcsorog, kiszállunk. Visszacserkelünk, ott áll és néz minket. Kereső, majd gyorsan célzás, szemben, kissé félkeresztben áll. Nyaktőre teszem a szálkeresztet, majd lassan begörbítem az ujjam. A bak tűzben rogyott. Töret, gratuláció, zsigerelés, fényképek, kitörő öröm. Második bakom.
Lőtáv: Kb. 60 m
Lőszer: Norma Vulkan .308win 11.7 g
Izs-18/Schmidt-Bender 6x42.
Képért bocsánat, de jobb nem tudott készülni...
