Szervusz!
Majdnem olyan jó és könnyű a kérdés, mint a "milyen lőszert visz jól a puskám?"
A csiszoló megválasztása attól is függ, hogy vannak-e olyan sérülések a tuson, amiket el kell tüntetni róla?
Ha igen, akkor egészen durva "smirglire" is szükség lehet, 80-100-120 mérettel lehet kezdeni, majd onnan finomítani sok lépcsőben egészen a vizes 1000-es nagyságrendig.
Ha csak a felületet szeretnéd átsimogatni, akkor párszázassal kezdjél és onnan finomíts.
De persze ez mind függ magától a fa fajtájától is.
ha netán durva lakkréteg van a tuson amit el szeretnél távolítani, akkor ne csiszold, hanem citlingeld le előtte.
Egy pattintott üvegdarabbal húzd le szépen óvatosan a lakkozást. Pepecs munka, de szép a végeredmény.
Aztán csiszolj.
Ha nagy sérülések vannak, csak akkor használj gépi csiszolót a kezdeti fázisban (szalagot csak nagyon durva sebnél, inkább csak rezgőt), utána mindent csak kézi munkával!
Érdemes a csiszoló papírt gyári befogóba csíptetve használni, de jó megoldás a szögletes kemény csiszolószivacsra rá gombostűzni és azzal ügyködni.
Ha már úgy érzed hogy készen vagy, a fát finoman vizezd be, meg fogod tapasztalni, hogy a nedvesség egyből kihúzza a felületi rostokat.
Ezeket újból csiszold le finom papírral, majd ezt ismételd addig, mag a vizezés után is teljesen sima, babapopsis felületet nem érzel.
Ha készen vagy, akkor keverj barkácsboltban kapható vizes pácot olyan színű porból amilyen tetszik, de vehetsz készen is páclevet.
Mielőtt bekennéd a tust, végezz próbát hasonló faanyagon, nehogy csalódj a végleges színben!
Ha megvagy a többszöri beavatással és megszáradt a tus, akkor "Schaftöl" néven kapható, színhez illő árnyalatú tus olajjal dörzsöld át többször a tust.
Ezt jó erősen bele kell dolgozni a felületbe és később akár havonta, vagy esetleg elázás után minden esetben megismételni.
Ez az ára, hogy ha az ellenálló, ám sok esetben nem túl szép lakkozott bevonatot egy szebbre cseréled.
Aprólékos munka, nem tűr kapkodást, de a végeredmény bőven kárpótolni fog érte
