Tisztelet a Vadnak!
2016. július 23-a 01 óra 10 perc, visít az ébresztőóra és már talpon is vagyok. Ébredést követően elfogyasztok egy kávét, majd gyors pakolást követően reménnyel telve már úton is vagyok.
Uticélom Aldebrő Cseralja Vt. A tervezettek szerint első bakom elejtésének napjához érkeztem. A kilométerek nagyon gyorsan fogytak. Az odafelé vezető út is már rengeteg élménnyel ajándékozott meg, mivel a közel 100 kilométeres úton kb. 10 szarvas tarvadat láttam ahogy nyugodtan legelésznek a Mátrában kanyargó utak szélén, mint akiket odaszegeztek. Nem igazán zavartatták magukat.
Teljes mértékben ráhangolódtam a mai bakvadászatra.
03 óra 45 percre beszéltük meg a találkozót a társaság hivatásos vadászával. Sikerült is egy fél órával hamarabb megérkezni
. Végül eljött a találkozás ideje is, gyors szerződéskötés és beírást követően az ismerkedést már a területen folytattuk pirkadatig. Amint a fényviszonyok engedték kezdetét vette első bakom becserkészése. Pár száz méter megtételét követően találkoztunk is egyel. Lőhetőnek bizonyult ugyan, de nem azért jöttem hogy az első látott bakot meglőjem, vadászni szerettem volna és ismerkedni a területen élő bakokkal. Próbálkoztunk a hívással is, de sajnos nem sok eredménnyel.
Kb. 4 km-es cserkelést követően, melynek során három lőhető bakot is láttunk, tovább álltunk, barkácsoltunk egy másik területrészre. Az utunk egy szőlőn keresztül vezetett, minek sorai között szintén láttunk egy bakot feküdni, aminek csak az agancsa ill. az egyik füle látszott ki a fűből ill. a lugas alól, pontosabban a hivatásos vadász látta meg. Az én szemem először nem volt képes kiszúrni az idő alatt amíg a kocsival elhaladtunk a kb. 1,5 m széles sor mellett.
Ennek a baknak is kegyelmet szavaztam, tovább hajtott a kíváncsiság. Épp egy búzatarló mellett vezetett az utunk, amikor tőlünk kb 250 méterre több őzet véltünk felfedezni a tarlón. Elő a gukker és már látható is egy egész jó bak aki épp szerelemtől fűtve zaklat egy sutát, mellettük pedig egy suta és gidái csipegetnek. Kipattantunk az autóból és amellett döntöttünk, hogy közelebb cserkelünk. Kísérőm nyomába szorosa lépkedve, meg-meg állva, leguggolva folyamatosan loptuk a távolságot. Ahogy közeledtünk, a színtérről hamar távozott a suta gidáival és a bak is észrevett már bennünket, de nem különösebben zavartatta magát, minden figyelmét a sutának szentelte,tovább kergetőztek. Próbáltunk a lehető legközelebb kerülni, de a kb. 150 méteres távolságból, már nem igazán tudtunk elcsalni. Alaposan szemrevételezve őkelmét, a lövés mellett döntöttünk. A puska már a háromlábú lőbot villájára támaszkodva pihent, várva a megfelelő pillanatot, hogy útba igazítsa a 8x57-es göbecset. Ez a pillanat nem sokáig váratott magára. Amint a mozgásban lévő bak keresztbe fordult, kísérőm megszólította. A bak megtorpant és már indult is útjára a lövedék, amit a becsapódás kellemes hangja követett.A lövés pillanatában a bak számomra nem észlelhetően, de kissé srégen állt, ezért a lövés a bal lapocka közepénél hatolt be a mellüregbe, majd a jobb lapocka mögött távozott. A vad találatjelzése nagyon látványos volt, amit egy kb. 40 méteres halálvágta követett. Az örömöm már ekkor leírhatatlan volt. Az érzés csak fokozódott a vad birtokbavételét követően. Következett a szokásos rituálé, megadtuk a neki járó végtisztességet és az utolsó falatot, majd készült egy pár kép emlékbe. Felejthetetlen élmény, köszönet a lehetőségért Gergusz
