Az egy személyen nyugvó kishercegségek szerintem sem lesznek hosszabb távon életképesek, a központi személy halálával atomjaira hull a birodalom.
Ha a tulajdonos személyén kívül nincs más kohéziós erő, nem maradhat egyben.
Ez talán nem is baj, hiszen a 21. század Magyarországának nem biztos, hogy több 10.000 ha-os latifundumokra vagy szüksége.
Azt gondolom, hogy 100-500 hektáros, saját földtulajdonon alapuló farmokból állhatna egy egészséges agrárium. Ennek munkáit egy család, megfelelő gépesítettséggel el tudja végezni, ez még egy személy számára átlátható nagyságrend. Szántóról beszélek persze, szőlő, gyümölcsös, zöldség más kategória.
Lajos
Engedd meg, hogy csak az én pici környezetemből hagy ejtsek egy pár szót...
Annak idején (apai ágról) Nagymamám tszcs-ben dolgozott, és mikor egy másik "dimenzióba költözött" a három gyermekére hagyott egy kis földecskét. A kilencvenes évek közepén a három gyermek közül kettő eladta az ő kis 3,5 aranykorona értékű szántóját "hatalmas összegekért" (valami 2500ft-ért), mondván, hogy ők úgy sem foglalkoznának vele... Én Édesapámnak nem engedtem, hogy eladja az Ő részét, mert úgy gondoltam, talán szükségem lehet rá egyszer, (értékesebb lesz) meg az akkori párom erősködött, hogy ő ültetni akar bele, mert az alföldön a szülei a dohányból, meg a tökmagból "rengeteg" pénzt kerestek. Mondogatta is, hogy mennyit gürizett, de megvolt az eredménye. Gondoltam, miért ne...
, kis paraszt szórakozás, kis testi torna...stb a kellemes oldalára próbáltam gondolni, család is összejön, válogatjuk a tökmagot, beszélgetünk, iszogatunk, tiszta havaj
lesz minden
Hát mint utólag kiderült eléggé hülyén gondoltam. Szóval kimérték a földterületet egy patak szélén felszántattuk, megkapáltuk a földek, túrtuk kegyetlenül a megélhetés édes reményében. A többi emberke is szépen ültetgetett mellettünk minden félét, ki krumplit, ki kukoricát, a dohány akkoriban már nem nagyon ment, nem tudom miért, csak gondolom... (nehogy már a kis hülye paraszt jól járjon...) Mindegy a lényeg, az első évben jött egy iszonyat nagy árvíz a tökből, szósz lett...
befektetett munkának annyi. Nembaj következő évben mittudommár mit ültettünk akkora szárazság volt, hogy szinte semmi termésünk nem volt... De a környező földek mind így jártak... Később azért nem érte már meg, mert a szántás és minden más költség többe került volna minta bevétel. Sokan kitalálták, hogy kiadják bérbe (kis péz is jó) egy gazdának, egy traktorosnak aki lekaszálja, jó lesz neki az állatoknak, majd picit mégkésőbb már könyörögtünk neki, majdnem mi fizettünk, hogy kaszálja le a füvet, hogy ne büntessenek meg bennünket a parlagfű miatt... Vagy ne vegyék el az örökölt termőföldet, mert nem műveljük... Tudod miről van szó polgármester voltál... Na most ott tart mindenki, hogy próbálja megtartani a kicsi földecskéjét, sőt retteg, hogy ne gazosodjon, hogy mindig lekaszálja a traktoros ember, mert ha valami baja lesz csóró emberkének, akkor mindenkinek jön a nagy büntetés a parlagfű miatt! A TERMŐFÖLD MÁRA MÁR NAGY NYŰG LETT!
De mondhatod, hogy megkell művelni, de hogyan? Felkell szántatni 15 ezer, de az még édeskevés... Aztán mit ültessél bele ami megéri? Mit lehet jó pénzé eladni és ki veszi meg...
Meg azzal foglalkozni kell, elkellene keríteni, hogy a benszülöttek mega vadak ne arassák le a termést stb, stb,stb... Nem lehet belőle megélni, nyűg a családok hátán, legalábbis azoknak akik nem adták még el valami földspekulátornak...
Ha mégis belefognál egy közepes, vagy inkább kisebb családi vállalkozást csinálnál simán belebuknál, ha nem így volna itt virágoznának a földek mint régen... Kinek adnád el a terméked? a tecskónak? kiröhögne az áron amit mondanál neki... stb ... áááá kizavarnám ezeket a roh-... nagy pénzéhes 9 999 ft-os kapitalista multicégeket, akik megbénítják az országot, a vérkeringést a cserekereskedelmet....
Szóval ez volt "régen, régebben" kicsiben, mára már mindenki belenyugodott, hogy parlagon állnak a földek, a fiatalok, meg a számítógépen kívül, meg a valóvilág betelefonálgatásán kívül mással nem foglalkoznak, azt sem tudják mi az a kapa meg ásó...
Még kisebb tételt nézzük, családon belül... A falvakban a kertekben sincs már semmi ültetve, mert már az sem éri meg... Édesanyámnak van vagy harminc csirkéje, tyúkja mert kell a tojás a gyermekeimnek. :
Múltkor összeszámoltam egy év alatt kb 200 000 ft-ot zabáltak fel a jószágok... nevelőtáp a városból, tojótáp, búza, kukorícát hozni... stb... De úgy örül neki szegénykém, (mintha az legalább ingyen lenne) hogy 40-50 db tojás is van a spajzba néha mikor összegyűlik... Qrvára megéri...
Mi éri már meg ebben az országban?
Ha nagyobb tételeket nézünk, mi az a nagy tétel ahol már a mezőgazdálkodás is megéri?
és ha elértük azt a tételt és most akarunk elindulni, vállalkozni, mennyi lóvé kell hozzá!!!! Ha megvan a rávaló ki engedi meg neked, hogy elindulj ebben a sz@r bonyolult hierarhikus, bürokratikus rendszerben?
Ahhoz megy a lehetőség és a pénz, ahol már van, lefelé meglőve mindenki...
