Sziasztok!
Tegnap sikerült eljutnom Mindszentpusztára (Pér mellé), Kóródi Zsolt barátom meghívására, ahol a dolmányozás volt a fő téma. Persze azért volt nálam őzsíp is, de ezeket Zsolt kérésére vittem el, megmutatni az egyes hívóhangokat.
Hajnal 5 után érkeztem, egy kis szusszanás és reggeli falatok után mentünk is ki a területre. Alapvetően mezőgazdasági területeken próbálkoztunk, tarlók melletti fasorokban keresve a takarást a híváshoz.
Az első hívóhelyen sajnos kiszúrtak a dolmik, még mielőtt elhelyezkedtünk volna. Erre nagyon oda kell figyelni, mert már többször tapasztaltam, hogy szinte lehetetlen becsalni őket, ha már észlelték a jelenlétünket.
Azért próbálkoztunk, de feleselgetésen túl nem volt eredmény. Zsoltinak is van Sam Neyt-féle FT3-as és MDX sípja, viszont még nem igazán tudja őket jól megszólaltatni. Sajnos többőtöknél személyesen tapasztaltam közös vadászatoknál, hogy nem sikerül megfelelő károgó hangokat kicsiholni a varjúsípból! Ehhez a gégénél képzett morgó-doromboló, gargalizáló hangképzés az alapfeltétel. A buddhista szerzeteseknek persze gyerekjáték lenne ez, ők az imáiknál, meditációiknál alkalmazzák ezt a mély hangot! A viccet félretéve, ezt a hangképzést gyakorlás nélkül nem lehet csak úgy csikkzsebből elővenni. Már több emberkénél láttam, hogy egy szuszra, erőteljesen fújnak bele a sípokba, és inkább nyúlsirám-szerű hangok jönnek elő. Kicsit a kutyamorgáshoz hasonlíthatnám a dolgot, ha tudsz morogni, akkor már fél siker! Nem kell erősen belefújni a sípba, elég hozzá a morgó alaphangból kiinduló kipréselt levegő. Én egy kicsit szinte visszaszorított gégével fújok bele a sípba nem túl erősen. A kézzel modulálni kel a hangot, nyitott tenyérrel magasabb hangot hallatva, visszazáródó ujjakkal lefojtva, mélyítve a károgást. Ez a vészkárogásnál ás a küzdelmi hangoknál elengedhetetlen!
Bocs egy kissé elkalandoztam, de azt tapasztalom, hogy nehezen megy a károgó hangok képzése! Én anno, több napon keresztül gyakoroltam, mire ráéreztem a dologra. Sajnos idő kell mindenhez!
A második hívóhelyül egy kukoricás melletti repcetarlót választottam, ahol szintén kihelyeztem a csalimadarakat, majd néhány károgás után a nyúlsíróval próbálkoztam. Azonnal bejött egy fiatal madár, laposan érkezett, csak az utolsó pillanatokban vettük észre érkezését. Én egy duplát, Zsolt egy szimpla lövést eresztett el, majd a harmadik lövésemre lehuppant az elmenőben lévő madár. Nem mentünk ki, egy kis idő után a vészkárogással próbálkoztam tovább. Bal felől érkezett is néhány dolmi, amelyekből Zsolt a szimpla lövésem után meglőtte a madarát. Mivel szárnyazva volt kissé a madara, elmentünk felvenni az eddigi két varjút.
A harmadik hívóhely egy repcetarló menti fasor saroknál volt, ahol gyorsan elfoglaltuk a helyünket az eddig lőtt és a csalimadarak kihelyezése után. Itt néhány hello-call után a küzdelmi hangokat használtam, amire nekem jobb felől egy egyes madár repült be párhuzamosan a fasorral, Zsolt már előre jelezte az érkezését, de a madár is károgott. Nem volt nehéz dolgom a keresztbe repülő madarat leszólítani. Az utolsó hívóhelyünk innen pár száz méterre a fasor következő kiszögellésénél volt, ahol jobbra kiszúrtuk a földön keresgélő szürke varjakat. Gyors elhelyezkedést követően nyúlsíróval kezdtem el hívni, mire Zsolt későbbi elmondása szerint vagy 50 kálomista varjú repült felénk. Ahogy felértek fölénk én egy duplával leszólítottam egy madarat, Zsoltnak duplára nem sikerült a célba vett madarat meglőni.
Itt abba is hagytuk a próbálkozást átmentünk egy másik helyre, ahol kukoricatáblák közötti tarlónál, két fasor között félúton akartunk még hívni. Itt a tarlón fél tíz után egy kamaszrókát vettem észre. Gyors haditerv után elhelyezkedtünk a kukorica sarkánál, majd nyúlsíróval hívni kezdtem. Először egy nyúl megiramodva elfelé, majd egy méter után visszakanyarodva rám sprintelt (néhány méterre vett csak észre és menekült el), tovább két nyúl pedig futva közeledett. Ahogy összetalálkoztak futottak a tarló közepe felé. A róka előtte már bement a kukorica felénk eső részébe. Kisvártatva azt látjuk, hogy a két nyúl után nyargal a koma, de persze szinte "kinevették" a tapsifülesek. Ezután felénk figyelve bement a túloldali táblába. A szelünk befordult rossz irányba, így nem volt értelme tovább kísérletezni. Még láttuk, ahogy kibukkan velünk szembe az úton, de már azonnal elfelé vette az irányt, ahogy kiszúrta az autót.
Nem maradt más hátra, mint a teríték elkészítése, amivel megemlékeztünk - tiszteletünket adva a négy szürke varjúnak - erről a kellemes vadásznapról! Köszönet érte Zsének...
