Megnéztem a Dekalb fajtaleírását.
Az egyik legdrágább vetőmag a repertoárban, leírásuk szerint jól tolerálja az aszályt.
Ennek azért lehet jelentősége, mert a szarvas többnyire annak a táblának esik neki, amelyik a leggyengébb.
Lehetséges az is, hogy nem az íze más, mint a szomszédos kukoricáé, csupán erőteljesebb volt a növény, mint a másik táblán.
1001 oka lehet, amiért nem tetszett nekik ott, az a kukorica, lehet persze fajtakérdés is, csak akkor valószínűleg a háziállatok sem fogják túlságosan szeretni.
Jelentős különbség volt a táblák között fejlettség tekintetében.
Ez a tábla volt a legerősebb, úgy a növények, mint magának a csőnek a méretét tekintve.
9,071 t/ha betakarított termést produkált 17,1% nedvességtartalommal, ami idén egész jónak mondható azon a vidéken.
A többi táblában 7,5-8,5 t/ha közti a termésátlag.
Próbának jó, csak kérdés, hogy nem járunk-e úgy vele, mint a villanypásztorral?
Szóval működik addig, amíg van más alternatíva. Ha már sokan vetik ezt, akkor a "maradék" táblákat tarolja a vad aztán csak ráfanyalodik a "nemszeretem" fajtákra is.
Az egyébként nem olyan nagy probléma, ha vetnek táplálkozásra kevésbé alkalmas, teszemazt kevesebb beltartalmi értékkel bíró fajtákat is, lévén a kukorica termésünk egyre nagyobb százaléka landol a bioetanol gyárakban(egy gyár évi egymillió tonnát simán felvesz), de erről Girgesz többet tud mesélni ha erre jár.
Ezen a helyen az a helyzet, hogy egy kézben van a vadgazdálkodás és a mezőgazdaság nagy része is.
A tulajdonosi kör pont azt keresi, hogy a vadászat szempontjából értékesebb területekre megtalálja azokat a fajtákat, amit a szarvas kimondottan kedvel és betakarít amennyit sikerül,
míg a nehezebben vadászható, problémásan megközelíthető területeken olyan növényi kultúrát, illetve kimondottan olyan kukoricát raknának, amit a szarvas nem kedvel, ezzel növelve
ott a termésmennyiséget.
A vadkárok felmérését is többek között ezért kérték, no meg a különböző ágazatok közötti tisztánlátás végett.
Szóval működik addig, amíg van más alternatíva.
Ezt sajnos nagyon sok mezőgazdálkodó nem akarja tudomásul venni.
De van rá jó példa is.
Új bérlője van a területünk dámos részén kb. 45 ha szántónak.
Fiatal, máshol vadászó gazda dolgozik a nem túl jó minőségű földeken, ahol igen nagy a vadkárveszély.
Villanypásztorozva van már minden, mert ha kihagynánk valamit, akkor ott borítékolható a 100% károsítás.
A szomszéd a Gyulaj Zrt. Pincehelyi Erdészete, ahol igen sok a dámvad és azok egy része szinte a teljes vegetációs időszakban nálunk él, csak ilyenkor,
barcogásra ballag át a határon, hogy ott kerüljön terítékre
De hiába a legerősebb, acélhuzalos elektromos kerítés, ha nincs alternatíva, akkor a dám akkor is átmegy rajta, ha 10 ezer voltos impulzusokat kap közben.
Leültünk a fiatal gazdával, ezeket elmondtam neki és kértem, hogy találjunk valamilyen megoldást, ami nála talán csökkenti a kieső termést és nekünk is
kevesebb pénzbe fog kerülni.
Maximálisan partner volt abban, hogy valamin változtassunk.
Abban egyeztünk meg, hogy kezdésnek átad nekünk 2x1,5 ha földterületet, ahol legelő-keverékkel vadföldet létesítünk.
Cserében a többi területén kiépítünk egy hatékony villanypásztor rendszert, amit közösen tartunk karban.
A hatékonyabb ellenőrzés miatt a kerítések körül mindenhol hagy nekünk 3 méter utat, akármilyen kultúrát is vetnek, így mi nem ragaszkodunk az 5 méteres sáv elhagyásához.
Az egyik darabot tegnap el is vetette nekünk, mondván ha már a gépei ott dolgoznak (búzát vetettek), akkor az a másfél hektár már nem oszt, nem szoroz.
És erre az emberre a szomszédban (ahol szintén vannak földjeik) köpködnek, hogy ilyen szemét, meg olyan szarházi.....
Pedig csak normális módon kellett vele beszélni, hogy érezze, egy a problémánk és a megoldást is csak közösen találhatjuk meg.
