Kukorica vetés utáni túrást, ha újra kell vetni, akkor egyszerűbb, mert az újravetés teljes költsége a kártérítés, ezt általában egymás között lejátsszák a felek.
Ha olyan a túrás, hogy mozaikosan, itt-ott beletúrtak, de nem érdemes újra vetni, akkor kelés után mintaterületes tőszámlálás van és az ad egy kárhányadot.
Ezt még korrigálni kell azzal a kísérletek során megállapított regenerációs tényezővel, amit a megmaradt növények pótolni tudnak a rendelkezésre álló tápanyag készletből,
és a végén kijön egy % szám, amit a betakarításkori mennyiséghez viszonyítva kell értékelni.
Tehát pl. van 10% kitúrt tő, ami a gyakorlatban 5% konkrét terméskiesést jelent, a betakarításkor van 11t/ha termés, akkor az a termés 95%-a és az elmaradt termés 0,579t/ha.
Siklókukoricában szintén mintateres mérés van, 75 cm sortáv esetén 13,33 m sorhosszokat jelölök ki, térképen előre megtervezett mintatér sorrenddel, GPS-szel haladva.
A mintatéren megszámolom a látható összes növényt, ami a termés szempontjából számításba jöhet (a rágott, csonkolt, csőhiányos növényeket és a jól kivehető gyökér torzsákat is), ebből lesz egy tő/ha számom a végén.
Megszámolom a károsított növények számát, a teljes károsított növényt 1 db-nak, a cső felett elrágottat 0,5 db-nak, a csőhiányost 0,8 db-nak véve összesítem. Ez adja a kárhányadot. Termésbecsléshez minden mintatéren a talajszint felett levágok 5 db nem károsított növényt, asztalos szorítócsipesszel összefogom őket és húzós mérlegen lemérem.
Szemes árukukoricánál ugyan ez a módszer, csak a termésbecslés a gyűjtött csőminták alapján történik.
Napraforgó ugyan az, mint a kukorica.
Szójánál nem mindegy, hogy duplagabonára vagy akár 40-60 cm-re van-e vetve, ahol jól látható és mérhető sorok vannak, vagy gabona távra vetik, ahol nincsenek sorok.
Előbbinél a sortávnak megfelelő hosszban kijelölt mintatér a mérés alapja, utóbbinál a négyzetméteres keret.
A kár mértékéről még csak annyit, hogy dolgozom egy magángazdaságnak, akik nagyban állítanak elő szója vetőmagot. Annak az ára 200-240eFt/t és nem ritka a 3,8-4 t/ha termésük.
A szarvasok pedig valamiért igen szeretnek az érésben lévő szójában tombolni. Hogy miért kedves nekik, azt nem tudom, de képesek egyetlen éjszaka több hektárt a földdel egyenlővé tenni.
Voltam olyan helyen, ahol a vezértehén többször kinézett az erdőből, hogy ott vagyok-e még, aztán amikor még világosban kora este elhagytam a pályát és visszatávcsöveztem egy híd magaslatáról, már közel száz szarvas volt a 40 hektáros táblában. Ilyen helyen nagyon gyorsan pörögnek a számlálón a milliós tételek.
Repcében előzetes felmérésben a tél közepén mért tő/ha a legstabilabb kiindulási alap. Aztán kora- és késő tavasszal 1-1 szemlét szoktam tartani, amikor először értékelni lehet az áttelelést, majd azt, hogy a megmaradó tövek hány %-ban képesek benőni a szabad helyeket. Ha legalább 7-8 tő stabilan megmarad/m2, akkor nem lehet nagy baj. Ha ennél kevesebb, akkor jön a becslés, hogy a m2-es keretet rátéve, annak hány%-át borítja növény, és mennyi a kopaszon maradt terület? Ezt a már leírt korrekciós számmal érdemes számolni, mert akkor járunk valahol az igazság környékén.
Repcénél, szójánál és még gabonánál is, a legjobb, ha a táblán belül ki ehet alakítani kontrollparcellákat, akár stabil kerítéssel, akár villanypásztorral és azokat külön betakarítva kapjuk a legpontosabb eltérést, de ehhez nagy üzemméret kell és fogadókészség a gazdálkodó részéről.
Ennek a mintaterületes felmérési módszernek az alapja a kellő számú minta és a nagyon fegyelmezetten betartott módszertan.
Mivel az egész matematika, aminek az alap számait az ember szolgáltatja a mérések alapján, így a leggyengébb láncszem is maga az ember a rendszerben.
Ha adott táblaméretre pl. 35 mintatér van előírva, akkor az csak több lehet, kevesebb nem!
De nagyon túl sem szabad menni a szükségesség határán, mert nem olcsó játék a korrekt vadkárfelmérés, és a megrendelő pénztárcájával nem érdemes könnyelműen bánni.
Már, ha a vadkárszakértő a jövőben is munkára számít a nagyérdemű kundschafttól.
Aztán van amikor olyan felkérés érkezik, hogy csináljuk meg csak úgy tessék-lássék, fele mintatérrel a spórolás miatt, aztán majd valahogyan megegyezünk.....ilyent nem vállalok.
Ahogyan olyant sem, ahol előre közli a gazda, hogy ha XX% feletti kárt hozok ki, akkor nem lesz hálátlan....
De néha vadászati meghívást kell visszautasítanom, mert ugyan ezt szeretné a vadászatra jogosult is, nyilván egy kisebb kárhányadért...szintén
Ilyenkor leszögezem, hogy amit most mondott, az ugye nem is hangzott el, mert ellenkező esetben a törvény engem arra kötelez, hogy vesztegetés kísérlete miatt megtegyem a feljelentést.
Ettől függetlenül szeretem ezt a munkát csinálni, mert úgy érzem, hogy van értelme, néha kicsit oldja a feszültséget a felek között, ha részrehajlás nélküli számokat kapnak.
Persze mindig lesznek elégedetlen ügyfelek is, mert parasztnak túl sok, vadásznak túl kevés vadkárt lehetetlen kihozni a végére
A témában ajánlom beszerzésre a Dr. Király István és Dr. Marosán Miklós által kiadott "Szántóföldi növények vadkár- és termésbecslése" könyvet.
Ez eredendően a tervezett vadkárprotolkoll törvényi alapjaként készült munka, ami aztán magánkiadásban szakkönyvként kellett napvilágot lásson, mivel a törvényalkotói szándék
miatt nem került egységes eljárás meghatározásra.
A könyvben leírt módszerek és adatok hosszú kísérletek eredményeit tartalmazzák, több nagy Mg. üzemegység segítette a létrejöttét, teret adva a módszerek kidolgozásának, rengeteg adattal és területtel, türelemmel segítve a munkát. Hozzájárulva ahhoz, hogy a "felállunk a platóra és belenézünk a táblába, aztán jól megegyezünk valamiben és adunk még rá egy borjút disznóvágáskor" saccolástól eljusson a történet egy mérésekkel megalapozott matematikai becslésig, aminek a végeredménye a konkrét visszamérések alapján a korábbi mérhetetlen szélsőértékű módszerekhez képest akár pár %, de mindenképp +/- 10-15 % alá hozta be a becslési pontosságot.
Zajlanak kísérletek modern drónra szerelt speciális kamerás felvételekkel is, ennek a használhatósága még sok kérdést vet fel, de érdemes vele foglalkozni, mert lesz ugyan olyan munka, amit soha nem lehet a terepi, talajszinten végzett kézi módszerek nélkül elvégezni, de van amiben többen látjuk benne a fantáziát, pl a repce korrektebb felmérésénél, ahol jó lenne elrugaszkodni a kontrollparcellás dologtól egy egyszerűbb módszer irányába, ha az tényleg kielégítő pontosságú és megbízható eredményeket ad.
De ehhez még sok összehasonlító szinkronmunka és komoly szoftveres fejlesztés van hátra.
Szép mesterség ez.
