Csodálkozom, hogy ez egyáltalán vita tárgya lehet. Egy kisgazdaságban tudsz lucernát, csalánt kaszálni a disznóknak, hullott gyümölcsöt adni, a szemestakarmány jelentős részét ki tudod váltani jó minőségű ocsúval (kukorica, búza, borsó, arról nem is szólva, ha van saját termesztésű kukoricád és a szétcseszett szárított kukorica helyett jó minőségű csöves kukoricát tudsz etetni. A háztartási maradékokról nem is beszélve (bár ez nem egy jelentős tétel).
A disznód, ha jól tartod, mozog, napon van, húsának víztartalma kevesebb, mint a vizes husú szar kutricás disznónak. Tehát 1 kg vizes nagyüzemi hús nem felel meg 1 kg háztáji disznóhúsnak.
De abbahagyom már...de azért az megfontolandó, hogy a mezőgazdasági melléktermékeket nagyon hasznosan fel lehetne használni a vadetetésben is (pl. borsós-napraforgóocsús-zabos...takarmány jobb agancsfelrakást eredményezne az őzeknél is, mint az odakupacolt kukorica, az emésztésélettani veszélyekről nem beszélve. Ez utóbbi a Radírpók miatt.
Pár gondolat, csak úgy csapongva.
Idén már volt helyem, egy betonfödémes százas istálló padlása. A téli szórókra szánt kukoricát nem száríttattam, hanem olyan 5 centi vastagon elterítettük, aztán eleinte minden nap, aztán kétnaponta, majd egy héten egyszer vasgereblyével végighúzkodtam. Szépen kiszárad, ami maradt belőle, azt pár hete felmertük hombárba.
Igaz, aratáskor is elég száraz volt nem érte el a 20 %-ot. Kicsit szemetesebb, mint a szárított és megrostált, de ez a szórón nem téma, a beltartalma viszont biztosan jobb és főleg olcsóbb.
Ha lesz csőtörőm, csövesen fogom szárítani, egyelőre nincs, ezért kombájnoltuk.
Abban teljesen igazad van, hogy az a disznó, ami változatos zöldtakarmányt, gyümölcsöt is eszik, nem csak a tudományosan megkevert monodiétán hízik, más minőségű húst nevel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, ahogy mondod, pl. a csalán. Gyerekkoromban a háziállat nevelés alaptakarmánya volt.
Megvágták, rászórták a darált abrakot, megkeverték aztán ment disznónak, kacsának, libának.
Az állattartók kertjének egy részében mindig volt lucerna. Elkezdte a végén vágni a gazda, minden délután néhány kaszavágást, amit aznap frissen megetetett disznóval, baromfival. Mire a végére ért, az eleje már újra sarjadt.
Fontos volt az is, hogy a disznó minden este fusson egyet az udvaron. Amíg a gazda az ólat almolta, a disznó szaladgált egyet.
Ilyenféle állattartásnak lenne értelme napjainkban is. Nem azért mert lényegesen olcsóbb húst kapna a gazda, hanem mert más minőséget.
Annak, hogy táppal hizlaljon, nem sok teteje van, mert a végeredmény ugyanaz lesz, mint a futószalagos hizlaldában.
