Szántóvető

[Boar]

Lajos!

Csak nem? Most már tudom, miért más az IP címed!;D

És milyen rendesek a fehér köpenyes bácsik, hogy hagyják netezni. Csak azt nem értem, a muszájdzsekiben hogy éri el a klaviatúrát...

[S.Fox]

És milyen rendesek a fehér köpenyes bácsik, hogy hagyják netezni. Csak azt nem értem, a muszájdzsekiben hogy éri el a klaviatúrát...

Hátul kidugja, aztán tükörből gépel 

[Németh Lajos]

Pedig tényleg megoldás lenne a búza/kukorica/olajosnövény háromszögből kibújni és munkaigényesebb kultúrákat termeszteni. A talajnak is jót tenne.

Tegnap este az AKG-s szaktanácsadónkkal volt dolgunk, utána fehér asztal mellett hosszasan beszélgettünk, többnyire szakmai dolgokról.
A precíziós gazdálkodástól elkezdve a palántázott csemegekukoricán át az éti csigáig bezáróan sok minden terítékre került.
Bizony, még sokat kell spekulálnunk, kísérleteznünk, amire ebből a háromszögből kitörünk.

[Németh Lajos]

És milyen rendesek a fehér köpenyes bácsik, hogy hagyják netezni. Csak azt nem értem, a muszájdzsekiben hogy éri el a klaviatúrát...

B+, a kézamputált ember is megnyomta a csengőt valamivel.

[Lacus]

Lehet termelni nagyban is  pl. itt száz ha. felül volt káposzta , nem beszélve a kellbimbóról    / a nyugati piac mindet
átvette , igaz sok vele a munka + vízigényes / Itthon és Bulgáriában termelték a legjobb minőséget ! A konzervgyár mindig előre vette a feldolgozást , hadd fusson a kamion ! Karfiolt vittem egyszer le nagymamáékhoz , csak néztek  mekkora és milyen jó íze van nyersen is ,. 

[Boar]

Tegnap este az AKG-s szaktanácsadónkkal volt dolgunk, utána fehér asztal mellett hosszasan beszélgettünk, többnyire szakmai dolgokról.
A precíziós gazdálkodástól elkezdve a palántázott csemegekukoricán át az éti csigáig bezáróan sok minden terítékre került.
Bizony, még sokat kell spekulálnunk, kísérleteznünk, amire ebből a háromszögből kitörünk.

Lajos, ehhez kellene egy normális támogatási rendszer.
Olyan ez, mint a tsz melléküzemág. Veszteséget termel, de az államnak azon is kell gondolkozni, hogy mi az olcsóbb, megtolni pár millióval és élni hagyni, vagy a piaci körülmények közt hagyni megdögleni aztán fizetni a segélyt az utcára került embereknek.

[S.Fox]

Lajos, ehhez kellene egy normális támogatási rendszer.
Olyan ez, mint a tsz melléküzemág. Veszteséget termel, de az államnak azon is kell gondolkozni, hogy mi az olcsóbb, megtolni pár millióval és élni hagyni, vagy a piaci körülmények közt hagyni megdögleni aztán fizetni a segélyt az utcára került embereknek.

Na ez pontosan így van

[Németh Lajos]

Néhány (pénzügyi területen kívüli ) gondolat a témában.
Van ezért ennek a szektornak egy, a jövedelmezőségen túlmutató, mondjuk úgy lélektani oldala is. A sikerélmény. Az, hogy szinte szempillantásnyi gyorsasággal képes reagálni bármilyen beavatkozásra.
Ülsz a traktorban, hátranézel és szaporodik mögötted a barázda, vagy a lekaszált, megtisztított terület. Beoltasz egy csemetét, megfogan és szépen növekszik. Elveted a makkot, tavasszal erdő sarjad belőle.
Ez a kézzel fogható, látható eredmény hiányzott nekem "előző életemben", mert azért - valljuk be - egy egyező főkönyvi kivonat, egy eredménykimutatás esetleg egy szépen megírt könyvvizsgálói záradék messze nem hozta azt a lelki örömet, mint egy egyenletesen kikelt zabvetés.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

"....esetleg egy szépen megírt könyvvizsgálói záradék messze nem hozta azt a lelki örömet,...."

Akkor képzeld el azt, aki kapja! Na, annak sem az öröm ül ki legtöbbször az arcára!

[Topi]

Szia Lajos!

Én gazdászként kezdtem, pontosabban állattenyésztőként és most tartok a főkönyvi kivonatnál. 66-ban születtem és az én korosztályomat rakta helyre a rendszerváltás a kárpótlás és Józsi bácsi. TSZ - Állami Gazdaság - utca volt az út. Se pénz, se örökölt föld, se esély csak a rabszolgaság lehetett volna, fiatal szakemberként ha maradok a szakmámban. A mai napig nem tellik el hét, hogy ne jutna eszembe az istálló és arról álmodozom, hogy egyszer még fordul a kerék! A szívem ott maradt! Talán lesz még egyszer 365 napos és 24 órás "munkaidőm"! Dolgozom rajta. Vagyunk még páran így!

Üdv!

Topi

[S.Fox]

Szia Lajos!

Én gazdászként kezdtem, pontosabban állattenyésztőként és most tartok a főkönyvi kivonatnál. 66-ban születtem és az én korosztályomat rakta helyre a rendszerváltás a kárpótlás és Józsi bácsi. TSZ - Állami Gazdaság - utca volt az út. Se pénz, se örökölt föld, se esély csak a rabszolgaság lehetett volna, fiatal szakemberként ha maradok a szakmámban. A mai napig nem tellik el hét, hogy ne jutna eszembe az istálló és arról álmodozom, hogy egyszer még fordul a kerék! A szívem ott maradt! Talán lesz még egyszer 365 napos és 24 órás "munkaidőm"! Dolgozom rajta. Vagyunk még páran így!

Üdv!

Topi

Vagyunk, én 70-es vagyok és egy téesz marhatelepen nőttem fel (tudom, látszik  ). Mégsem akartam volna sehol máshol lenni.
Józsibát ne emlegesd annyira kedveltem, hogy róla neveztem el egyik kutyámat. Így senki nem szólt ha azt mondtam, hogy ne ugass T!

[S.Fox]

Néhány (pénzügyi területen kívüli ) gondolat a témában.
Van ezért ennek a szektornak egy, a jövedelmezőségen túlmutató, mondjuk úgy lélektani oldala is. A sikerélmény. Az, hogy szinte szempillantásnyi gyorsasággal képes reagálni bármilyen beavatkozásra.
Ülsz a traktorban, hátranézel és szaporodik mögötted a barázda, vagy a lekaszált, megtisztított terület. Beoltasz egy csemetét, megfogan és szépen növekszik. Elveted a makkot, tavasszal erdő sarjad belőle.
Ez a kézzel fogható, látható eredmény hiányzott nekem "előző életemben", mert azért - valljuk be - egy egyező főkönyvi kivonat, egy eredménykimutatás esetleg egy szépen megírt könyvvizsgálói záradék messze nem hozta azt a lelki örömet, mint egy egyenletesen kikelt zabvetés.

Lajos, nagyon irigyellek. Sosem éreztem még olyan örömet, hogy milyen f.sza gyerek vagyok, mert 180 millát hoztam a cégnek 150 helyett, bezzeg, mikor átvették a hibrid kukoricát címerezés után  . Aki ezt nem élhette át, sosem tudja meg, miről maradt le. Rabszolga munka volt, de láttam az eredményét, itt meg egy csavar vagyok a gépben, ami bármikor lecserélhető

[oceanwave]

Sajnos felnőtt egy generáció ami már nem is akar dolgozni, a napszámosmunkától, a napon való hajladozástól égnek állna a hajuk.

Testközelben tapasztaltam meg, amikor a huszonéves kedves kollegina egyenesen fel volt háborodva, amikor a főnöke valami munkát osztott neki (hetente úgy 3x fél óra). Pedig nem volt más dolga csak válogatni a wellness hétvégék, az órák meg a táskák, gyűrűk között. Meg hogy éppen milyen alkalomra milyen ruhát varrasson, sminket, frizurát csináltasson. Mert az apja korú férje alátolt mindent, annyi volt az elvárás, hogy legyen egy munkahelye. Még fénymásolni se szívesen emelte fel a valogát!!!! "Nincs valakinek valami dolga a folyosón, nem akarja ezt lefénymásolni nekem?" Na ezekre szokták mondani megboldogult nagyszüleim, hogy "Ki a napra vele, aztán hadd kapálja meg azt a kateszter répát!"

Hogy az eredeti témához is hozzá szóljak, amit Forma feldobott, sajnos nekem sincsenek jó tapasztalataim. Nekem ugyan nincs sok pénzem, de közbe összejön annyi, hogy 1-1 hektárt meg tudna venni az ember. De megvan a környéken az a pár gazdálkodó, akik vérre menő küzdelmet folytatnak a földért. Béreltem 2.3ha földet 10 évig, mindig meg akartam venni. Amikor végre eladó lett 2.5m-nál szálltam ki a licitből. Az erdőt szerintem könnyebb megszerezni, de az már egy másik téma.

[Troja]

Néhány (pénzügyi területen kívüli ) gondolat a témában.
Van ezért ennek a szektornak egy, a jövedelmezőségen túlmutató, mondjuk úgy lélektani oldala is. A sikerélmény. Az, hogy szinte szempillantásnyi gyorsasággal képes reagálni bármilyen beavatkozásra.
Ülsz a traktorban, hátranézel és szaporodik mögötted a barázda, vagy a lekaszált, megtisztított terület. Beoltasz egy csemetét, megfogan és szépen növekszik. Elveted a makkot, tavasszal erdő sarjad belőle.
Ez a kézzel fogható, látható eredmény hiányzott nekem "előző életemben", mert azért - valljuk be - egy egyező főkönyvi kivonat, egy eredménykimutatás esetleg egy szépen megírt könyvvizsgálói záradék messze nem hozta azt a lelki örömet, mint egy egyenletesen kikelt zabvetés.

Minden tiszteletem azé aki rázatja(?) magát a trakeszban, de azért az a "kis" támogatás is jól jön a gazdáknak a szépen viruló vetés látványa mellé!
Más ágazatok nem is mernek álmodni akkora pénzekről amit a gazdák mostanában a semmiért (terület alapú támogatás,stb) kapnak!

[Németh Lajos]

Minden tiszteletem azé aki rázatja(?) magát a trakeszban, de azért az a "kis" támogatás is jól jön a gazdáknak a szépen viruló vetés látványa mellé!
Más ágazatok nem is mernek álmodni akkora pénzekről amit a gazdák mostanában a semmiért (terület alapú támogatás,stb) kapnak!

Álszentség lenne mindezt tagadni, de írtam is erről két oldallal ezelőtt, amikor a tevékenység jövedelmezőségéről beszélgettünk.
Az idézett hsz. az érem egy másik oldalát próbálta bemutatni.
Aztán hidd el, hogy egy jól menő könyvelő-könyvvizsgáló iroda (pláne a 90-es évek elején-derekán) reálértéken jóval nagyobb pénzt hozott, mint ma a földalapú támogatás. Majdhogynem befektetés és kockázat nélkül. De a lelkem mélyén sohasem szerettem. És pontosan amiatt a szemmel látható, kézzel fogható eredmény nélküli taposómalom miatt, amiről alább szóltam.